50 éves a szovjet Micimackó

Fjodor Kitruk 45 éves volt, amikor sikerrel lépett elő az orosz Disney-ként becézett Ivan Ivanov-Vano árnyékából és megrendezte első önálló rajzfilmjét (Egy bűncselekmény története, 1962), Rövid időn belül a szovjet-orosz animáció mestereként kezdték emlegetni, aki egyedi vizuális stílusával, finom rendszer- és társadalomkritikájával valóságos forradalmat vitt végbe a hatvanas-hetvenes évek állami animációs filmgyártásában. Bár számos rangos nemzetközi fesztiváldíjat nyert (köztük rövidfilmes Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon az 1973-as Sziget-ért), leghíresebb alkotása mégis egy gyerekmese, a Micimackó-trilógia, amelynek első darabját 1969-ben mutatták be.

A legenda szerint, amikor a hetvenes években Fjodor Kitruk először ellátogatott a hollywoodi Disney-stúdióba, a 101 kiskutya, A dzsungel könyve és a Macskarisztokraták rendezője, Wolfgang "Woolie" Reitherman közölte szovjet kollégájával, hogy személy szerint többre tartja Kitruk Micimackó-feldolgozásait, mint a saját változatait. Holott Reitherman az 1966-os Micimackó és a mézet termő fá-val nem csupán az első volt, aki vászonra álmodta a brit A. A. Milne 1925-ben megteremtett hősét, de 1969-ben rövid animációs Oscart is nyert a Micimackó lármás napja (1968) című rajzfilmmel –ennek ellenére úgy érezte, hogy a moszkvai Szojuzmultfilmnél eredetibb módon dolgozták fel a mézfüggő medve kalandjait.

Micimackó lármás napja Forrás: Disney

Ami azt illeti, Kitruk is jobbnak érezte a saját megközelítését a Disney-féle "negédes" meséknél, ugyanakkor nem épp az amerikai animációs óriás filmjeivel szemben készítette el a szovjet Micimackó-t, mivel saját bevallása szerint nem is tudott Reitherman filmjeiről. De az orosz rendező eleinte abban sem volt biztos, valóban jó ötlet rajzfilmre álmodni Micimackót.

Féltem követni az álmomat, hiszen a könyv minden oldala olyan kedves számomra. Először angolul olvastam el - ajándékként kaptam. Később megismerkedtem Zakhoder orosz fordításával. Csodálatos fordításával! Talán nem is fordítás, hanem egy második verzió

– emlékezett egy 2005-ös interjúban Kitruk, aki egyszerre tartott attól, hogy egyedi víziójával nem tud igazodni olvasmányélményének szellemiségéhez, illetve hogy végül képtelen lesz többet kihozni ötletéből egyszerű mozgóképes illusztrációnál.

Fjodor Kitruk Micimackója Forrás: AFP

A végeredmény a szovjet rajzfilmgyártás egyik leghíresebb trilógiája: a Micimackó (1969), a Micimackó látogatóba megy (1971) és a Micimackó és a gondok napja (1972) – amelynek hősei 1988-ban és 2012-ben is orosz postabélyegre kerültek, ott díszelegnek a moszkvai trolik oldalán és szoborcsoportot kaptak a Szokolniki Parkban.

A legnagyobb különbség a szovjet és a Disney-féle Micimackó világai között az, hogy Kitruk nem szerepelteti Róbert Gidát, a kisfiút, akinek képzelete életre kelti a játékokat. Kitruk sajátos univerzumot teremtett, amelyben Róbert Gida tulajdonságait mintegy szétosztotta Micimackó és barátai között. Sőt, azzal hogy Kitruk kihagyja Róbert Gidát a történetből, a narrátor szerepét is átértékelte – itt már nem Róbert Gidának mesélnek, akinek a képzeletét beindítja és irányítja a gyermeki létben nosztalgiázó felnőtt; a szovjet Micimackó világában a narrátor a nézőnek mesél, de épp csak közvetítő jelleggel, tárgyilagosan, hiszen neki sincs valódi kapcsolata a szereplőkkel. Kitruk sutba dobja Milne felnőttes szellemvilágát: minden közvetett segítség mellőzésével idézi meg a képzelet szülötteit, akiket filmjeiben nem a direkt módon is megidézett emberi képzelet kelt életre.

