A Setét Toronyban nincs semmi, amiért Stephen Kinget szeretni szoktuk

A Setét Torony lehetett volna a nyár legkreatívabb, legfélelmetesebb fantasyje, de a filmváltozat nyomába sem ér Stephen King köteteinek. Hollywood megint csak a felszínt kapargatja, nem tudta belesűríteni az adaptációba azt a kiszámíthatatlan őrületet és álomszerű, szürreális hangulatot, ami a könyvekben fellelhető. A mozilátogatással nyugodtan várjunk szeptemberig, amikor egy másik klasszikus Kingre fizethetünk be.  

Tíz éve próbálja Hollywood megfilmesíteni Stephen King epikus regényfolyamát, és most sajnos sikerült neki. A Setét Torony visszaigazolja az előzetes félelmeinket: a filmverzióból majdnem mindent kispóroltak, amiért King fantasy sagáját szeretni lehet.

Idris Elba A Setét Torony című filmben Forrás: InterCom

A hét plusz egy kötetes Setét Torony (az elsőt egy középkori angol vers inspirálta, innen a régies írásmód) egy komplex mitológiájú, váratlan fordulatokkal teli, izgalmas szereplőkkel telezsúfolt, eposzi hosszúságú történet, amiben a legmeredekebb fantasy keveredik a Clint Eastwood- és Sergio Leone-féle spagetti westernek világával. De mindebből csak az került át a filmadaptációba, ami egy alacsony korhatáros hollywoodi blockbusterbe manapság belefér.

Az alaptörténet meglehetősen egyszerű, a legelső könyv, az 1982-ben megjelent A harcos legendás kezdőmondata is tökéletesen összefoglalja: „A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.” Enyészetnek indult, sivatagi westernvilágban járunk, a cameloti lovagokról és Eastwood névtelen antihőséről mintázott Gileádi Roland az ördög nyomában baktat, aki le akarja dönteni a sötét tornyot. Ha sikerrel jár, összeomlanak a különböző univerzumok, és minden világban eluralkodik a káosz.

Ezt a sztorit meg lehet úgyis írni, ahogy Stephen King tette: pokoli hangulatosan, jó adag fekete humorral, és olyan meredek ötletekkel, amik nagy valószínűséggel csak olyan művész fejéből pattannak elő, aki túl közeli barátságot ápol az alkohollal és a tudatmódosító szerekkel. És meg lehet úgy is, ahogy Hollywood manapság minden fantasyt szokott: legyőzhetetlen istenek sablonos párharcaként.

Matthew McConaughey és Idris Elba A Setét Torony című filmben Forrás: InterCom

A Setét Torony szürreális western helyett sokkal inkább kiszámítható szuperhőssztori lett. A könyvben nem a jó és a rossz párharcán, hanem ennek a küzdelemnek az örök körforgásán volt a hangsúly. Azon, hogy ez egy életre szóló feladat, amit bevégezni sosem lehet, és túlságosan könnyű célt téveszteni útközben. A film mindezt egy szimpla bosszútörténetre egyszerűsíti: Roland revansot akar venni a fekete ruhás emberen, mert az megölte egy szerettét, a fekete ruhás pedig le akarja rombolni a sötét tornyot, hogy véget vessen a világunknak.

Ilyen esetben a látványt szokták mentségként felhozni a film javára, elvégre a nyári uborkaszezonban úgyis csak hűsölni járnak sokan a moziba, de ez egyrészt káros beidegződés, másrészt a filmen ez sem segít. Fele annyi pénzből készült, amennyiből manapság egy ilyen filmet ki szoktak hozni (120-150 millió dollár), és ez látszik is a Tesco-gazdaságos végeredményen.

Idris Elba és Jake Chambers A Setét Torony című filmben Forrás: InterCom

Bár univerzumokon átívelő fantasyben járunk, a helyszínek meglepően szegényesek, és ezt kreatív ötletekkel sem ellensúlyozták az alkotók. A jóemberek faluja lepusztult, a sivatag a klasszikus western elcsépelt ormaival van tele, a gonosz támaszpontja pedig olyan sötét és érdektelen, mint bármelyik itt ragadt gyárépület a szocializmusból.

Hiába próbálkozik, Nikolaj Arcel rendező nem tud felnőni a feladathoz.

