Andy Garcia gátlástalan aljassággal árulja a vényköteles drogot

A fájdalom ügynökei
Vágólapra másolva!
Megtörtént események – egy gyógyszervállalat rákbetegeknek kifejlesztett, de függőséget okozó fájdalomcsillapítójával kapcsolatos kétes ügyei – ihlették a Netflix új bűnügyi drámáját, A fájdalom ügynökeit. A főbb szerepeket olyan sztárok alakítják, mint Emily Blunt, Chris Evans és Andy Garcia, a rendező pedig a Harry Potter-filmek mellett elsősorban televíziós sorozatairól ismert David Yates volt. Kritika.
Vágólapra másolva!

A fentanil az opioidok csoportjába tartozó erős fájdalomcsillapítók egyike, amelyet csak indokolt esetben alkalmazhatnak az orvosok, elsősorban daganatos betegek erős fájdalmainak enyhítésére. Az 1990-ben alapított Insys Therapeutics lett 2010-es évek végén a legismertebb amerikai gyógyszercég, amely belebukott abba, hogy megtévesztő marketinggel és orvosok megvesztegetésével olyanokhoz is eljutott az általuk forgalmazott, fentanilalapú Syndrost nevű fájdalomcsillapító, amelynek túladagolása miatt rengeteg amerikai élet ment tönkre. A cég vezérigazgatóját, John Kapoort 2017-ben letartóztatták, a vállalat ellen pedig olyan mértékű kártérítési pert indítottak, hogy két évvel később csődöt jelentett.

Az orvosok megvesztegetésén alapuló gátlástalan üzletpolitikáról 2018-ban Evan Hughes A fájdalom ügynökei címmel írt cikket a New York Times-ban, majd tavaly januárban megjelent az újságcikk alapján Hughes fiktív történetben mesélte újra az eseményeket. Ebből a regényből írt forgatókönyvet Wells Tower, akit 2009-es novelláskötete, a hétköznapi groteszket mesterien tálaló Elpusztítva, felperzselve után az amerikai próza legnagyobb reménységeként emlegettek, de néhány publicisztikáját leszámítva egészen mostanáig tulajdonképpen nem igyekezett valóra váltani a vele szemben táplált reményeket (igaz, írt forgatókönyvet Kathryn Bigelow, George Clooney és Brad Pitt számára is, de azokból egyelőre nem lett film).

A fájdalom ügynökei (Chris Evans és Emily Blunt) Forrás: Netflix

Ami a forgatókönyvet illeti, nagyjából minden a helyén is van. Hughes nyomán Tower kisszerűségükben is emlékezetes figurákat teremt, a felütés izgalmas, a végkicsengés tanulságos, a pörgősen ütemezett párbeszédek életszerűek és így tovább. Ahogy a színészek is megtesznek mindent, Chris Evans rámenős értékesítőként ügyesen feledteti a nézővel a Marvel-filmes Amerika Kapitányt, Emily Blunt lubickol a sztiptíztáncosnőként megismert, elrontott életű, de többre vágyó elvált anya szerepében, Andy Garcia pedig remekel a Kapooról mintázott cégtulajdonos Dr. Neelként (és mellettük minimum Catherine O'Hara és Jay Duplass

Az tehát, hogy A fájdalom ügynökei végül belesüpped a középszerűségbe leginkább tehát a Harry Potter-filmeket és az Államérdek-hez hasonló tévésorozatokat dirigáló David Yates hibája. A kisember kárára a profit érdekében minden aljasságra képes vállalatok működéséről már megannyi film született, a néző számtalanszor betekintést kaphatott a szövevényes visszaélések "cégkultúrájába", elég az olyan filmekre gondolni, mint A bennfentes, a Szerelem és más drogok, az Amerikai botrány, A nagy dobás vagy például A Wall Street farkasa.

Sőt, ez utóbbi szemmel láthatóan sorvezetőül szolgált Yates számára A fájdalom ügynökei levezénylésekor – legalábbis ami a humorral kevert sokkot, a céges túlkapások, a mások fájdalmából meggazdagodni igyekvő kisszerű emberek mélyrepülését illeti. Lebujok táncosnőiből és más elkeseredett, ezért mindenre elszánt, szakirányú végzettség nélküli emberekből lesz a filmben orvoslátogató, akik közül (a főszereplőnőhöz hasonlóan) néhányan eleinte hisznek is abban, hogy az általuk kínált gyógyszer segít az embereken, de egy ponton túl már csak a minél több pénz számít (a különféle alantas módszerrel beszervezett, megfelelő jutalék fejében már nem csak indokolt esetben a "szupergyógyszert" felírni kész orvosok esetében is), ez pedig tébolyhoz vezet (a szálakat mozgató cégtulaj esetében nem csak képletesen).

A fájdalom ügynökei (Chris Evans, Andy Garcia és Emily Blunt) Forrás: Netflix

Ismétlések, kimerevítések, narráció – ami az első 20 percben még lendületet ad, az a második órára zavaróan unalmassá válik, holott az olyan jelenetek, mint amikor Evans értékesítési igazgatója a céges rendezvényen óriási gyógyszeres spray-nek öltözve rappel a hatalmas jutalékokról kifejezetten szórakoztatóak.

De Yates túl sokszor vált stílust, mintha maga sem tudta volna, hogy szatírát, vagy drámát akar rendezni. A végletekig fokozná a feszültséget, miközben a végkifejlet már a film elejét felvezető fekete-fehér "riportjellegű" képsorokból (a szereplők mintha egy interjú keretében nyilatkoznának a megtörtént eseményekről) sejthetőek: a mellékhatások következményekkel járnak, mert valakinek megszólal a lelkiismerete, a hatóságokhoz fordul és az eleve szélhámosságra épített dollárgépezet összeomlik.

Hiába a színészek pazar játéka, A fájdalom ügynökei nem képes semmi újat mondani – a Netflix nagyon is komoly témát feldolgozó filmje érdektelenre sikerült.