Mi a közös Artúr királyban, Harry Potterben és a Star Wars hőseiben?

Star Wars: Az utolsó Jedik (Daisy Ridley)

Ha lehet hinni a Disney-nek, a Star Wars: Skywalker korá-val lezárult mindhárom Star Wars-trilógia, és egyben a Skywalker-saga is. A harmadik, legújabb trilógia (Az ébredő erő, Az utolsó jedik és most a Skywalker kora) legnagyobb kérdőjele leginkább az elsőként bemutatott, "eredeti" trilógiához (az Egy új remény-től A jedi visszatér-ig), tágabban pedig a fantasy műfajának hagyományaihoz fűződő viszonnyal volt kapcsolatos. J. J. Abrams Az ébredő erő-vel visszatért az eredeti trilógia hagyományos narratívájához, Rian Johnson új utakat keresett Az utolsó jedik-kel, a rajongók azonban berzenkedtek, így Abrams beváltotta, amit nyilatkozataival ígért, és újfent visszakanyarodott a klasszikus képlethez, másodjára is folytatásnak álcázott remake-et készített.

A Star Wars-filmeket sci-fiként szokás kategorizálni, valójában kevés a tudományos relevanciájuk (amellett is lehet érvelni, hogy konkrétan semmi, nem is a jövőben, hanem "réges régen" játszódnak), a sci-fi miliő mögött valójában a fantasy műfaja dolgozik. Mai szemmel az eredeti trilógia már prototipikus fantasyként is tételezhető, és persze nem a semmiből született (sokáig lehetne sorolni, mi hatott Lucasra: Flash Gordon, hollywoodi klasszikusok élen a Ben Hur-ral, japán történelmi filmek, vallási mitológia).

Ami az eredeti trilógia és a fantasy kapcsolatát illeti: adott egy hős, akinek különleges képességei vannak, egy messiás, épp mint Artúr (akinek egyedüliként sikerült kihúznia az Excaliburt), vagy Harry Potter (akiről azt jövendölték, hogy elpusztítja az antikrisztusnak is beillő Voldemortot), illetve Paul Atredies a Dűné-ből és Neo A Mátrix-ból. A hőst egy mentor segíti, legalábbis amíg ki nem vonják a forgalomból, hogy a "kiválasztottnak" egyedül kelljen szembenéznie a nemezisével: Merlin és Gandalf után szabadon (illetve Dumbledore-t megelőlegezve) ezt a szerepet Obi-Wan Kenobi, majd Yoda töltik be (a Baljós árnyak-ban pedig Qui-Gon Jinn). A főhős elsősorban a különleges származásának köszönheti a képességeit, bár a Star Wars alkalmával ebben kevés öröme telik: míg Artúr titokban nevelt királyi sarj, Luke Skywalker egy rossz útra tért jedi, Darth Vader fia, a nemes ős és az ősellenség tehát itt egy és ugyanaz (erre korábbról a Dűné-ben láthatunk példát, amiben a hős rájön, hogy ősellensége, Harkonnen báró a nagyapja).

Darth Vader Forrás: Lucasfilm

Az Artúr-legendakör (egyben nagyrészt az eredeti Star Wars-trilógia) receptjét ma már tételezhetjük hagyományos fantasy-narratívaként, aminek persze a fordítottjára is bőven találunk példát a műfajban: például A Gyűrűk Urá-ban a főhős egy alacsonyabb (szó szerint!) származású karakter, egy igazi underdog (Frodó, a mélynövésű hobbit). Ma már a világsikerhez nem elég csak újramesélni a fenti képletet, abból legfeljebb feledésre kárhoztatott tucatdarab születhet. Tudta ezt George Lucas is a főellenfél, Darth Vader rossz útra téréséről szóló előzmény-trilógia (a Baljós árnyak-tól A sith-ek bosszújá-ig) megalkotásakor, amiben csúnya vége lett Anakin Skywalker különleges származásának és tehetségének: nem bírta a rá nehezedő elvárásokat és felelősséget, megrészegítette a hatalom, Lucas így csavart egyet a klasszikus képleten.

Anakin Skywalker szerepében Jake Lloyd Forrás: InterCom

J.K. Rowling Harry Potter-sagája is kimondottan modern fogás a fantasy műfaján: a szerző ugyan felhasználja a messiás, a különleges képességek és a titkolt nemesi származás toposzait, de ki is forgatja azokat. Harry Potterről kiderül, hogy varázsló, de amint bekerül a Roxfort varázslóakadémiára, többé már nem különleges (legfeljebb híres, amiért gyerekként túlélte Voldemort támadását, és szerepet játszhatott a bukásában). Varázslók sarja, de "aranyvérűként" koránt sincs egyedül. Legkülönlegesebb képességei (pl. beszéd a kígyók nyelvén) egyrészt aggasztóak (a sötét oldal sajátjai), másrészt közvetlenül nemezisének, Voldemortnak köszönheti őket (aki egy kvázi lélekparazitát ültetett belé). Messiást is csak egy önbeteljesítő jóslat csinált Harry Potterből: mint kiderül, a Voldemort bukását jósoló prófécia személyleírása több emberre is illett, Voldemort maga teremtett nemezist azzal, hogy értesült a jóslatról, és megpróbált ellene tenni, épp mint Oidipusz. (Rowling a Harry Potter és az elátkozott gyermek című színdarab alkalmával még modernebb megközelítéssel állt elő: Harry Potter fia egyrészt a gonosz varázslók iskolájaként ismert Mardekár házba kerül a Roxfortban, másrészt átoknak éli meg a neves származásával kapcsolatos elvárásokat.)

