Egy különös anyag választ adhat a párhuzamos dimenziók titkára

Vágólapra másolva!
Sokan máris az év sci-fi sorozatának kiáltották ki az Apple TV+ új produkcióját, de az évad első fele alapján a forgatókönyvnek hatalmasat kell még gurítani ahhoz, hogy a széria rászolgáljon a dicséretre. Ugyanis A tetovált lány címszereplőjével, Noomi Rapace-el készült sorozat, a Constellation bár láthatóan nem kevés pénzből készült és a felütése is hatásos, bőven hagy kívánni valót maga után.
Vágólapra másolva!

A Nemzetközi Űrállomáson épp egy különleges kísérlet zajlik, amikor valami becsapódik az objektumba, tűz üt ki, a kapitány meghal és a kutatónőre, Jora hárul a feladat, hogy kilépjen a világűrbe, és odakint próbálja orvosolni a problémát. Ezek a jelenetek egyből beszippantják a nézőt és jól érzékeltetik, hogy az Apple TV+ nem volt zsugori a Constellation című sorozat költségvetésének tekintetében.

Constellation
Constellation Forrás: Apple TV+
 

Azok a pillanatok, amelyekben a főszereplőnő megkísérli kezelni a helyzetet, feszültség és látvány szempontjából már-már a Gravitációt idézik.

És egyből felveti a sztori egyik kulcsmomentumát, a hősnő ugyanis olyat lát odakint, aminek nagyon nem kellene ott lennie: nevezetesen egy orosz űrhajós mumifikálódott holteste sodródik el mellette, ráadásul olyan szkafanderben, amelyet már hosszú évtizedek óta nem használnak.

Aztán hamar lanyhulni kezd a feszültség, Jo a társaival, ha nem is éppen egyszerűen, de ép bőrrel visszatér a Földre, de a nő még azelőtt, hogy kiszusszanthatná magát, máris kénytelen a saját ép elméjében kételkedni. Hallucinációk kezdik gyötörni és akárcsak az Utánunk a tűzözön-ben és az egyéb olyan thrillerekben, amelyekben az amnéziás főszereplő hirtelen hatalmas ráeszmélésekkel szembesül saját magával kapcsolatban, itt is sorakoznak a furcsa kérdőjelek; rájön például, hogy kiválóan tud zongorázni, noha soha nem koptatta korábban a billentyűket.

És eleinte úgy is tűnik, itt is tudatzavarról van szó, a világűrben töltött idő könnyen megbolondíthatja az agyat, a nő által látott szkafander esetében is meg vannak győződve a tudósok, hogy puszta hallucinációról van szó, talán csak egy szemeteszsákot látott, de nem árulunk el titkot azzal – a készítők ugyanis nagyon hamar direkt utalásokat tesznek rá –, hogy az űrbázison folyó kutatás során egy olyan anyagot teszteltek, amely megválaszolhatja a párhuzamos dimenziók kérdését, így valószínűleg a hősnőnk hallucinációit is az okozza, hogy valamiféleképpen két világ mezsgyéjére került.

Constellation Forrás: Apple TV+
 

Az izgalmas felütés és a témaválasztás után azonban a Constellation hamar leül és beleesik a kortárs sorozatok visszatérő rákfenéjébe, azaz azt érezzük, hogy ezúttal is kilóra mérték a tartalmat.

Az első négy rész alapján legalábbis erősen az a benyomásunk, hogy ezt a sztorit bőven el lehetett volna mesélni egy két órás játékfilmben, de egy fele ilyen hosszúságú minisorozatban mindenképpen. Peter Harness forgatókönyvíró – akinek a nevéhez a BBC rendkívül gyenge 2019-es A világok harca adaptációja fűződik – úgy próbálja fenntartani a feszültséget, hogy folyamatosan ugrál az idősíkokban, érzékeltetve, hogy itt valami hatalmas rejtély fog kibontakozni, de mindezzel csak feleslegesen és fárasztóan nehezíti meg a néző dolgát, továbbá ez az írói technika általában csak arra szokott szolgálni, hogy elmismásolja a történet gyengeségeit. Ráadásul egy szappanoperába illő családi dráma kibontakozása is újra és újra megöli az izgalmakat.

Noomi Rapace azonban kiváló színésznő és ezúttal is mély, érzelmes alakítást nyújt, de meg kell említeni a Totál szívásból és a Better Call Saulból megismert Jonathan Banks erőteljes játékát is. 

 

Constellation Forrás: Apple TV+
 


Utóbbi ezúttal egy alkoholista, zűrös múltú és igencsak gátlástalan tudóst alakít, aki az Apollo 18-program keretében már megjárta a világűrt, most pedig emberi életeket is kész feláldozni a nagy felfedezés reményében.

A két színész eléri azt, hogy ha nem is szögez a kanapéhoz a Constellation, azért képes legyen fenntartani a figyelmet, de a szériának valami nagyon bátor és eredeti húzással kell előrukkolnia ahhoz, hogy visszamenőleg megbocsájtsuk a hibáit és valóban az év sci-fijeként tekintsünk rá.