Ezzel szemben Milne meséjének elején az olvasó megismerheti a húsvér Róbert Gidát és élettelen plüssmackóját, akit aztán a Százholdas pagony többi lakójával egyetemben egyaránt kelt életre a felnőtt mesélő és a gyermek képzelőereje. S ehhez igazodott az első Micimackó-filmnél a Disney is, a bevezető képsorokon a gyerekszoba látképével, az mereven maguk elé bámuló plüssfigurákkal és a "varázsszóra" megnyíló mesekönyvvel a polcon. A Milne és Reitherman által egyaránt alkalmazott "meta-szint" elhagyását erősíti Kitruknál, hogy történetét in medias res indítja, minimális narrációval, s hogy a szereplők olykor-olykor a kamerába, azaz a néző szemébe tekintenek, ezzel invitálva még beljebb saját világukba.

Vagyis Kitruk nem csupán Róbert Gidát mellőzi, igyekszik a szereplők által belakott univerzumból teljesen kihagyni az embert, de legalábbis a felnőtteket. A narratíva a gyermekek logikáját követi, s a vizuális stílus (mind a figuratervek, mind a színek melegsége) a gyermekrajzok képi világát idézi. Ezzel a sajátos szemléltetési módszerrel pedig sikerült hűnek maradni Milne szellemiségéhez, elkerülve ugyanakkor mindenféle felesleges tisztelgést és nosztalgiát az írott Micimackó felé.

Micimackó és Malacka egy 2012-es orosz bélyegen Forrás: AFP

Szembeötlő különbség van persze Kitruk és a Disney Micimackó-karakterében is. Kitruknál Micimackó egy gyors beszédű, gyors járású, de lassú gondolkodású figura. Gyermeki világban létezik, csetlő-botló, de egyáltalán nem gyerek – ezt a "burleszki felnőttséget" pedig az olykor cinizmusba forduló narráció is erősíti –, miközben a nála mentálisan érettebb Róbert Gida tulajdonságai főleg Malackába "szálltak át", aki viszont hiába okosabb Micimackónál, olyan rajongással néz fel a mézfüggő medvére, mintha az erősebb és tapasztaltabb (s főként: népszerűbb) bátyja lenne.

Bár Kitruk filmjei, így a Micimackó-trilógia világa is távol áll a Disney-univerzumtól, az orosz rendező épp az amerikai animációs mogulnak köszönheti karrierjét: 18 évesen a Disney-stúdió Három kismalac (1933, rendezte: Burt Gillett) című filmjének láttán döntötte el, mivel szeretne foglalkozni. Késői önálló debütálása, az állami animációs vállalat Szojuzmultfilmnek is új irányt mutató, a magánélet lehetetlenségét a szovjet tömbházakban ábrázoló Egy bűncselekmény története pedig különös egyvelege az édeskés Disney-filmeknek és a szürke szocialista realizmusnak.

Sziget Forrás: AFP

A rendszer- és a társadalomkritika egyébként is jellemzője volt Kitruk filmjeinek. A cenzorok által megkurtított filmje, az Ember a keretben (1966) például a szocialista állami bürokráciát vette célba; Film, Film, Film (1968) című animációja a mozifilmek megszületésének nehézségeit mutatta be (nem kevés kritikával illetve a mindenható mecénást, az államot, miközben a rajzfilm "megállapításai" a hollywoodi stúdiórendszerre is igazak); a cannes-i filmfesztivál rövidfilmes fődíjával kitüntetett Sziget (1973) című animációja az egyén izolációját, elidegenedését ábrázolja a modern társadalomban; utolsó rendezése, az indiai Pancsatantra-gyűjtemény első meséje által ihletett Az oroszlán és a bika (1984) pedig a hidegháború erőteljes parabolája.

Az oroszlán és a bika Forrás: AFP

Jobban belegondolva, a Micimackó-trilógia sem nélkülözi a mélyebb mondanivalót, még akkor sem, ha az üzenet egyszerűen csak annyi: minden nehézség ellenére, szeretni és élvezni kell az életet. Ez pedig a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a Szovjetunióban felért egy komolyabb manifesztóval.