Daniel Radcliffe mint Harry Potter

Ugyancsak egy új nemzedékről, az eredeti főhősök utódairól szól a legújabb, harmadik Star Wars-trilógia. Az ébredő erő egyfajta remix, újrahasznosítása volt mindannak, amit addig George Lucas hat filmjében láthattunk: hiába csordogál jedi-vér az ereiben, Han Solo és az eltitkolt Skywalker-sarj, Leia Organa közös fia, Ben rossz útra tért, Kylo Renként még az apját (Han Solo mint egy újabb mentorkarakter) is megöli, a látszólag a semmiből jövő Rey-nek pedig különleges képességei vannak, és homály fedi a gyökereit (még az is felmerülhet, hogy éppúgy elrejtett Skywalker-sarj, mint Leia). Az utolsó jedik-ben Luke Skywalker immár bukott, kudarcot vallott mentor (épp mint korábban Ben Kenobi vagy Yoda), és őt is kiiktatják (sőt, még Kylo Ren gonosz mentorát, Snoke-ot is). J. J. Abrams Az ébredő erő alkalmával nem, de Rian Johnson Az utolsó jedik-kel már ellene is ment a fantasy hagyományainak, amikor szinte ignorálta Rey származásának kérdését (Kylo Ren azt mondja neki, hogy a szülei "senkik" voltak).

Star Wars: Az utolsó Jedik (Daisy Ridley) Forrás: Lucasfilm Ltd.

Most pedig rá kell térnünk a Skywalker kora fejleményeire (aki még nem váltott mozijegyet a december 18-ától játszott filmre, azt figyelmeztetjük, hogy a végső fordulatokról is szót ejtünk, spoilermentes kritikánk pedig itt olvasható). Szerencsére Rey-ből nem lett közvetlen Skywalker leszármazott, de mint kiderül, nem "senkik" voltak a szülei: nagyapja nem más, mint a kilenc Skywalker-filmet összekötő ősellenség, Palpatine. Ez sem több persze újrahasznosításnál: a nemes ős és az ősellenség éppúgy ugyanaz, mint Luke apja, Darth Vader esetében. Ezúttal is hal meg mentor, aki ezzel megmenti a fiát: most nem Darth Vader fordul Palpatine ellen, hogy megvédje Luke-ot, hanem Leia áldozza fel magát, hogy Kylo Renből újra Ben Solo legyen (akinek végül éppúgy meg kell halnia a bűneiért, mint nagyapjának, Darth Vadernek).

Persze könnyen lehet, hogy ami rendezők harcának tűnik (J. J. Abrams vs. Rian Johnson), amögött valójában egységes koncepció volt a Disney részéről, akiknek sosem okozott problémát kirúgni azokat a rendezőket, akikkel nem értettek egyet, azaz nem kizárt, hogy a Rey származását illető kérdés elhanyagolása nem volt más, mint egy szimpla fordulat a cselekményben. Az viszont árulkodó, hogy a rajongókat sokkal inkább megosztotta Az utolsó jedik, mint Az ébredő erő (még két színész, Mark Hamill és John Boyega is kifejezték nemtetszésüket), és ennek a korrekcióját ígérte az is, hogy J. J. Abrams visszaült a rendezői székbe a Skywalker kora idejére. Abrams neve ugyanis mára a nosztalgikus újrahasznosítással forrt össze, még a South Park is kiparodizálta egy epizód alkalmával (Member Berries, azaz Memóbogyók, amiben a csorbult népszerűségű amerikai himnuszt kell "rebootolnia"). Hogy ki mennyire kedveli a Star Wars-filmeket, az persze egyéni ízlésen múlik, de az kijelenthető, hogy a hagyományos és a modernebb fantasy-narratívák közül az előbbiek bizonyultak életképesebbnek a Star Wars-saga újraindításaként tételezhető harmadik trilógiában. A néző választhatott, hogy kivel szeretne azonosulni: valakivel, akiről kiderül, hogy előkelő a származása, örökölte a tehetségét, vagy pedig egy underdoggal, egy felülteljesítő átlagemberrel. Izgalmasabbnak bizonyult a tehetség, ha genetikán múlik, és nem pedig neveltetés kérdése. Ami ez esetben éppúgy magyarázható az eredeti trilógia erős kultstátuszával, mint a konkrét célközönség vagy az átlagnéző mindenkori attitűdjével.