Egy és fél nap: túszdráma extrákkal

Egy és fél nap (Alekszej Manvelov és Alma Pöysti)

A mozis karrierjét először az öccse által rendezett komédiákkal (A násznagy esküvője, Zsernyákok) megalapozó, később az Instant dohány című krimi sikerének köszönhetően már hollywoodi produkciók (Védelmező, A 44. gyermek, Zsivány Egyes, Westworld, Csernobil) egzotikus mellékszereplőjeként nemzetközi sztárrá avanzsáló asszír származású svéd-libanoni Fares Fares a Netflix számára készítette el rendezői bemutatkozását. Az Egy és fél nap első ránézésre filléres ponyvasztorinak, a streaming-szolgáltató kínálatának átlagszínvonalához igazodó thrillernek tűnhet, de a látszat csal, a túsztörténetek elkoptatott kliséit ugyanis a rendező-főszereplő egy megrázó családi drámához használja fel.

Gyors helyzetfelvázolás után lassan építkezik az Egy és fél nap: az albán bevándorló Artan (Alekszej Manvelov) egy közelebbről meg nem nevezett svéd város egészségügyi rendelőintézetében hirtelen felindulásból fegyvert ragad, mert az ott dolgozó, elhidegült felesége, Louise (Alma Pöysti) nem ment el a reggelre megbeszélt találkozóra, és mert hosszú ideje nem találkozhatott közös kislányukkal. A szemmel láthatóan mindenre elszánt férfival egy végtelenül higgadt helyi rendőr, a Fares által alakított Lukas kezd tárgyalni.

A kórházban tartózkodó betegeket és többi alkalmazottat hamar elengedő, csak a gyerekfelügyeleti jogot kizárólagosan gyakorolható volt feleségét túszul ejtő férfi számára autót szerez, hogy hármasban azzal induljanak el az E14-es autóúton, hogy az anyai nagyszülőknél Artan magához ragadhassa kislányát, majd valahogy kijusson Svédországból.

A másfél nap eseményeit másfél órába sűrítő film első 20 perce a kórházban, a maradék 70 pedig (leszámítva a nagyszülők házában tett látogatást) egy fekete Volkswagen Touaregben játszódik. Ennek megfelelően a sablonosnak induló túszdráma lassan átalakul háromszereplős lélektani kamaradrámává, amelyet megszakít ugyan egy-egy váratlan akció, de a valódi dramaturgiai fordulatokat a klausztrofób térben kibontakozó vallomások, a három szereplő közös és személyes, belső utazásaiból következő kifakadások és felismerések szolgáltatják.

Egy és fél nap (Alekszej Manvelov és Alma Pöysti) Forrás: Netflix

Ahogy a rendező lassan átcsúsztatja a filmet egyik műfajból a másikba, fokozatosan derül fény a túszdráma előzményeire, és anélkül, hogy Fares és társforgatókönyvírója, Peter Smirnakos felmentenék a gyereke anyjának halántékához fegyvert szegező Artant, kerekedik ki egy valaha volt szerelem és emellett számos rosszul működő család története – amelyet a három középpontban álló színész együttérzést kiváltó, egyszerre sebezhető és erős karaktereket megformáló drámai alakításai emelnek ki a Netflix-tucatfilmek sorából.

A rendező Fares Fares – aki nem mellékesen első filmszerepében, a Vihar előtti csendben túszejtőt, egyik első sikerében, a Zsernyákokban pedig kisvárosi rendőrt alakított – az idegen származásukban azonos hátterű férfit állít szembe egymással (egyiküknek sikerült beépülnie a svéd társadalomba, a másik hajlamos számos kudarcát a vele ellenséges, lekezelő többségi magatartásra fogni), majd rendeli egymás mellé a család ellen vétő apák szerepeiben. Fares ugyanakkor elsősorban nem a beilleszkedés témájában vet fel kérdéseket, hanem az apák felelősségeit (és ezzel együtt: jogait), a családi kötelékeket illetően.

Egy és fél nap (Fares Fares) Forrás: Netflix

A cselekmény elején szöveges inzert tudatja a nézővel: a filmet megtörtént események ihlették. A hangsúly az utolsó szón van: Fares egy 2008-ban olvasott újságcikkben, egy felügyeleti jogot vesztett, volt feleségét egy orvosi rendelőben fegyverrel fenyegető apáról szóló rövid hírben látta meg a reményvesztett szerelmek és a diszfunkcionális családok történetét.

Az Egy és fél nap feszültsége nem elsősorban a cselekményből, hanem a mindennapos lelki torzulások, a hétköznapi rossz választások, a komoly következménnyel járó botlások erős színészi jelenléten alapuló ábrázolásából fakad. Csetlő-botló átlagembereket és egyre általánosabbá váló túlbonyolított magánéleti problémákat mutat be egy túszdráma szélsőséges határhelyzetében – meglepően jól.