Vámpírok és zombik terjesztik a halálos kórt

2020.05.18. 22:59

A járványok (a középkori pestistől napjaink koronavírusáig) és az azoktól való félelem több mint száz éve inspirálja a horror műfajában dolgozó filmeseket, még akkor is, ha mitológiából, folklórból, azaz fantasztikumból is merítenek közben, mint például a vámpír és zombi témájú fikció alkotói. Összeszedtük, hogyan vonul végig a vírusoktól való félelem a vámpír- és zombifilmeken, de cikkünkből kiderül az is, hogyan uralkodott el a horror műfaján a vámpírizmus vírusszerű dimenziója, és hogyan ment át a vámpírhorror egyre és egyre kevesebb fantasztikumot felvonultató zombihorrorba.

Drakula mint vírusgazda

F.W. Murnau 1922-es Nosferatu című fekete-fehér, német expresszionista némafilmje Bram Stoker Drakula című gótikus regényének volt egy illegális, de nagy sikert aratott adaptációja, aminek fő változtatása az eredeti történethez képest az, hogy a vámpír (ezúttal: Orlok gróf) kastélyából és Erdélyből kimozdulva patkányain keresztül pestist hoz a külvilágba (ezt az ötletet megtartotta, sőt tovább is fejlesztette Werner Herzog az 1979-es remake-je alkalmával). Az 1922-es klasszikus ma már az egyik leghíresebb és leginkább időtálló némafilmnek számít, hatása a horror zsánerére megkerülhetetlen. A hangos remake-jeként is jellemezhető, Lugosi Béla nevével fémjelzett 1931-es Drakulá-t szintén német emigráns gyártotta és fényképezte (Carl Laemmle és Karl Freund), a Universal horrorciklusa pedig meghatározó hatással volt a hollywoodi horrorra.

Max Schreck a Nosferatu-banForrás: AFP

Murnau, a kiváló német rendező mintha úgy gondolta volna, az I. világháborút éppen csak átvészelt, talán a II. világháború képében érkező még nagyobb katasztrófa előszelét is érző Németország számára meglehetősen idejétmúlt Stoker arisztokratikus vámpírgrófja, ezért aztán egy nagyon is modern veszedelemmel spékelte meg a film horrorfaktorát. A vámpírt nála egyfajta gonosz aura veszi körül, már a jelenléte is romlást hoz, így monstrumként jóval félelmetesebb, mint egy fokhagymával, karóval és kereszttel elpusztítható magányos szörny. És persze már Stokernél is vírusszerű a vámpírizmus, kvázi cseppfertőzéssel terjed vámpírról emberre.

Vámpírizmus mint járvány

Richard Matheson Legenda vagyok című regénye és annak első, 1964-es filmadaptációja, Az utolsó ember a Földön, mintha direkt Murnau újítását járatná csúcsra: ebben a történetben a vámpírizmus egy pusztító járvány, itt már nem a vámpírgróf, hanem az ember a magányos különc, egy letűnt kor hírmondója, mivel a kór az egész emberiséget megfertőzte, apokalipszist hozva az emberi civilizációra. Az arisztokratikus Drakulából degenerált csőcselék lett, a főhős pedig ezúttal már a horrorikon Vincent Price Van Helsinget idéző vámpírvadásza. Matheson regényét még kétszer adaptálták, 1971-ben Charlton Hestonnal (Omega ember), és 2007-ben Will Smith főszereplésével (Legenda vagyok).

 

Vincent Price mint Az utolsó ember a FöldönForrás: Collection Christophel/© Associated Producers / Produzioni La Regina/Associated Producers / Produzion

Richard Matheson regényének hatása azonban ennél jóval szélesebb körű, ugyanis nagyban hozzájárult a modern (természetfeletti helyett valószerűbb veszedelemmel operáló) horror és azon belül a modern zombi megteremtéséhez, inspirálta ugyanis George A. Romero műfajteremtő klasszikusát, az 1968-as Az élőhalottak éjszakájá-t. Ahogy Matheson vámpírjait is inkább zombiként interpretálta a közönség, úgy bevallása szerint Romero is az arab mitológia (és az amerikai horrorképregények) ghouljaiban gondolkodott eredetileg, de szándékától függetlenül az első modern zombifilmet alkotta meg (a zombik addig a karibi folklór fekete mágiával irányított élőhalott rabszolgái voltak). Romero zombijai éppúgy éheznek az emberhúsra, mint a vámpírok a vérre, a vírust pedig szintén harapással terjesztik, és persze megölni sem egyszerű őket. 

A vámpír átadja helyét a zombiknak

Romero 1968-ban nemcsak a modern zombifilmet, de a modern horrort is megteremtette: Vincent Price még Van Helsing ódivatú vámpírvadászi fegyvertárát használta, Romerónál már nincsenek ilyen archetipikus karakterek, csak hús-vér amerikai átlagpolgárok, akik a természetfeletti eseményekbe csöppenve is hitelesen viselkednek. (Hozzá kell tenni, hogy Romero egy sci-fibe illő magyarázatot kínál a filmben a zombiapokalipszisre egy különös radioaktív sugárzással a Föld légkörébe visszatérő űrszondáról, The Crazies című 1973-as filmje pedig már nélkülöz mindenféle fantasztikumot, zombik helyett egy elszabadult vegyi fegyvertől megőrülő polgárokkal operál.) Az élőhalottak éjszakája a zombijárvány kirobbanását mutatta be, Romero pedig Dario Argento olasz horrorfilmes segítségével szőtte tovább a történetet a Holtak hajnala, majd A holtak napja, a Holtak földje, a Holtak naplója és a Survival of the Dead alkalmával.

Az élőhalottak éjszakájaForrás: AFP

Az élőhalottak éjszakája hatása felmérhetetlen: Lucio Fulci még visszavitte ugyan a zombikat a Karib-tengerre (Zombi), Wes Craven pedig készített egy igazi régimódi zombifilmet húsevés és fertőzés nélkül (A kígyó és a szivárvány), a többi zombifilm alkotója innentől kezdve Romero kottájából játszott. Ahogy Romero filmjeiben is fejlődtek a zombik, úgy maga a műfaj is evolúción ment keresztül: a Resident Evil - A kaptár és a 28 nappal később ugyanúgy számolt le a lassan csoszogó zombival, mint Murnau a magányos arisztokrata Drakulával. A 28 nappal később már a járvány kitörését is átugrotta, főhősét rögtön egy posztapokaliptikus világban ébresztve fel. A műfaj roppant virulensnek bizonyult, a rengeteg remake és folytatás mellett készült paródiája (Haláli hullák hajnala), áldokumentumfilmes verzió (REC, Karantén), Tarantino és Rodriguez is dolgoztak benne (Grindhouse: Terrorbolygó), sőt még Jim Jarmusch is kipróbálta (The Dead Don't Die). A zombik a konzoljátékok és a képregények után a tévébe is utat találtak, elég a The Walking Dead sikerére vagy akár a Trónok harca élőhalott seregére gondolni. Egy minisorozat, a Dead Set még profetikusnak is bizonyult: hősei egy beköltözős valóságshow játékosai, akik későn értesülnek az odakint tomboló járványról, ami megtörtént a valóságban is, csak szerencsére zombik és incidensek nélkül.

KAPCSOLÓDÓ CIKK