A Majomember először veszteni tanít a győzelem elviseléséhez

A Majomember

Dev Patel, akit a Gettómilliomos főszereplőjeként ismert meg a hazai közönség, addig-addig ügyeskedett az indiai Bollywoodban, amíg el nem érte, hogy saját filmet készíthessen. A végeredmény, A Majomember, a maga műfajában lenyűgöző alkotás lett. Nemcsak az európai új hullámok formanyelvi újításait idézi meg, de arról is gondolkodik, hogy akkor jó egy párkapcsolat, ha képesek vagyunk felvenni a másik ritmusát.

Nagyon sok a közeli Dev Patel filmjében, és külön öröm viszontlátni az európai új hullámok temérdek izgalmas formanyelvi megoldásait. Akárcsak Godard Kifulladásig című 1959-es filmjében, A Majomemberben is a néző szemébe süt a fák közül kibukkanó nap, ami azt jelenti, hogy a lét perifériájára érve a legfontosabb erkölcsi kérdéseket is sorra fogja venni a film. Mindjárt az első és legfontosabb, hogy kiálljon-e az ember az igazáért. A második is fontos, az arról szól, hogy mit érdemelnek az árulók. Dev Patel azt mondja a művében, hogy csak akkor álljon ki az ember, ha megérzi a természet ritmusát, de arról is szól, hogy az árulónak nincsen kegyelem.

A Majomember
Fotó: UIP-Duna Film

A Majomember művészi igényességgel létrehozott akciófilm

Dev Patel mintha a saját életének küzdelmét jelenítené meg a mozivásznon. Szomorú tekintetű bollywoodi színészként indult, majd addig-addig ügyeskedett, hogy egy olyan filmmel jelenhetett meg a nemzetközi porondon, amelynek ő a forgatókönyvírója, a rendezője és a főszereplőt is ő alakítja. Általában nem szerencsés, ha egy alkotó önmagát rendezi, de ennél a filmnél úgy látszik, ez nem okozott gondot. Dev Patel művészi igényességgel hozott létre egy olyan akciófilmet, amelynek még mondanivalója is van. Ilyet legutóbb a John Wick 4. részében láthattak a nézők. Míg ott a gazdagok világa volt a lenyűgözően magával ragadó háttér a meséhez, addig itt a szegények világát mutatja a film. A pokol különböző bugyraiban kalandozik a szomorú tekintetű főszereplő, olyan mintha Don Quijote indulna Indiába, vagy Danténál az Isteni színjáték poklában kapnánk indiai idegenvezetést.

A Majomember
Fotó: UIP-Duna Film

A rendező legnagyobb érdeme amellett, hogy a filmkép minden egyes szegletét látványelemekkel rendezi be, és amellett, hogy mindent tud arról, hogyan kell úgy mozgatni a kamerát, ahogyan azt a francia új hullámosok megálmodták, illetve mikor kell időt hagyni a nézőnek arra, hogy megnézzen egy képet, az, hogy nagyon érzi a film ritmusát. Jó műfaji filmnél tulajdonképpen elengedhetetlen ez. Egyébként a ritmussal kapcsolatban egészen komoly filmesszét is látunk az akciófilmen belül: egy dobos adja a ritmust ahhoz, hogy igazán jól megtanuljon a főhős bokszolni. Mert mindennek a lényege a ritmus. Ahogy egy párkapcsolatban is a másik ritmusát kell átvenni, hogy aztán közös munkával közös ritmus teremtődjön. 

A film egyik csúcsjelenete, amikor egy indiai jógi mester eldobolja a párkapcsolati dinamika ritmusait. Főleg itt Európában érdemes nagyon odafigyelni ennél a jelenetnél.

A harmónia megtalálásának a legfontosabb titka a jó ritmusérzék.

Dev Patel filmjének egy másik rétege arról szól, hogy nem bocsánatos bűn az árulás. Mindez egy vallási vezető kapcsán merül fel, aki nemcsak azért pusztul el, mert a pokol legmélyebb bugyraiban dorbézol, hanem azért is, mert árulóvá válik. 

Dev Patel egyébként a család mellett is leteszi a garast, de arról is szól ez a mese, hogy egy fiú akkor válik igazán férfivé, ha képes lesz arra, hogy elszakadjon a szüleitől. Akármilyen fájdalmas is legyen az.

 Szimbolikusan ez a fájdalom is megjelenik, ahogy a férfivá érés temérdek problémája visszaköszön a filmben.

A cím is arra utal, hogy a majomfejű és majomfarkú Hanumán legendája ihlette az alkotást. Mindez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a főszereplőnek meg kell tanulnia uralnia a saját erejét, ami egyszerre jelenti a fizikai, de jelenti a lelki erőt is, vagyis az önuralmat. De a fehérmajom legendája a bátorságról is sokat tanít, leginkább azt, hogy nem szabad összekeverni a felelőtlenséget a bátorsággal, valamint azt is, hogy az igazi bátorság az, ha az ember mer gondolkodni, ha először az esze és a szíve után megy, és csak a végső esetben használja az öklét. Ám a film legeredetibb mondanivalója az, hogy először meg kell tanulni veszteni, hogy aztán az ember el tudja viselni a győzelmet.

Sommásan 9/10