Csiszolatlan gyémánt: Stresszes svindlerek

Csiszolatlan gyémánt

Adam Sandler megítélése cseppet sem rózsás. Az idétlen vígjátékairól ismert színésznek a 2014-es, A cipőbűvölő óta nem volt értékelhető filmje (és alakítása). A feltörekvő, független-filmes páros, Benny és Josh Safdie azonban végre egy olyan lehetőséget adott Sandlernek, amivel bizonyíthatta, hogy igenis tud, ha akar. Ő a Csiszolatlan gyémánt ütőkártyája, de a végeredmény nem csak tőle lesz emlékezetes.

Howard Ratner (Adam Sandler) szebb napokat látott ékszerész, kinek simlissége nem ismer határokat. Gazdag, családja mellett szeretőt tart, imád fogadni és játszani a tűzzel. Hozzájut egy ritka afrikai drágakőhöz, s rögtön előtör belőle az üzleti cápa mentalitás. Ha sikerül eladnia az ékszert, minden problémája megoldódhat.

Csiszolatlan gyémánt (Adam Sandler) Forrás: Netflix

A Csiszolatlan gyémánt párhuzamba állítható a rendezők korábbi, Jólét című munkájával. A különbség annyi, hogy míg ott egy balul elsült rablás következményeit láttuk, addig itt a svindlerkedés viszontagságai köszönnek vissza. Mindkét alkotás egyfajta dominó-effektust jár körbe, teljesen spontán, ugyanakkor szélsőséges elemekkel tarkítva. A másik közös pont a karakterábrázolásban mutatkozik meg. A főhősök borzasztó antipatikus, számító és önző emberek, a direktorpáros mégis képes elérni, hogy a nyakukba zúduló konfliktustenger láttán empatikusak legyünk velük. Nem alakul ki szimpátia, de akarva-akaratlan is elkezdünk értük izgulni.

Safdie-ék stílusa nem változott, meghagyták a dialógusközpontú, teljesen kiszámíthatatlan, pörgős káoszt, amit a Jólét-ben csúcsra járattak. Ez az elbeszélésmód sokak idegét kikezdheti, elvégre egy óriási katyvaszt nézünk, mely látszólag csak céltalanul bolyong a zűrzavarban. Itt minden szereplő folyamatosan ordít és káromkodik a másikkal, alig akad néhány olyan mondat, amit normális emberi hangnemben mondanak el. Az ingerültség kihat a nézőre is, aki ettől olyan állapotba kerül, mint a főhős. Sokszor megállna, hagyná az egészet veszni, de nem teheti. Menni kell tovább és nincs visszaút. A cselekmény ettől olyan sodró lendületűnek hat, hogy hiába egy hatalmas lejtő a komplett film, nem lehet abbahagyni. Howard egyre nehezebb helyzetbe hozza magát, s amikor szorul a hurok, ő akkor sem áll le. Lapot húz 19-re, de vajon van-e értelme, kifizetődik-e ez a kiolthatatlan becsvágy? A rendezők erre olyan frappáns választ adnak, ami felér egy hidegzuhannyal. Azt hihetnénk, hogy ezzel lezárták a sztorit, de szó nincs róla. A zsivaj nem halkul, csak a résztvevők kerülnek más aspektusba. Egy soha meg nem álló gépezet egy állomásához volt szerencsénk.

Adam Sandler képes volt felnőni a feladathoz és élete talán legnagyobb alakítását nyújtja. A Csiszolatlan gyémánt nem kimondottan Oscar-kompatibilis darab, de Sandlernek azért kijárt volna egy jelölés. Az önmagát játszó, egykori NBA sztár, Kevin Garnett is megcsillantja színészi kvalitásait, sőt, méltó partnere Sandlernek, de a show-t egyértelműen ez utóbbi viszi.

Safdie-ék újfent megmutatták mennyire egyedi látásmódú alkotók. Művük nehezen befogadható, igazi rétegfilm, mely nem ajánlható mindenkinek. Frusztráló utazás a svindlerek világába, egy olyan bukástörténetet és karakterdrámát bemutatva, ami az ember agyára megy, de mégis nézeti magát. Ilyen egy igazi csiszolatlan gyémánt.