Tiktak: időzített bomba a moziban

Tiktak

Fekete seriff egy fehérek uralta városban, a hetvenes évek hajnalán. Ötven évvel ezelőtt mutatták be Ralph Nelson (Rekviem a ringben, Lúd atya, Nézzétek a mező liliomait, Charly - Virágot Algernonnak) Tiktak című bűnügyi drámáját.

Ha a feketék törvény előtti egyenlőségéért folytatott (afro)amerikai polgárjogi mozgalom filmjei kerülnek szóba, Ralph Nelson Tiktak című bűnügyi drámája egyike a méltatlanul kihagyott, de legalábbis keveset emlegetett alkotásoknak. Holott ez, az 1970 januárjában bemutatott, a Metro-Goldwyn-Mayer égisze alatt készült film kifejezetten provokatívnak számított a maga idejében.

Alig két évvel az egyenlőségért vívott erőszakmentes politikai küzdelem élharcosa, Martin Luther King baptista tiszteletes ellen elkövetett halálos merénylet (1968. április 4.) után a Tiktak egy fekete sheriffet állít a középpontba, akit ráadásul egy poros, hőségtől és indulatoktól izzó megye korábban elnyomott "kisebbsége" (lélekszám alapján persze ők a többség) választ meg, a törvény korábbi, fehér őre ellenében.

Tiktak (Jim Brown) Forrás: Getty

Igaz, a helyszín nem a Mély-Dél, Mississippi vagy Tennessee állam, hanem a kaliforniai Colusa megye és annak központja, a ma is alig 6 ezres lélekszámú Colusa, de a környéken aktív a Ku-Klux-Klan és a város fehérek látogatta kocsmájának falán ott díszeleg a konföderációs zászló. Nem is csoda, ha az újonnan megválasztott sherifftől azt várják az afroamerikai lakosok, hogy bosszút áll a korábban elszenvedett sérelmekért. Csakhogy Jim Price nem akar faji lázongást:

Én vagyok a sheriff. Nem a fehér sheriff, nem a fekete seriff, nem a lelkizős... hanem "A" sheriff

- mondja búcsúzóul az egyik túlbuzgó fekete polgárnak, aki csak a hatalom és az elégtétel miatt lenne sheriff-helyettes. Ugyanez a törvényt a "faji érdek" fölé helyező szemlélet jellemzi a leköszönő, majd hosszú tanakodás után az új sheriffhez helyettesnek beálló fehér törvényszolgát is, aki még hivatali ideje alatt igyekezett visszaszorítani a Ku-Klux-Klan működését, s amikor megkérdik tőle, milyen érzés, hogy egy "néger" ül a helyére, annyit felel:

Őt választották meg és nem engem. Nincs különbség fehér és fekete szavazatok között, egyformán érvényesek. Ez a törvény

A Tiktak egyik erőssége ebben, a két – bőrszínre különböző, gondolkodásra hasonló – rendfenntartó egyetemes, mindenkire vonatkozó jogszemléletében rejlik. De a film jót és rosszat eleve az általános erkölcsi normák alapján választja szét, s a fehérek és feketék között is egyaránt szerepeltet pozitív és negatív karaktereket.

Tiktak (George Kennedy és Jim Brown) Forrás: AFP

Az ötvenes években a televíziónál rendező, majd a hatvanas években sikerfilmeket jegyző Ralph Nelson már az 1963-as Nézzétek a mező liliomait című filmjével bizonyította, hogy érzékenyen és átélhetően közelít az afroamerikaiak jogegyenlőségi kérdéséhez. Ott egy fekete, baptista vándormunkás segít templomot építeni az arizonai semmi közepén egy, a berlini fal mögül Amerikába vándorolt-szökött német apácarendnek, hogy közösen emelkedjenek felül származáson, felekezeti nézeteltéréseken és önérzeten. Sidney Poitier első fekete színészként nyert főszereplőnek járó Oscar-díjat ezzel az alakításával.

S ha már Poitier: a Tiktak rokonságot mutat egy másik Poitier-filmmel, a Forró éjszakában című krimivel (r.: Norman Jewison, 1967), amelyben egy philadelphiai fekete gyilkossági nyomozó segít Mississippiben egy rasszista rendőrkapitánynak megoldani egy esetet, rátermettségével és humanizmusával lebontva a vele szemben táplált előítéleteket.

