Ragadozó madarak: Joker után is van élet?

Ragadozó madarak

Vajon mennyire lehet érdekes a bűn bohóchercegének (ex)barátnője, aki összeáll néhány másik furcsa nővel? Képesek elvinni egy komplett mozit, vagy csak egy újabb hollywoodi sablonparádét kapunk?

Harley Quinn (Margot Robbie) és Joker útjai elválnak, így a kissé őrült szárnysegéd kénytelen önállóan boldogulni. Igen ám, de védelem nélkül mindenki az életére tör, ő pedig úgy próbál kompenzálni, hogy megkeres egy elveszett gyémántot a rettegett maffiavezérnek, Roman Sionisnak (Ewan McGregor). A drágakövet azonban nem csak ő akarja megtalálni.

Előzetesen nem sok remény fűződött ahhoz, hogy a Ragadozó madarak-ból bármi jó is kisülhet. Noha a (kasszasiker, de szakmai kudarc) Suicide Squad – Öngyilkos osztag talán legjobb karakterét áthozták, majd megtették főszereplőnek, ez önmagában még nem elég a sikerhez.

Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) Forrás: Intercom

Hasonló járhatott a Warner stúdió és a rendező, Cathy Yan fejében is, így eldöntötték, hogy tökösebbre veszik a figurát. Művük végül olyan lett, mint amilyen a Suicide Squad szeretett volna, meghintve némi könnyed és mocskos Deadpool stílussal. Ez remekül hangzik, de Harley Quinn nem Wade Wilson, még ha próbálkozik is tisztességgel. A sztori gerincét a gyémánt utáni hajsza adja, miközben a non-lineáris cselekmény mellékszálai több szereplő sztorijába is betekintést engednek. Egy rejtélyes fejvadász, a túlbuzgó, de számkivetett nyomozónő, vagy Sionis klubjának énekese mind szorosan kapcsolódnak a történethez, s mindenkinek megvan a maga motivációja. A karakterek sorsa természetesen összefonódik, így megalakítva a címben szereplő botcsinálta alakulatot.

A Ragadozó madarak akciófilmként remekül működik. Egy másodperc megállás nincs benne, folyamatosan pörög, mindig történik valami, s amit látunk, az a maga módján szórakoztat. A mellékalakok szála tartogat érdekes pillanatokat, valamint Harley narratívája is ötletes, még ha a könnyebbik utat is választja az elbeszélői formulák közül. Külön örvendetes, hogy főhősével egyetemben igyekszik a saját lábán megállni, nincs tele fan service elemekkel és olyan felesleges gegekkel, melyek csak a rajongók kiszolgálására törekednek.

Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) Forrás: Claudette Barius/© 2019 Warner Bros. Entertainment Inc.

Mégis vissza kell térnem a korábbi felvetéshez, miszerint ez lenne a Warner válasza a Deadpool-ra. A próbálkozás nem bukott meg, de csak egy korrekt limonádéra futotta. Kétségtelenül megvannak a szuper momentumai Yan alkotásának, s becsülendő, hogy merték hozni a korhatáros köntöst, de a Ragadozó madarak sem nem elég véres, se nem elég vicces ahhoz, hogy kiemelkedő darab legyen a műfaján belül. Egy ilyen őrült buliban feszegetni kell a határokat, elmenni a végletekig, nem megállni az „oké" eredménynél.

Ettől függetlenül Margot Robbie továbbra is lubickol a szerepben, a zenék dögösek, az akciók látványosak (főleg a vidámparkos finálé). Más kérdés, hogy ebben az alapanyagban több is lehetett volna, de kétségtelenül szórakoztató élmény szétrúgni néhány püspökfalatot Harley Quinnel és csapatával.