Visszasírjuk Anne Hathawayt az Egy nap című sorozat láttán

Vágólapra másolva!

Aki szereti a romantikus szerelmi sztorikat, ne hagyja ki a Netflixen futó Egy nap című sorozatot. Igényes történetről van szó, temérdek tanulsággal szolgál arról, hogyan gondolkodik a férfi és a nő, de aki rajong Lone Scherfig szintén Egy nap című mozifilmes adaptációjáért, az csalódni fog. Anne Hathaway tündöklő személyiségét még csak megközelíteni sem tudja Ambika Mod játéka. Filmkritika.

Csejk Miklós

Vágólapra másolva!

Dexter Egy nap Netflix Emma

David Nicholls Egy nap című regénye, amelyet csaknem negyven nyelvre fordítottak le, valódi bestseller. Az író egy igazán különleges ötlettel állt elő könyvében, Emma és Dexter szerelmi történetét úgy meséli el, hogy minden évben csak egy napjukat írja le, július 15-ét, de erről az egy napról aztán 20 éven keresztül mindent megtudunk. A regény arra keresi a választ, miért kell csaknem húsz esztendő ahhoz, hogy két fiatal el tudjon kezdeni egymással egy közös életet.

A könyvet először 2011-ben filmesítette meg Lone Scherfig egy egész estés mozifilmmel, amelyben Emmát Anne Hathaway alakítja, Dextert pedig Jim Sturgess. A film minden kockájában, amikor együtt van a két fiatal, jól látható, hogy ez a két ember összetartozik, egymásnak lettek teremtve, ráadásul igazán jó barátok, ami erős alapokkal szolgál az életen át tartó szerelemhez. Ezeken a július 15-ei napokon remek csapatot alkotnak együtt. Persze látjuk azt is, hogyha külön vannak, mennyire magányosak annak ellenére, hogy a külön töltött idő nagyobb részében mindkettőjüknek van párja, mégsem találják meg mellettük a boldogságot.

Egy nap érett lesz a párkapcsolatra mindkét fiatal

Épp tizenkét évet kellett várni arra, hogy sorozat készüljön a mozifilmből, Molly Manners és Luke Snellin rendezése a Netflixen található. A fő kérdése a sorozatnak az, miért nem képes két fiatal összejönni, ha láthatóan nincsenek meg egymás nélkül. A rejtély szinte felér egy krimi izgalmával. És bár még véletlenül se szeretnénk elvenni a felismerés örömét, annyit azért el lehet mondani, hogy mind a könyv olvasása közben, mind a mozifilm és a sorozat nézése alatt végig az motoszkál a nézőben, hogy nem véletlenül kell ilyen sokat várniuk egymásra. Szembetűnő ugyanis, hogy egyikőjük se érett még arra, hogy el tudjon köteleződni a másik mellett, a barátságukat pedig még véletlenül se akarják elrontani.

Ráadásul elég nagy a két fiatal között a társadalmi szakadék, mert a fiú gazdag és könnyű életet él, a lánynak viszont nincsen sok pénze, keményen küzd azért, hogy talpon tudjon maradni. A kettejük közötti szakadék áthidalható lenne, de ahhoz sokkal többet kellene beszélniük egymással. Mivel ez nem igazán történik meg, képtelenek arra, hogy érzelmeiket kifejezve elinduljanak a másik lelke felé vezető úton. A legújabb feldolgozásban ráadásul a társadalmi különbséget súlyosbítják az alkotók némi kulturális különbséggel is, de mivel az eredeti mű szövetébe mindez kicsinykét sincsen beágyazva, teljesen idegen lesz az egész műtől ennek a problémának a felvetése.

Ambika Mod alkalmatlan Emma szerepére

A sorozatnak viszont nem ez a legfőbb hibája, hanem az, hogy Ambika Mod alkalmatlan Emma szerepére. Nem azért, mert képtelen egy élettel teli, érzékeny, okos, ám magába forduló és végtelenül szerény, visszahúzódó lányt – aki izgalmas és szenvedélyes nővé cseperedik a film folyamán – hitelesen a nézők elé prezentálni, hanem azért, mert látszik, hogy rosszul közelített a szerephez. Látszik, hogy nem rendelkezik megfelelő színészi eszköztárral a szerep megformálásához. Aztán az is szembetűnő, hogy képtelen a történet helyzeteire beleéléssel reagálni, egyszerűen érthetetlen, hogy a vibrálóan tehetséges Anne Hathaway után (aki a mozifilmben Emmát játszotta) miért nem sikerült egy hasonló kaliberű színésznővel nekifogni a sorozat forgatásának. Bár hiányzik sok elgondolkodtató reakciója Jim Sturgess által megformált Dexternek is, de a sorozatban szereplő Leo Woodall képes volt elhitetni velünk, hogy létezik olyan fiú, aki képtelen felnőtt férfivá érni, illetve annyira sok időbe telik, hogy addigra szinte minden tönkremegy körülötte, ha ő maga ezt sokáig nem is veszi észre.

Érdekes megoldása a sorozatnak, hogy a különböző részek sokszor teljesen más stílusban készültek el, valószínűleg mindezzel azt akarták sugallni az alkotók, hogy a néző se ugyanabban a hangulatban éli meg a napjait, így vannak igazán tündöklő, komoran sötét, érdektelen szürke vagy vibrálóan emlékezetes napok. Másrészről bár lényegesen nagyobb tér jutott a sorozatban arra, hogy végigkövessük a fiatalok személyiségének fejlődését, a léha fiú elkötelezett férfivá válását, a cserfes, érzékeny és okos, ám végtelenül gátlásos lány saját értekeinek tudatában lévő nővé érését, sem a forgatókönyv, sem a rendezés, és főleg a színészi játék sem győzte meg a nézőt abban a tekintetben, hogy egy igazán nagy kaliberű történet részese lehetett húsz epizódon át. A sorozat végignézése csak azért nem tűnik időpocsékolásnak, mert a film minden hibája ellenére egy szeretni való történet, a nézőnek sokszor visszaköszönnek saját téves döntései, amelyekkel szembesülve megélheti a felismerés és megértés katarzisát, ráadásul elgondolkodtató abban a tekintetben is, hogyan lehet megtartani magunk mellett azt az embert, akit szeretünk.