A mozgásképtelenre hízott sztár, leszbikus zaklatási botrányok és egy drogos medve

Babylon

Christopher Nolan számítógépes trükkök nélkül valósított meg egy atomrobbantást, Cate Blanchett talán élete legjobb alakítását nyújtja egy leszbikus karmesternő szerepében, Colin Farrell körül levágott ujjak repkednek, Tom Cruise pedig ismét az életét kockáztatta a forgatáson. 10 + 1 film 2023-ból, amely igazán különlegesnek ígérkezik, köztük az Oscar nagy esélyesei és a jövő év legnagyobb kasszasikerei. Témájából adódóan - gondoljunk a Biden-féle Amerika és Hollywood agresszív LMBTQ-propagandájára - Cate Blanchett (túl azon, hogy tagadhatatlanul nagy színésznő) egyenesen fő esélyes.

Babylon (bemutató dátuma: január 19.)

2014-ben Damien Chazelle faltörőkosként robbant be a filmvilágba a Whiplash-sel, két évvel később pedig már a legjobb rendezőnek járó Oscart is elnyerte a Kaliforniai álom-mal.

A Babylon azonban az eddigi legambiciózusabb munkája: az 1920-as években játszódó történet a hollywoodi stúdiórendszer kiépülését és felemelkedését, valamint annak kábítószerekben úszó és könnyű szexet kereső kéjenc közegét mutatja be egy kiégett egykori szupersztáron és egy feltörekvő színésznőn keresztül.

A dráma, a vígjáték és a horror elemeit is vegyítő alkotást Amerikában már bemutatták és szélsőségesen meg is osztotta a kritikusokat: egyesek mesterműnek kiáltották ki, mások szerint túlságosan zsúfolt, öncélú és fárasztó. Brad Pitt és Margot Robbie alakítását azonban mindenki dicsérte – utóbbi színésznőnek egyébként is nagy éve lesz 2023-ban, hiszen a nyáron érkező, igencsak különlegesnek ígérkező Barbie-filmben is őt láthatjuk a főszerepben.

A Fabelman család (bemutató dátuma: január 19.)

Steven Spielberg manapság már szeret a múltba révedni: tavaly gyermekkorának egyik legmeghatározóbb filmélményének, a West Side Story-nak készítette el a remake-jét, ráadásul éppen úgy megvalósítva, mintha az új feldolgozás is a hatvanas években született volna, a jövőre mozikba kerülő és az egyik nagy Oscar-esélyesnek tartott A Fabelman család-ban pedig lényegében a saját élettörténetét meséli el, bár a neveket megváltoztatta. A film egy második világháború után Arizonában, egy egymást folyamatosan maró szülők mellett felnövő fiú felnövéstörténetét követi végig, akit már kiskorában lenyűgöz a mozi világa, majd kamerát ragad és szép-lassan filmrendezővé érik.

A Cinema Paradiso-hoz hasonló nosztalgikus és pályaösszegző memoárról van tehát szó, de szerencsére koránt sem búcsúüzenetről,

hiszen Steven Spielberg közben már Steve McQueen akcióklasszikusának, a Bullitt-nak (itthon a nem túl fantáziadús A San Franciscó-i zsaru címen futott) az új változatán dolgozik Bradley Cooper főszereplésével.

A sziget szellemei (bemutató dátuma: január 26.)

Ritka az olyan látványos bemutatkozás, mint amilyet Martin McDonagh prezentált 2008-ban az Erőszakik-kal: a Colin Farrell és Brendan Gleeson főszereplésével készült fekete-vígjáték egyszerre volt elképesztően vicces, szentimentális, izgalmas és végtelenül eredeti. Másfél évtized után pedig az író-rendező ismét az említett színészpárossal készítette el A sziget szellemei-t és megismételte a bravúrt: az 1920-as években, egy Isten háta mögötti ír faluban játszódó történetben egy férfi éppen kocsmázni hívná a legjobb barátját, mire az közli vele: nem kíván vele többet beszélgetni, sőt, mostantól akárhányszor hozzászól, levágja egy-egy ujját a saját kezéről.

A nagy Oscar-esélyes alkotás visszafogottabb és lassabb, meditatívabb tempójú, mint az Erőszakik vagy a szintén McDonagh által jegyzett Három óriásplakát Ebbing határában, de nem kevésbé kiváló: érdekesebbnél érdekesebb figurák és helyzetek váltják egymást a vásznon, a párbeszédeknek pedig minden egyes szava arany.

És amellett, hogy a rendező megőrizte a rá jellemző fanyar humorát, a korábbiaknál is mélyebbre ás az emberi természet és viselkedés, vagyis úgy általában az életnek hívott színjáték filozófiai elemezésében. Ennél zseniálisabb és szórakoztatóbb filmmel aligha indíthatjuk az évet.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!