Skywalker kora: A nosztalgia bűvöletében - megnéztük az új Star Wars filmet

Star Wars: Skywalker kora

A Skywalker korá-val véget ért a Star Wars-saga. Végre. És sajnos. J. J. Abrams ugyanis pont úgy zárta le a galaktikus nagyeposzt, ahogy az új trilógiát elkezdte: mítoszromboló múltidézéssel.

Kyle Newman tíz évvel ezelőtt bemutatott, 1998-ban játszódó közepes komédiájában, a Rajongók háborújá-ban (Fanboys) négy barát elhatározza, hogy betörnek a Skywalker Ranch-re és megszerzik a hamarosan bemutatásra kerülő "negyedik"-"első" SW-epizód, a Baljós árnyak nyers kópiáját, mert egyikük rákbetegsége miatt nem ér rá megvárni a bemutatót. A film végén már csak hárman ülnek be a premierre, koccintva barátjuk emlékére, aki George Lucas jóvoltából mégis megnézhette az előzménytrilógia első részét, majd egyikük hirtelen elkomorodva teszi fel a kérdést:

Hé, fiúk, mi van, ha szar a film?

A Rajongók háborúja már A Sith-ek bosszúja (2005) bemutatása után készült, így aztán a slusszpoénban megfogalmazott balsejtelem a teljes előzménytrilógia kritikája – és tökéletes megfogalmazása annak a kettősségnek, amit a mozifolyam rajongói éreznek 20 éve, végigküzdve magukat előzmény- és folytatástrilógián. Legalábbis azok, akik számára (születési dátumuk okán) az őstrilógia (1977, 1980, 1983) gyerekkoruk meghatározó moziélménye, túlzás nélkül: alapköve médiaszocializációjuknak és egyik legfontosabb popkulturális hivatkozási pontja. És akik többre tartják az eredeti trilógia hangulatát, történeti egységét és varázslatát a mániás mítoszbővítésnél.

Star Wars: Skywalker kora Forrás: Lucasfilm Ltd.

Mert bár szorgosan gazdagítják a SW-mitológia szócikkeit, sem a darabos és merev előzménytrilógia, sem a Csillagok háborúja: Egy új Remény-t másoló és nosztalgikusan újramesélő Az ébredő Erő-vel (2015) indított folytatások tulajdonképpen nem hozzátesznek, hanem inkább csak elvesznek a varázslatból. És a varázslat nem csupán a technika fejlettségéből fakadó felfokozott látványvilág, hanem a mese hangulatvilága és önmagába zárt logikája, amit a titok magyarázhatatlan magyarázata (miként lesz Anakinból Darth Vader) és újabb titkok bevetése (kicsoda Rey, hogyan született a Birodalom romjaiból az Első Rend etc.) csak szétszabdalnak, mint fénykard Darth Vader ereklyeként őrzött maszkját.

Az őstrilógián túl egyedül Rian Johnson próbált meg valami eredetit létrehozni Az utolsó Jedik-ben (2017), ám lehetőségei meglehetősen szűkre voltak szabva: a J. J. Abrams által Az ébredő Erő-ben megkezdett sztorit kellett folytatnia, azt igyekezett új irányba terelni. Megszabadította a folytatást a túláradó nosztalgiától és eretnek másolástól – különös módon mégis sokan őt kárhoztatják, hogy tönkretette a SW-sagát. Ez az ítélet persze a rajongás egy másik, elvakultabb és erősebb változatából fakad: a modern mitológia szerelmeseitől származik, akik a franchise, a nosztalgia és a vonatkozó Wikipédia-szócikkek bűvöletében sutba vágnák az előremutató eredetiséget.

Star Wars: Skywalker kora (John Boyega, Daisy Ridley, Oscar Isaac és Anthony Daniels) Forrás: Fórum Hungary

Pedig a legtöbb ötletes és izgalmas megoldás az ismét a rendezői székbe ülő (s a filmet társ-forgatókönyvíróként is jegyző) J. J. Abrams SW-lezárásában épp Az utolsó Jedik-ből következik, leginkább Kylo Ren és Rey egyéni és társas identitáskereséséből, az egymást formáló nemek harcából. A Star Wars: Skywalker kora máskülönben beleesik a befejezések mindkét jellemző hibájába: minden részletet a helyére akar tenni, s egy új logika mentén összecsapva-sűrítve a cselekményt, súlyos aránytalanságokat vét az egyes jelenetek, a szereplők egymáshoz való viszonyának fontosságát illetően.

Abrams kétségkívül ért a látványmozihoz, a Skywalker korá-ban túlárad a vizualitás, de éppúgy a felesleges múltidézés (mind a történetben, mind az őstrilógia hőseinek szerepeltetésében) és a negédes emóció. Utóbbihoz: a Skywalker-sagát lezáró epizódban van talán a legtöbb giccses és közhelyektől hemzsegő, máskülönben semmitmondó párbeszéd, és kibogozhatatlan jelentéstartalmú egymásra nézés – miközben az egyik legmeghatóbb és leghitelesebb érzelemkifejezés egy szőrös vuki gyászos hörgésében jelenik meg.

A Skywalker kora (ami egyébiránt meglehetősen faramuci magyar cím) kétségkívül a mitológia rajongóinak készült. Hiába intézte el Johnson egy huszárvágással Snoke legfőbb vezért, s állította azt, nincs jelentősége Rey múltjának, Abrams mindent "kijavít", azzal, hogy visszarángatja a történetbe Palpatine-t (a spoilerérzékenyeknek: ez az előzetesből és a közzétett stáblistából is kiderül) – ezzel viszont óhatatlanul a múlt tagadásának csapdájába sétál.

Mert miközben úgy zárja le a Skywalker-sagát, hogy ügyesen lehetőséget teremt a Disney számára a végeláthatatlan folytatások (és karakterfilmek) sorára, már az előzetes premisszájával nem kevesebbet állít, mint hogy az őstrilógia és az előzményfilmek kalandjai: sok hűhó semmiért.

Persze, van logika abban, hogy az Első Rend meg sem születhetett volna a Sith nagyúr nélkül, csakhogy akkor Anakin Skywalker nem hozta el az egyensúlyt az Erőbe, nem volt kiválasztott, nem volt kárhozott-megváltó hős, csupán egy vaskos fejezet a galaxis krónikájában. Abrams mindent megértetni akarása, a hardcore rajongók droid módjára való kiszolgálása óhatatlanul vezetett az ősmítosz lábbal tiprásához.

Star Wars: Skywalker kora Forrás: Fórum Hungary

Múltidéző múlttagadás ez. Ha Az ébredő Erő a Csillagok háborúja: Egy új Remény-t másolta, akkor a Skywalker kora A Jedi visszatér-t idézi meg, majdnem minden pillanatában, minden, a származásra és valódi értékekre vonatkozó állításában – így Abrams beígért nagy fordulatai sem okoznak különösebb meglepetést, legfeljebb mérhetetlen csalódást. Ez a másolási mánia persze egyaránt fakad Abrams nosztalgia iránti vonzódásából, s ami még rosszabb: kiapadhatatlan ötlettelenségéből.

Ha már felidéztük a Rajongók háború-ját: Newman szerint kibékíthetetlen ellentét feszül a Star Wars és a Star Trek rajongói között. A mindkét franchise-ban érdekelt Abrams alkalmazásával a Disney kétségkívül tompította ezeket a sci-fi kontra űropera ellentéteket, csakhogy a Star Wars kárára. Az ötlettelenséggel párosuló nosztalgia megölte a varázslatot. Volt egyszer egy Csillagok háborúja, réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban – az ártatlan gyerekkor emlékezetében.