Anthony Hopkins Oscar-történelmet írt minden idők egyik legunalmasabb gáláján

Az apa
Vágólapra másolva!
93. alkalommal osztotta ki az Amerikai Filmművészetek és Filmtudományok Akadémiája. A minden szempontból furcsa gálán számos kategóriában a legesélyesebbnek tartott jelölt nyert, de történtek meglepetések is, és születtek kisebb-nagyobb rekordok is. A legtöbb díjat, összesen 3-at A nomádok földje nyerte.
Vágólapra másolva!

Az utóbbi évek egyik, ha nem a legunalmasabb gálája volt az idei – és ezt csak részben indokolja a koronavírus-világjárvány. Érthető, hogy a pandémia miatt kevesebb volt a vendég, és hiányzott a látvány a színpadról.

Ugyanakkor a 93. díjátadó előtt az esemény egyik producere, az Oscar-díjas (Traffic, 2000) rendező-forgatókönyvíró Steven Soderbergh azt ígérte: olyan lesz az Oscar-gála, mintha egy filmet néznénk.

Márpedig ami a filmszerű – sőt, ha már Oscar: hollywoodi látványfilmeket idéző – vizualitást illeti, ott leginkább csak a gála indítása emlékeztetett a mozira: az, ahogy az eseményt megnyitó Regina King feszültségkeltő zenére átvonult a Los Angeles-i Union Station hallján, miközben álomgyári főcímeket idézve írták ki a résztvevők neveit, valóban izgalmas heist-movie-t ígért. Csakhogy ami utána következett, inkább emlékeztetett beszélő fejes dokumentumfilmre – vagy inkább propagandára, ugyanis hamar előkerült George Floyd neve és a BLM egyéb hívószavai is.

Regina King a 93. Oscar-gálán Forrás: AFP

A klasszikus hollywoodi ceremónia látványelemeinek hiánya miatt a szokásosnál is erősebbnek tűnt a hollywoodi politizálás, hiszen nem volt olyan szórakoztató betét, ami ellensúlyozta volna King, vagy később a legjobb élőszereplős rövidfilm – az eleve a Floyd halálára reflektáló – Two Distant Strangers rendezőinek (Travon Free és Martin Desmond Roe) direkt politikai beszédeit.

S még csak nem is voltak érzelmes beszédek sem. Nem úgy, mint a legjobb idegen nyelvű film, a dán Még egy kört mindenkinek rendezője, Thomas Vinterberg köszönőbeszéde, aki rendkívül személyes és megható módon emlékezett meg a 19 éves korában meghalt lányáról. A film ötlete eleve Ida Vinterbergtől származott, ő mesélt apjának a dán fiatalok ivási szokásairól, és ő alakította volna a főszereplő (Mads Mikkelsen) lányát, csakhogy a forgatás megkezdése után néhány nappal halálos autóbalesetet szenvedett, így a rendező számára a film a tragédia terápiás feldolgozása lett (és így még jobban átérezhető a méltán Oscar-nyertes film lezárása).

A valódi érzelmekre azonban mintha nem lett volna nyitott a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb férfi mellékszereplő díját felkonferáló Laura Dern, mert a könnyes szemű Vinterberg szavai után mosolyogva folytatta tovább és adta át a mellékszereplői díjat Daniel Kaluuyának (Judas and the Black Messiah). A show-nak folytatódnia kell – csakhogy, ahogy fent is írtuk, ilyesmiről szó sem lehetett.

A megszokott hollywoodi show-t kizárólag Glenn Close-nak köszönhette a gála, amikor egy értelmezhetetlen és értékelhetetlen zenei vetélkedőt – ami szinte váratlanul jelent meg az addig meglehetősen szürke ceremónia sivár folyamában – spontán táncával sikerült feldobnia. Mindezt azok után, hogy nyolcadik jelölése után sem kapott díjat.

A legjobb női mellékszereplő díját ugyanis a 73 éves Jun Jodzsong kapta, aki az első dél-koreai Oscar-díjas színész, s a színésznők között a harmadik legidősebb nyertes e kategóriában (a 80 évesen kitüntetett Jessica Tandy és a 74 éves korában díjazott Katharine Hepburn előzik a sorban).

Visszafogott, mégis humoros köszönőbeszédéből kiderült, ő lepődött meg a legjobban, ugyanis azt gondolta, épp egy olyan színészi nagysággal szemben, mint Close, semmi esélye.

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy Hollywood egyre nagyobb teret szán az ázsiai alkotóknak – tavaly a dél-koreai Élősködők elnyerte a legjobb idegen nyelvű film, a legjobb film és a legjobb rendezés díját (Pong Dzsunho),

idén pedig a pekingi születésű Chloé Zhao kapta a legjobb rendezőnek járó elismerést, valamint az ő filmje, A nomádok földje lett a legjobb film is,

amelynek főszerepéért Frances McDormand átvehette harmadik Oscar-díját (korábban a Fargo és a Három óriásplakát Ebbing határában főszerepeivel nyert).

