Megoldás lehet-e a párcserés szex a házasélet válságára?

2019.09.22. 21:31

Ötven évvel ezelőtt mutatták be a lélektani vígjátékok kismesterének, Paul Mazursky első rendezését. A Bob és Carol és Ted és Alice egyszerre szexkomédia és romantikus szatíra a szexuális forradalomról, a nyitott házasságról, az amerikai hatvanas évek felső-középosztálybeli felnőttgenerációjának önismereti tébolyáról.

Ami most a világnak kell, az szeretet, édes szeretet – énekli Jackie DeShannon (What the World Needs Now Is Love, 1965), miközben négy ember beszáll egy Las Vegas-i hotel liftjébe, a két nő és két férfi eleinte kissé fásultan, majd egyre felszabadultabban néz egymásra, valósággal lebegnek a szálloda hallján áthaladva, s mire az utcára érnek, kisebb tömeg követi őket, párosával, libasorban. Nők és férfiak, fiatalok és idősebbek, a legkülönbözőbb etnikai és kulturális háttérrel. Tesznek egy szabályos kört az utcán, majd a rendezett alakzat szabálytalan sokaságban oldódik fel, az emberek elvegyülnek, kutakodva, mosolyogva, majd megállapodva eredeti párjuknál. 

Ha valaki csak az utolsó jelenetet ismerné Paul Mazursky 1969 szeptemberében bemutatott filmjéből, még azt hihetné, hogy az imént részletezett epizód valamiféle promóciós mozgókép Las Vegas éjszakai életéhez. Egészen más, lírai fényt kap az egyik legszebb új-hollywoodi záróképsor, ha tudjuk, a liftbe beszálló Bob (Robert Culp) és Carol (Natalie Wood), valamint barátaik, Ted (Elliott Gould) és Alice (Dyan Cannon) nem sokkal korábban a teljes szexuális nyitottság, baráti elfogadás és önfeltárás jegyében párcserés orgiával próbálkozott a szálloda egyik lakosztályában. 

Paul Mazursky négy Oscar-díjra jelölt rendezői bemutatkozása, a Bob és Carol és Ted és Alice a szexuális forradalom terméke, de nem a virágnemzedék kommunáiban felfedezett testiségéről szól, hanem arról, hogyan bírkózik meg két befutott, felső-középosztálybeli, középkorú házaspár a teljes szabadságot hirdető korszak áldásaival és nehézségeivel. A szabadelvűséggel és benne a szexuális forradalommal ugyanis nem az 1960-as évek testben és lélekben egyaránt kísérletező kedvű fiataljai, hanem az akkori középgeneráció került elsősorban erkölcsi válságba. Azok a 30-as, 40-es felnőttek, akik már munkájukban és magánéletükben is megalapozták egzisztenciájukat – s mindezt a hirtelen nyakukba szakadt szabadságkultusz miatt gyakorta kötöttségként élték meg.

A "kötöttségben is szabadon" paradoxonját és az ezzel járó morális dilemmát e generáció tagjai, Mazursky hőseihez hasonlóan, sokan az őszinteséggel összetévesztett igazmondással igyekeztek feloldani személyes kapcsolataikban. 

Bob és Carol és Ted és Alice (Elliott Gould, Natalie Wood, Robert Culp és Dyan Cannon)Forrás: AFP

A Bob és Carol és Ted és Alice szó szerint felnőtt film – nem a szexjelenetek miatt, sőt, azok látványa szinte elhanyagolható (nem úgy az egyes helyzetek tragikomikuma), hanem mert bátran és nyíltan beszéli ki egy nemzedék, a negyvenes-ötvenes években nevelkedett, a szülők erkölcséhez kötődő, de a korszellem hatása alól magát kivonni képtelen generáció magánéleti vívódásait.

Mazursky voltaképp erre, a közerkölcsök és magánvétkek összeütközéséből fakadó gyötrődésekre építette fel egész életművét, s ehhez a legkönnyebben befogadható műfajt, a vígjátékot választotta. A romantikus (ebben az esetben szex-) komédia kereteit Mazursky rendre társadalmi mondanivalóval töltötte meg – megadva ezzel a lehetőséget, hogy a néző a csetlő-botló hősökön ne csak nevessen, de velük együtt mosolyogjon vagy épp keseregjen.

Bob és Carol és Ted és Alice (Natalie Wood, Dyan Cannon, Elliott Gould és Robert Culp)Forrás: AFP

A Bob és Carol és Ted és Alice igazi témája ráadásul nem is elsősorban a szex, hanem az önismeret és az őszinteség. Mindez az utópisztikus New Age mozgalom hajnalán – a film eleve egy, a hetvenes években divatba jött "új kor" filozófiájának csúcsintézetéhez, az Esalen-farmhoz hasonló dél-kaliforniai intézményben indul, ahol Bob és Carol Sanders érzelmi őszinteségi tréningen vesz részt, s a hétvége eredményeként az emocionálisan felszabadult Bob bevallja a feleségének, hogy megcsalta (aprócska személyes utalás Mazurskytól, hogy Bob szintén filmes). A nő nem botránkozik meg, inkább örül férje bátor kitárulkozásának, majd később ő is enged a teniszedzője csábításának. A nyitott házasság és az ezzel járó őszinteségi hullám pedig a Sanderséknál visszafogottabb Hendersonékat (Ted és Alice) is maga alá temeti.

Mazursky (és társ-forgatókönyvírója, egyben a film producere, Larry Tucker) zseniálisan megírt epizódokból építi fel a vágyak és az igazmondás tragikomédiáját, miközben némely párkapcsolati meglátását akár a kortárs életmód magazinok is megirigyelhetnék (sőt, ugyanezt a párkapcsolati kérdéskört járja körbe Nagypál Orsi tavaly bemutatott, Mazursky filmjére nem egy ponton emlékeztető, Nyitva című komédiája). 

Bob és Carol és Ted és Alice (Dyan Cannon és Elliott Gould)Forrás: AFP

Persze az 50 éves film frissességét nem csupán annak köszönheti, hogy Mazursky jó érzékkel írt és forgatott életszagú, az eltelt évtizedekben is töretlenül aktuális történetet. A film négy kiváló színésze (Natalie Wood, Robert Culp, Dyan Cannon és Elliott Gould) hihetetlen, már-már rögtönzésnek beillő természetességgel alakítja szerepét, és legalább ilyen természetes az őket megörökítő, a hatvanas évek szabadságát idéző, kíváncsian fürkésző-lebegő kamera (operatőr: Charles Lang). 

Bob és Carol és Ted és Alice (Natalie Wood és Robert Culp)Forrás: AFP

A Bob és Carol és Ted és Alice igazi szépsége ugyanakkor mégiscsak abban rejlik, hogy a maga kifinomult módján, de szabadelvűek és konzervatívok számára egyaránt elfogadható módon tesz pontot szereplői jellemfejlődésére.

A meghíusult orgia nem kudarc, nem a tomboló szexualitásba menekülő tehetős amerikai középgeneráció kifacsart élethelyzetének lezárása, hanem a valódi elfogadás és őszinteség, a ragaszkodás nyitánya. Ha úgy tetszik: visszatérés az ősök moráljához, az újak szellemében, egy teljes élet reményében – s ehhez a kicsinyke, de fontos üzenethez a párcserés szex voltaképp csak banális, de kétségkívül pikáns apropó.