Itt a film, amely csődbe viheti a Marvelt

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia

Már a legelhivatottabb képregényrajongók is sorra ábrándulnak ki a stúdió fantáziátlan adaptációiból, mindez a bevételi mutatókon is érzékelhető, A Hangya és a Darázs: Kvantumánia pedig végleg zsákutcába terelheti a franchise-t: bár ebben mutatkozik be a soron következő Marvel-produkciók állandó új főgonosza, de olyannyira erőtlenre és sótlanra sikerült a belépője, hogy a forgatókönyvírók törhetik a fejüket, hogyan másszanak ki a saját maguk által ásott gödörből.

Érdekes megfigyelni, hogy a két konkurens képregénykiadó, a DC és a Marvel milyen szélsőségesen más stratégia szerint készíti a filmadaptációit. A DC jóval kísérletezőbb, nagyobb teret enged egyéni látásmódú rendezőknek és mindebből néha egészen jó produkciók születnek, mint a tavaly bemutatott Batman vagy a Joaquin Phoenix főszereplésével készült Joker, máskor pedig a nézhetetlenség határát súroló olyan alkotások, mint a 2016-os Suicide Squad - Öngyilkos osztag vagy a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala. De lássuk be: egy borzalmas film is érdekesebb és a maga módján emlékezetesebb, mint egy unalmas, semmitmondóan középszerű darab.

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia Forrás: Fórum Hungary

Azaz egy olyan, mint amilyen a legtöbb sorozatgyártott Marvel-film: a cég tizenöt éve – egy-egy érdekesebb példát leszámítva – ugyanarra a receptre építi futószalagon készülő alkotásait, és a hozzáállásuk egészen a közelmúltig kifizetőnek bizonyult, üzleti értelemben sikert sikerre halmoztak.

Ironikus, hogy a trend éppen akkor kezdett megfordulni, amikor kísérletezni kezdtek. AThor: Szerelem és mennydörgés vagy a Doctor Strange az őrület multiverzumábanmár horrorelemekkel is próbálkozott, persze csak óvatosan, nehogy bárkit túlságosan felzaklassanak – éppen úgy, mint amikor egy kommersz gyorsétteremlánc piacra dob egy extra csípősként hirdetett hamburgert, de a szendvics még a legkényesebb gyomrot sem birizgálja meg. Az elhivatott Marvel-rajongók azonban ezt a minimális eredetiséget sem értékelték, sőt, már csak a merch-holmik eladási mutatóin is jól érezhető: a legutóbbi gigantikus siker, a Végjáték óta, ha lassan is, de határozottan csökken az érdeklődés a Marvel-szuperhősök mozikalandjai iránt.

És valószínűleg nem A Hangya és a Darázs: Kvantumánia fogja megfordítani a hanyatlást, amely azért is hatalmas kudarc, mert ez a Marvel-univerzum ötödik fázisának nyitódarabja.

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia Forrás: Fórum Hungary

A produkciókat ugyanis folyamatosan jellemzi egy-egy átkötő szál, ez alapján lehet fázisokra osztani a franchise-t, igaz, megszállott rajongónak kell lenni ahhoz, hogy valaki követni tudja az etapokat, mindenesetre most mutatkozik be az a gonosz karakter, amely a következő féltucat Marvel-képregényfilmben is jelen lesz.

A nyitánya azonban olyan erőtlenre sikerült, hogy nehéz elképzelni: a fanatikus rajongókon kívül valódi tömegeket érdekelne, mi sül ki az új sztoriszálból.

A Hangya nevezetű szuperhős egyébként 2015-ben kapott először önálló filmet, akkoriban a Marvel gépezete olyannyira jól muzsikált, hogy egy, a nagyközönség számára ismeretlen képregényhőssel is sikert tudtak aratni és a legelső produkció nem is sikerült kifejezetten rosszul. A speciális öltözékével önmagát miniatűrre zsugorítani képes férfi akciói játékosak és szórakoztatóak voltak, kicsit a Drágám, a kölykök összementek típusú gyermeki rácsodálkozás élményét keltették a nézőben, a második rész azonban már kifejezetten felejthető volt, a most bemutatott harmadik etap pedig, bár próbál eredetieskedni és az említett Thor- és Doctor Strange-film horrorelemeivel élni, de a törekvésesből árad az izzadtságszag.

A történetben egy félresikerült kísérlet után Hangya az egész családjával a kvantumvilágban találja magát, az ismeretlen univerzum lakóit pedig egy gonosztevő, Kang, a hódító tartja rettegésben, akit azért száműztek oda, mert számos párhuzamos dimenziót és idősíkot semmisített meg korábban és jelenleg is arra törekszik, hogy kiszabaduljon a földalatti világból és folytathassa a pusztítást.

A készítők azzal hajbókoltak saját maguk előtt, hogy a film a Marvel és a Star Wars találkozása, hiszen akárcsak az űropera klasszikus, ők is alkottak egy saját törvényekkel és ökoszisztémával bíró és különös lényekkel benépesített önálló világot. Csak az egész olyan slendriánul összedobott, mintha csak Lucas valamelyik kezdetleges vázlatát használták volna fel.

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia Forrás: Fórum Hungary

Az pedig különösen érthetetlen, hogy az amerikai sajtó egymásra licitálva dicséri Jonathan Majors játékát az új főgonosz szerepében: noha a színész korrekt alakítást nyújt, a karaktere kifejezetten fantáziátlan és nem is igazán fenyegető, így túl sok izgalomra nem számítunk, ha a következő filmekben is ő tartja majd sakkban a hősöket.

Az utóbbi években egyébként sem hozzák a stúdió által elvárt nézőszámokat a Marvel-produkciók, így könnyen lehet, hogy az ötödik fázis, ha nem is vet véget a képregényadaptációk trendjének, de némileg megtörik a nagyközönség lelkesedése.

Nem bánnánk, már csak azért sem, mert

szomorú látni, ahogyan legendás színészek pocsékolják el benne a tehetségüket: Michael Douglas és Michelle Pfeiffer már nem először csatlakozott ehhez az univerzumhoz, de úgy tűnik, vagy kapuzárási pánikban szenved, vagy anyagi gondokkal küzd Bill Murray is, más magyarázatot nehéz találni arra, miért vállalt el egy idétlen mellékszerepet ebben a filmben.