Ahogy arról az Origo is beszámolt, az Amerikai Filmakadémia 2020 óta dolgozik a "társadalmi sokszínűség biztosítását segítő irányelveken", amelynek az Akadémiai Nyitás nevet adta, és amelynek 2024-es bevezetésétől kezdve csak azokat az alkotásokat lehet a legjobb film kategóriájában Oscar-díjra jelölni, amelyeknek legalább egyik főszereplője az ún. "alulreprezentált" csoportból származik, de emellett a teljes szereplőgárda vagy a stáb minimum 30 százalékának két, ugyancsak "alulreprezentált" közösségből kell kikerülnie, és a film témájának is érintenie kell e csoportok életét.
Az irányelv természetesen azt is meghatározza, melyek ezek az ún. "alulreprezentált" csoportok: az LMBTQ-emberek, az etnikai kisebbségek, a fogyatékkal élők és a nők.
Magyarul, a világon a legnagyobb figyelmet élvező filmes díj és a mögötte álló, több mint 9000 tagot számláló szervezet, az Amerikai Filmakadémia kötelező kisebbségi kvótát vezet be.
Első lépésként 2024-től a kvóta 4 szabályából kettőt teljesítenie kell annak a filmnek, amely Oscar-díjat szeretne.
Ezt a jövőbeli gyakorlatot, sőt magát az elképzelést kritizálta meg a 75 éves Richard Dreyfuss múlt pénteki, a PBS-nek adott interjújában.
Amellett, hogy jól jövedelmező üzletág, a film alapvetően művészet. Senki ne mondja meg nekem, egy művésznek, hogy engednem kell a legújabb, legaktuálisabb elképzelésnek arról, hogy mi az erkölcs
– fejtette ki a Hölgyem, Isten áldja című romantikus komédia főszerepéért Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjakat nyert legendás színész, egyebek mellett az American Graffiti, A cápa és a Harmadik típusú találkozások sztárja, hozzátéve, hogy az Amerikai Filmakadémia által hozott előírások elfojtják a művészi kreativitást, miközben lehetetlen efféle szabályokkal előírni azt, hogy "ne kockáztassuk bizonyos emberek érzéseinek megsértését".
Dreyfuss véleménye szerint a társadalom egyetlen csoportja sem részesülhet különleges eljárásban, ha művészetről van szó: a filmeknek az életről kell szólnia.
Az Oscar-díjas színész kitért a cancel culture, azaz az "eltörlés kultúrája" művészi áldozataira is, a legendás Shakespeare-színész, az angol Laurence Olivier példáján keresztül. A Hamlet 1949-es filmváltozatáért Oscar-díjat nyert, mellette számos Shakespeare-adaptáció, így az 1965-ös Othellóért is akadémiai díjra jelölt Olivier épp utóbbi szerepéért kapott kritikákat a Black Lives Matter mozgalommal felerősödő cancel culture propagandistáktól, akik szerint sértő, ha egy fehér színész fekete embert alakít, ahogy azt Olivier tette az 1965-ös filmben.
Zseniálisan alakította a szerepét, csodálatos volt fekete emberként. De akkor mostantól azt mondják nekem, hogy többet nincs esélyem arra, hogy feketét játsszak? Azt mondják, hogy ha valaki nem zsidó származású, akkor nem kaphatja meg Shylock szerepét A velencei kalmárban? Megőrültünk? Ez az egész annyira lekezelően atyáskodó. Egészen lehetetlen elképzelés, hogy úgy kezeljük az embereket, mint a gyerekeket
– mondta Dreyfuss (aki 1979-ben Raul Julia és Frances Conroy oldalán maga is szerepelt az Othellóban, Jágóként), hozzátéve, hogy a nézők gondolkodását egyetlen világnézet szerint manipuláló új Oscar-szabályoktól neki művészként
egész egyszerűen "hánynia kell".
Természetesen nem Dreyfuss az egyetlen, aki a közelmúltban élesen bírálta az új hollywoodi sztenderdeket. A The Hollywood Reporter amerikai lap márciusi, filmipari riportja szerint komoly vitákat szült az Amerikai Filmakadémia elképzelése, ugyanakkor árulkodó, hogy a lapnak nyilatkozó, a kvótákkal kapcsolatban kritikát megfogalmazó producerek és rendezők csak a nevük elhallgatásával mertek hangot adni véleményüknek, tartva a várható következményektől, azaz a kirekesztéstől.
A nyilatkozatok persze így is sokatmondóak: több rendező és producer szerint például a kvóta egyúttal listázást is jelent: a szereplőválogatásnál ugyanis ahhoz hogy egy produkció megfeleljen az új Oscar-szabályoknak már a forgatás előtt, a stáb tagjainak megválasztásánál innentől kezdve kényes kérdéseket kellene feltenni a nem feltétlenül nyilvánvaló etnikai származásra, szexuális orientációra vagy fogyatékosságra vonatkozóan, ami ugyanakkor nem csupán ellenkezik az illem szabályaival, de egyenesen sérti a személyiségi jogokat is.
Normális körülmények között az ilyesmi nem tartozik rám. Ami rám tartozik az az, hogy rendesen elvégzi-e a feladatát
– összegezte az egyik anonimitást kérő filmalkotó.