Fertőzés: a fél világ a hollywoodi járványfilmet nézi

2020.04.04. 19:30

A koronavírus-járvány miatt néhány hét alatt jelentősen megnőtt a nézői érdeklődés a "ragályfilmek", főleg Steven Soderbergh Fertőzés című alkotása iránt. A 2011-ben bemutatott film 2020 elején ismét felkerült a digitális eladási (és illegális letöltési) listák élmezőnyébe, a Warner Bros. több ezer alkotást összesítő katalógusában már a második legnépszerűbb film (tavaly decemberben csak a 270-ik volt). Túlzás lenne látnokinak nevezni, de kétségkívül Soderbergh filmje szinte az, amelyből a legtöbb tanulságot levonhatja a néző akár a jelenlegi, COVID-19 pandémiára vonatkozóan, a Fertőzés ugyanis igyekszik kerülni a hollywoodi katasztrófamozik túlzásait, és realista képet fest egy világjárvány terjedéséről. Persze, egy ilyen film nem létezhet (létezhetett az Obama-Amerikában) baloldali zöldpropaganda nélkül, de ez már egy más kérdés.

Aprócska, mélyről feltörő száraz köhögés a film elején. Bő másfél órával később tömeges halál, s a végkövetkeztetés: az ember magának okozza a bajt. A film utolsó jelenetében fakitermelő buldózer zavarja meg egy denevérkolónia nyugalmát a kínai esőerdőben. (Ez természetes - 2011-es film, Obama újraválasztására készül Amerika, a zöldpropaganda természetesen a szokásosnál is erősebb.) Az egyik menekülő denevér egy sertéstelep tetőszerkezetén megpihenve banándarabot ejt el, az egyik malac pedig megeszi a már megrágcsált gyümölcsöt. A malac később egy makaói étterem konyhájában landol, a frissen vágott hússal dolgozó, a konyháról kiszólított főszakács pedig alaposabb tisztálkodás nélkül fog kezet az egyik vendéggel, a későbbi zéró beteggel.

A Fertőzés-t már bemutatása idején a viszonylag realista járványfilmnek tartották, alig 10 évvel később, a tömeges koronavírus-megfertőződések idején pedig számos elemében meglepően jóslatszerűvé vált a film. A hitelesség, a túlzásokban tobzódó és áltudományosságba burkolt hollywoodias katasztrófanarratíva mellőzése önmagában persze még nem erény. Soderbergh – esztétikai eredményeit tekintve inkább közepes – filmje elsősorban a "megjósolt" és "bekövetkezett" világjárvány, a COVID-19 miatt vált megkerülhetetlenné a pandémiamozik sorában.

Fertőzés (Kate Winslet)Forrás: InterCom

A tudományos precizitású szimulációs igény (vagy legalábbis annak tettetése) miatt a Fertőzés eleve túlmutat jó és rossz kategóriáin, most pedig még inkább kicsúszik a filmelemzések értékminősítő fogalomrendszeréből, még akkor is, ha ez a mozgóképes kinyilatkoztatás elsősorban mégis fikciós mű, a képzelet (ezúttal: a lehetséges elképzelhető) szüleménye, s mint ilyen, a képzeletünkkel játszik, szükségszerűen igazodva műfaji elvárásokhoz és dramaturgiához. 

A Fertőzés tehát alapvetően katasztrófafilm, megfűszerezve (apokaliptikus) tudományos-fantasztikummal és egészségügyi krimivel, s amelynek végkövetkeztetései társadalmi drámaszerűségnek tűnnek. Egy fiktív, minden szempontból rendkívül agresszív, cseppfertőzéssel terjedő vírus, a MEV-1 földrészeken átívelő (kór)történetét meséli el, ráadásul úgy, hogy a sztárok népes tábora (Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Jude Law, Marion Cottilard, Laurence Fishburne, Bryan Cranston) ellenére a film központi "szereplője" maga a vírus – akár egy szörnyfilmben, csak a halálos fenyegetés ezúttal nem vérszívó vagy zombihad képében ölt testet, hanem rejtőzködő, szinte láthatatlan gyilkosként csak a mikroszkóp nagyításában mutatja meg alakját.

Fertőzés (Jude Law)Forrás: InterCom

Ennek a parányi, ám annál halálosabb szörnyetegnek a megteremtéséhez, inváziójának modellezéséhez Soderbergh és forgatókönyvírója, Scott Z. Burns a valóságból merítettek ihletet: a 2003-as SARS- és a 2009-es H1N1-járványokból kiindulva, neves epidemiológusokkal konzultálva vázolták fel a fiktív MEV-1 terjedésének és társadalmi következményeinek rémisztő vízióját.

A vírusterjedés alapötletével egy korábbi filmjük, Az informátor! (2009) köhögős jelenetén felbuzdulva előálló Burns forgatókönyvéhez olyan ismert szakemberektől kért tanácsot, mint a nyugat-nílusi vírus és a SARS elleni küzdelem egyik kulcsfigurája, Ian Lipkin, illetve a fekete himlő globális felszámolásában (1980) részt vevő Larry Brilliant.  