Stephen King könyvéből akkor készült igazán jó adaptáció, ha Kinghez fogható kaliber rendezte, mint például Stanley Kubrick (Ragyogás), Brian De Palma (Carrie), vagy Rob Reiner (Állj mellém!, Tortúra), Arcelnek viszont egy szimpla hollywoodi blockbuster levezényléséhez sincs elég tapasztalata. Eddig A tetovált lány forgatókönyvével gyűjtött nálunk jó pontokat, az amerikai producereknél pedig „a külföldi filmek” Oscarjára jelölt Egy veszedelmes viszony-nyal, de A Setét Torony-ból úgy tűnik, csak a színészeket tudja jól vezetni, az akciójeleneteket nem, és a feszültségkeltéshez sincs tehetsége.

Matthew McConaughey A Setét Torony című filmben Forrás: InterCom

Roland minden második jelenetben demonstrálja, hányféleképpen lehet betárazni egy pisztolyt, és azt is leszögezi, hogy nincs olyan nyakatekert szög, amiből ne tudna lelőni valakit. De mindez jobb pillanataiban is csak üres bravúrnak, rosszabbjaiban viszont nevetséges túlzásnak tűnik, mert nem építették fel a karaktert, és azt is elfelejtették megmagyarázni, miért ismételgeti azt a patetikusnak hangzó imát arról, hogy ő a szívével lő, nem a kezével.

A Setét Torony-nyal épp ez a legnagyobb baj:

nem lehet belőle megérteni, miért érdekes ez az egész világ, amit Stephen King kitalált.

Ahhoz túl sok kérdést hagy megválaszolatlanul: Miért létezik a sötét torony? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a világok? Miért van a gyerekekben ragyogás? És miért azzal lehet ledönteni a tornyot?

Idris Elba és Jake Chambers A Setét Torony című filmben Forrás: InterCom

Másfél órás mindössze a film, ami így legalább nem terheli túl felesleges mellékszálakkal és később fontossá váló karakterrel a történetét, ahogy a franchise-nyitó filmek szokták, de a megalomán filmkészítéssel szakító rendezőnek sikerült túlkompenzálnia.

A Setét Tornyot olyan rövidre vágták, hogy szinte még el sem kezdődött, már véget is ért,

ennyi idő alatt pedig egyszerűen nincs lehetőség univerzumot építeni, mitológiát magyarázni, és közben még egy kiadósat akciózni.

Egy Trónok harca szintű HBO- vagy Netflix-sorozatban kellett volna kibontani ezt a történetet, ott lett volna hozzá elég idő, pénz és alkotói szabadság. Így viszont csak fáradt erőlködésre futotta, amire fényképezőmemóriával is nehéz lehet visszaemlékezni, olyan jellegtelenre sikeredett.

Idris Elba A Setét Torony című filmben Forrás: InterCom

A Setét Torony-ban csak egy valamit találtak el igazán: a castingot. Hiába támadták Idris Elbát azért, mert fekete színész játssza a Clint Eastwoodról mintázott harcost, ő tökéletes a szerepben. Elég az arcára pillantani, és rögtön látni benne azt a nemességet, a tántoríthatatlan eltökéltséget, ami Rolandot jellemzi a könyvben. (Sötétebb, ambivalens oldalát nem domborítja ki, de azt valószínűleg a forgatókönyvben sem találnánk.)

Matthew McConaughey pedig az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb főgonoszát alakítja:

simán elhisszük, hogy maga az ördög, akinek a káosz jár a nyomában. A fekete ruhás Walter egy varázsló, aki kihasználja, hogy bármit megtehet az emberekkel, leggyakrabban például azt parancsolja nekik, hogy ne lélegezzenek. A legpraktikusabb módja ez az ölésnek, ha természetfeletti képességekkel bír az ember, mégsem jutott eszébe még hasonló egyetlen szuperhősfilmnek sem.

Matthew McConaughey A Setét Torony című filmben Forrás: InterCom

Tom Taylor is jól hozza a látomásoktól gyötört New York-i srácot, aki áttéved más világokba,

egyáltalán nem olyan idegesítő vagy tudálékos, amilyenek a fantasykbe keveredő tinédzserek lenni szoktak.

Külön öröm, hogy a Vikingek harcos királynőjét, Katheryn Winnicket láthatjuk a fiú bűntudattól gyötört anyjaként, még ha túl sok szerepet ebben a mozifilmben sem kapott.

Csalódni pedig végül is nem kellett, mert az előzetesek alapján nem vártunk sokat a filmtől. Egy dolgot pedig így is elér A Setét Torony: most még jobban várjuk az Az borzongatónak ígérkező adaptációját. Az mégsem lehet, hogy Stephen King legjobb regényei közül kettőt is elrontsanak egy hónapon belül!