Csupán három év telt el a két film bemutatása között, de a Tiktak jelentős társadalmi változást vizionált: egy feketéből nemcsak a "messzi" Északon lehet nyomozó, hanem kicsit délebbre akár megyei sheriff is válhat belőle. Persze a Tiktak feszültsége ugyanabból, a korszakra jellemző, feketékkel szembeni előítéletből táplálkozik, mint a Forró éjszakában esetében (ami a két film hasonlóságait illeti, nem véletlen, hogy a Tiktak forgatókönyvírója, James Lee Barrett a nyolcvanas évek végén tévészériát csinált a Forró éjszakában-ból). A törvény fekete őrének rátermettségében és hivatástudatában kételkedő, esetenként egyenesen rasszista fehér polgárok alig várják, hogy a sheriff hibázzon. S amikor a szomszéd megye nagy hatalmú emberének fiát letartóztatja, néhányan igazolást is látnak, lám kibújt a szög a zsákból, mit sem számít az indok (egy fehér kislány halálát okozó ittas járművezetés), a lényeg, hogy egy fekete kezet emelt egy fehérre.

Tiktak Forrás: AFP

S ugyanígy: a feketék egy része kezdi bizalmát veszteni az általuk választott sheriffben, amikor úgy érzik, túl sok "engedményt" tesz a fehéreknek. Ráadásul egyik "testvérét" le is tartóztatja, egy 15 éves kislány megerőszakolása miatt.

A Tiktak fekete sheriffje kevésbé intellektuális, mint a Forró éjszakában Tibbs nyomozója, s brutálisabb, mint Smith, a vándor a Nézzétek a mező liliomait-ból – a hollywoodi filmek elsőszámú "egzotikus" fekete színésze, Poitier helyett ezúttal a brutális sport, az amerikaifutball világából érkező Jim Brown tesz igazságot. Az 1957 és 1965 között a Cleveland Browns fullbackjeként Brown test test ellen küzdött a faji diszkrimináció ellen (nem is akármilyen eredménnyel, az 1964-ben NFL-kupát nyerő "harminckettest" ma is a sportág klasszisai között emlegetik), majd fokozatosan felépítette az erkölcsös, de kemény fekete hollywoodi prototípusát, olyan filmekkel, mint A piszkos tizenkettő (1967), a 100 puska (1969) vagy A szöcske (1970), később pedig a Slaughter (1972) sikerének köszönhetően a blaxpolitation egyik ikonikus figurájává nőtte ki magát.

Tiktak Forrás: AFP

Egy-két pofon és egy lebilincselő üldözés erejéig Brown a Tiktak-ban is megcsillogtatja sportos erőnlétét, még ha az elkényeztetett fehér fiú elfogása a korabeli fekete közönség számára nem is hathatott olyan édes elégtétellel, mint a filmtörténet egyik első "vegyes" szerelmi jelenete Raquel Welch-csel a 100 puská-ban, vagy amikor összeveri az erőszaktevő Ramon Bierit A szöcské-ben.

Ha Brown színészi képességei jócskán alatta is maradnak Poitierének, a Tiktak bővelkedik nagy színészekben. A leköszönő fehér sheriffet az az Oscar-díjas George Kennedy (Bilincs és mosoly, 1967) alakítja, akivel Brown korábban A piszkos tizenkettő-ben is játszott, míg Colusa joviális polgármesterének szerepében a kétszeres Oscar-nyertes (Dr. Jekyll és Mr. Hyde,1932; Életünk legszebb évei,1947) ó-hollywoodi legenda, Fredric March lubickol. De feltűnik az Arcok (r.: John Cassavetes, 1968) Mariája, Lynn Carlin is, miközben a "konföderációs nosztalgia" olyan remek karakterszínészeknek köszönhetően válik tapinthatóvá, mint Clifton James, Don Stroud vagy Dub Taylor.

James Lee Barrett (A világ legszebb története, A zöldsapkások, Smokey és a bandita) forgatókönyvéből Nelson feszes és izgalmakban bővelkedő filmet rendezett, amelynek valóságérzetét emelik az Oscar-díjas operatőr, Loyal Griggs (Idegen a vadnyugaton, 1954) realista képei. A Tiktak kiváló példája annak, hogyan lehet egy korszak égető társadalmi kérdéseit a szórakoztató tömegfilm igényeihez igazítva, ha nem is megerőltetően mélyen, de cseppet sem sekélyesen feldolgozni.

Eltekintve az Egyesült Államok társadalmi változásaitól az elmúlt ötven évben, a Tiktak erejét alig csillapította a bemutatása óta eltelt öt évtized. Ralph Nelson – a bomba időzítőszerkezetének ketyegéséhez igazított – feszültség-dramaturgiája még most is hatásos. Ha a film kisebbet durran, akkor az azért van, mert Colusa megyében leszámoltak az előítéletekkel.