Miért imádják a magyarok a gusztustalan disznó rendőrt, Torrentét?

Huszonöt évvel ezelőtt mutatták be Santiago Segura két Goya-díjjal is kitüntetett vígjátékát, a Torrente, a törvény két balkeze című filmjét. Az 1998-as filmhez a forgatókönyvíró-rendező és főszereplő Segura négy folytatást is készített (a legutolsót 2014-ben mutatták be) és a Torrente-filmek nemcsak Spanyolországban, de Magyarországon is népszerűek lettek – mondhatjuk: kultfilmek. Utánajártunk, miért szeretik ennyire a magyarok a Torrente-filmeket.

Az író-rendező Santiago Segura által alakított José Luis Torrente tulajdonképpen egy semmirekellő, bunkó, iszákos, szexista és rasszista exrendőr, aki minden filmben törvényt nem tisztelő módon próbál előrébb jutni az életben, és természetesen végül mindig pofára esik. Torrente kétségkívül találó karaktertanulmány: Segura legalábbis az összes létező és mindennapos emberi alantasságot próbálta egyetlen figurába sűríteni.

A Torrente-filmek ugyanakkor csak hazájában, Spanyolországban, illetve Argentínában tudták felvenni a versenyt a hollywoodi filmekkel, valamint Magyarországon.

Torrente, a törvény két balkeze Forrás: intercom

Dudás Viktor filmszakértő szerint a Torrente-filmek azért is lehetnek annyira népszerűek hazánkban, mert a filmek szinkronja – kiváltképp a Segura hangját kölcsönző Csuja Imre miatt – telitalálat.

A Torrente-filmek kivételes kategóriát jelentenek, épp úgy mint a Bud Spencer és Terence Hill filmek, amelyek még Olaszországban sem számítanak akkora sikernek, mint nálunk és Németországban. A siker, a népszerűség titka nagy részben a kiváló szinkronban rejlik. Azaz a találó, az eredeti helyzeteket mindig kicsit a magyar néplélekre igazító fordítás mellé jól kiválasztott, karakteres szinkronszínészek párosulnak. De megemlíthetjük még a Frédi és Béni rajzfilmsorozatot is, ez hazájában, az Egyesült Államokban csak egy tucatrajzfilm, de Magyarországon Romhányi József ötletes, rímekbe szedett fordítása miatt hatalmas kultusza lett

– ecseteli Dudás Viktor.

Hozzátéve, hogy a szinkron – benne az olyan szállóigévé vált, nemcsak a politikai korrektséget, de a jómodort hírből sem ismerő alpári "kiszólások", mint a "buzulás az nuku", a "nem elég, hogy kurvák, még fizetni is kell értük" vagy a "mi van, nem szereted a túrót?" – persze önmagában nem lenne elegendő a népszerűséghez. A folyamatosan szerencsétlenkedő, teli szájjal káromkodó Torrente figurája attól lett sikeres, hogy találóan mutatja be és teszi nevetség tárgyává a taplóságot.

Torrente 4. – A válság halálos Forrás: Parlux Entertainment

Amikor 10 éve Segura Magyarországon járt, elmondta, hogy Torrente figurájának ötlete egy éttermi incidens során született meg a fejében: egy, az általa alakított ocsmány alakhoz hasonló ember tért be abba a kínai étterembe, ahol ő is épp ebédelt, így szem- és fültanúja lehetett annak, ahogy a "valóságos Torrente" válogatott sértésekkel kezdte megalázni az őt kiszolgáló kínai pincérnőt, egyaránt megjegyzéseket téve a származására és a nemére. Segura pedig hiába szégyellte magát a férfi helyett is, nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát. Azaz a Torrente-filmek abból az elemi felismerésből születtek, hogy a bunkóság a humor forrása lehet (a kínai éttermes jelenetet aztán be is építette az első Torrente-filmbe).

Dudás Viktor szerint Segura már-már művészi igénnyel tart görbe tükröt az inkorrekt viselkedésnek. Ráadásul, mind a négy Torrente-filmben olyan, jellemzően hollywoodi filmekre alapozza a cselekményt, amelyek jól felismerhetőek, vagyis mintaként beépültek a nézői köztudatba – márpedig ez is hozzájárult a sikerhez.

Ha alaposan megnézzük, az első Torrente-film, a Torrente, a törvény bal keze a tipikus amerikai akciófilmek fordulataira épít és azokat figurázza ki, ugyanígy a másodikban, A Marbella-küldetésben a Bond-filmek szituációira ismerhetünk rá, a Torrente – A védelmezőben az olyan bodyguard-mozik, mint a Több mint testőr, a negyedik részben a Menekülés a győzelembe, az ötödikben pedig a Steven Soderbergh féle Ocean's-filmek szolgáltak ihletül. Szóval Segura nagyon ügyesen "Torrentésítette', azaz igazította a spanyol néplélekre az amerikai tömegfilm jellegzetes műfajait és kliséit

– mondja Dudás Viktor, aki szerint a Torrente-filmek szolgálhatnak bizonyos mértékig szelepként is. Segura nyilvánvalóan nem a spanyoloknak, hanem az emberi rossz szokásoknak akart görbe tükröt tartani, szerencsés esetben a film után a nézőben megérlelődik az önreflexió, és megélve és kiélve a filmek által a mindenkire egy kicsit jellemző gyarlóságokat, egyáltalán nem akar olyan lenni, mint Torrente.

Azért van egy fontos üzenete a Torrente-filmeknek. Ez a velejéig surmó alak, ez a kisszerű figura a filmekben egy pillanatra naggyá lesz, de az áhított siker mindig elmarad. Ha továbbgondoljuk, ebben van egy olyan utalás is, hogy a bunkó, a normákat megrögzötten be nem tartó kisember nem lehet sikeres, de ha elfogadjuk és betartjuk a társadalmi játékszabályokat, akkor vihetjük valamire. Ez egy kortalan üzenet. És azért az egy fontos szempont, hogy akárhogy is, de a Torrente-filmek az átlagemberek pártján állnak. Ettől is szerethetőek, még akkor is, ha művészi erényük csekély

– ad további támpontokat a Torrente-filmek magyarországi népszerűségére a filmszakértő.