A kínai származású amerikai Chloe Zhao kezében a legjobb rendezőnek járó díjjal a 93. Oscar-díjátadó gálán Forrás: MTI/EPA/Pool/Chris Pizzello

Zhao és A nomádok földje díjazása jóformán borítékolható volt (a rendezés és a film egyebek mellett nyert Velencében, a Golden Globe-on, a BAFTA-gálán, de megkapta az amerikai rendező-, illetve producercéhek díjait is), ugyanakkor mintha lenne e díjakban némi álomgyári önkritika, hiszen míg korábban a mexikói rendezőket, az elmúlt két évben az ázsiaiakat részesíti előnyben az amerikai filmakadémia, mintha csak azt akarná ezzel jelezni: a hollywoodi rendezők kifogytak a mondanivalóból.

Egyébiránt Zhao is kisebb Oscar-történelmet írt: ő a második nő a díj történetében, akit legjobb rendezőnek választottak (korábban Kathryn Bigelow nyert A bombák földjén-nel), s az első nem amerikai Oscar-díjas rendezőnő, de kínaiként is csak a második (Ang Lee nyert kétszer: Brokeback Mountain és Pi élete), valamint a dél-koreai Pong Dzsunho után a harmadik ázsiai rendező, akinek munkáját az amerikai filmakadémia elismeri.

A gála legnagyobb meglepetése és rekordja viszont Anthony Hopkins Oscar-díja. Nem azért meglepetés, mert a 83 éves (és ezzel kategóriájában korelnökké előlépő) brit színész nem megérdemelten nyert, hanem azért, mert az amerikai szaksajtó (és az eddigi díjak) alapján szinte biztosra lehetett venni Chadwick Boseman posztumusz díját (Ma Rainey....).

Olyannyira Boseman díjazása felé mutattak a jelek, hogy a gálán megcserélték a szokásos sorrendet, és előbb jelentették be a legjobb film díját, s csak azután következtek a főszereplői elismerések. Ráadásul az utolsó 5 díj előtt levetített, a tavalyi díjátadó óta elhunyt filmesekről megemlékező In Memoriam kisfilm végén is Boseman portréja jelent meg utoljára (s a leghosszabban kitartva). Így aztán joggal lehetett azt gondolni: a díjsorrend felcserélésének is egyetlen oka az, hogy végül Bosemant (és vele együtt a BLM-et) lehessen ünnepelni. Innen nézve viszont valóban volt Soderbergh gálájában némi filmszerű csavar – még akkor is, ha az óriási meglepetésre, Anthony Hopkins happy endjére egy (néhány, csupán a személyesség miatt felemelő pillanatot leszámítva) átpolitizált, ám rendkívül unalmas esemény végéig kellett várni.

A 93. Oscar-gála díjai:

- Legjobb film: A nomádok földje

- Legjobb rendező: Chloé Zhao – A nomádok földje

- Legjobb férfi főszereplő: Anthony Hopkins – Az apa

- Legjobb női főszereplő: Frances McDormand – A nomádok földje

- Legjobb férfi mellékszereplő: Daniel Kaluuya – Judas and the Black Messiah

- Legjobb női mellékszereplő: Jun Jodzsong – Minari

- Legjobb eredeti forgatókönyv: Ígéretes fiatal nő — Emerald Fennell

- Legjobb adaptált forgatókönyv: Az apa — Christopher Hampton és Florian Zeller

- Legjobb idegen nyelvű film: Még egy kört mindenkinek

- Legjobb animációs film: Lelki ismeretek

- Legjobb dokumentumfilm: Tanítóm, a polip

- Legjobb rövid dokumentumfilm: Colette

- Legjobb élőszereplős rövidfilm: Two Distant Strangers

- Legjobb animációs rövidfilm: Ha bármi történik, szeretlek

- Legjobb eredeti filmzene: Trent Reznor, Atticus Ross és Jon Batiste – Lelki ismeretek

- Legjobb eredeti dal: „Fight for You" a Judas and the Black Messiah c. filmből – H.E.R., Dernst Emile és Tiara Thomas

- Legjobb látványtervezés: Mank - látványtervező: Donald Graham Burt; díszletberendező: Jan Pascale

- Legjobb operatőr: Mank – Erik Messerschmidt

- Legjobb jelmez: Ma Rainey: A blues nagyasszonya – Ann Roth

- Legjobb smink: Ma Rainey: A blues nagyasszonya – Matiki Anoff, Mia Neal, Larry M. Cherry

- Legjobb vágás: A metál csendje – Mikkel E.G. Nielsen

- Legjobb hang: A metál csendje – Nicolas Becker, Jaime Baksht, Michelle Couttolenc, Carlos Cortes és Philip Bladh

- Legjobb vizuális effektek: Tenet – Andrew Jackson, David Lee, Andrew Lockley és Scott Fisher