Fertőzés (Gwyneth Paltrow)Forrás: InterCom

A film persze bővelkedik sokkhatásban: első 10 percében – a MEV-1 Hong Kongtól Minneapolisig terjedő útja során – féltucatnyian halnak meg, köztük (a modern horror hitchcocki-romerói huszárvágásának megfelelve) a korábban főszereplőnek vélt családanya, majd a kisfia. A film, ahogy a vírus is: nem ismer tabukat. Ugyanakkor a néző bepillantást nyerhet az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Amerikai Járványügyi Központ (CDC) és az USA tagállamainak egymástól sokszor eltérő, helyi viszonyokra igazított protokoll szerint ténykedő egészségügyi minisztériumainak működésébe; tankönyvi alapossággal ismerkedhet meg olyan járványügyi alapfogalmakkal, mint a fertőzés terjedési sebességét meghatározó alap reprodukciós ráta (R0); felhívják a figyelmét a kézmosás fontosságára és a fertőzést hordozó tárgyak szerepére (a filmet operatőrként is jegyző Soderbergh előszeretettel időz el egy bögrén, ajtófogantyún, szalvétán vagy mobiltelefonon); és arra, hogy a népsűrűség, az erdőirtás, az ipari állattartás és a felgyorsult mobilitás mind kockázati tényezők a vírusfertőzés globális terjedése szempontjából. Azaz, a részben vitathatatlan, részben propagandisztikus toposzok.

Fertőzés (Kate Winslet)Forrás: Intercom

 Érdekesség, hogy Lipkin most márciusban bejelentette, maga is koronavírus-fertőzött, ami csak erősíti az olykor járványügyi szakembereket is az áldozatok között szerepeltető film valószerűségét, és vészjelzését: egy elszabadult vírus nem válogat. 

A vírus exponenciális terjedésének ábrázolásához kiválóan illeszkedik a Soderberghre egyébként is jellemző hálózatos cselekményvezetés – sőt, a szövevényes emberi kapcsolatokat rendre hálózatmodellekben szemléltető rendező számára szinte magától értetődő választásnak tűnik a vírusfilm. Mert miközben a Fertőzés tudományosnak tűnő alapossággal mutatja be a járványügyi szakemberek erőfeszítéseit a vírus megállítása érdekében, ők maguk is csak egy (persze, a legfontosabb) részét képezik annak a hálózatmodellnek, amelyben Soderbergh az emberi reakciókat feltérképezi. S Soderbergh szempontjából az emberi viselkedésmódozatok, a társadalmi kohézió és annak veszélyeztetettsége áll a fókuszban – utóbbihoz pedig békeidőben egy világjárvány szolgáltathat hiteles apropót: az emberiségnek nem csupán egy kórokozóval, hanem a mindenkit megfertőző félelemmel is meg kell küzdenie.  A Fertőzés ugyanis minimum kettős értelmű cím, nem csupán a MEV-1-nek keresztelt vírusra utal, de a járvány miatt kialakuló társadalmi pánikra, valamint a pánikhoz "szükséges" valós és valótlan információk terjedésére is.

Fertőzés (Anna Jacoby-Heron és Matt Damon)Forrás: Warner Bros. Entertainment Inc./Claudette Barius

A média felelősségét Soderbergh egy sértett, ugyanakkor népszerűség- és szenzációhajhász blogger tevékenységén keresztül mutatja be, kitérve nem csupán a hangzatos és pánikkeltő álinformációk vírusszerű terjedésére, de a napjainkban egyre divatosabb – és a járványügyisek sikerét nagyban nehezítő – oltásellenességre is.

Ami az oltást illeti, a Fertőzés tudományos erényeit magasztaló Lipkin épp egy, a nézői elvárásokat kiszolgáló fogást számon is kért Burns forgatókönyvén. Nevezetesen azt, hogy a filmben túlságosan korán és a kísérletezés szabályait áthágva fejlesztik ki a MEV-1 elleni szérumot. 

Fertőzés (Jennifer Ehle)Forrás: Intercom

De az is a hatásvezérelt filmdramaturgia és a valóság összeütközésének eredménye, hogy miközben a Fertőzés jelentős időt szentel a járványügyisek munkájának, a blogger romboló tevékenységének és a megmaradt családi intimitás ábrázolása okán kiemelten szerepeltetett apa és lánya "kalandjainak", a normál terjedelmű játékidőben (1 óra 46 perc) nem, vagy csak elnagyoltan foglalkozik olyan fontos területekkel, mint gazdaságvédelem vagy a polgári rend fenntartása. A Fertőzés ugyanis, ha realistán is, de mégiscsak kisebb apokalipszist vizionál, amelyre csak a védőoltás jelenthet megoldást, addig a hirtelen támadt pánik nyomán kialakult általános káosz uralkodik – s e világvége-hangulatra csak ráerősít, hogy a zéró beteg özvegye mintegy izolált esetként tűnik fel vírusimmunitásával a fosztogató hordákat szemlélve.

Fertőzés (Marion Cotillard)Forrás: Intercom

A Fertőzés persze nem riogatni akar, inkább csak elképzeli a lehetőségeket (végkifejletében pedig jóformán megnyugtatásra törekszik, hiszen a művészkedő Soderbergh persze hollywoodi rendező és pénzt akart keresni).  

Egy műcápa elvette az emberek kedvét a strandolástól, viszont hiába írunk bármit a cigarettásdobozokra, nem szoknak le  – válaszolja a CDC járványszakértője a minnesotai egészségügyisek kérdésére, mit fognak szólni az emberek egy cseppfertőzéssel terjedő, halálos kimenetelű vírus híréhez, megidézve a katasztrófahorrorok egyik klasszikusát. Spielberg A cápá-ja 1975-ben kisebb tömeghisztériát keltett az amerikai nézők körében, Soderbergh Fertőzés-ének kilenc év és egy bekövetkezett világjárvány kellett ahhoz, hogy a katasztrófafilmek egyik csúcsaként emlegessék. Nem elsősorban minősége, hanem reálisnak tűnő jelenetei miatt.