Szexszimbólum lett, miközben egyetlen meztelen szerepe volt csak

2019.09.14. 18:23

Bullitt, Amerikai éjszaka, Gyilkosság az Orient expresszen, A mélység – a most 75 éves Jacqueline Bisset a hatvanas évek közepén állt kamera elé, és pár éven belül nemzetközileg ismert sztár lett belőle. Filmes pályafutásának fénykora a hatvanas-hetvenes évtizedekben volt, miközben díjakkal már főleg érettebb korú színészetét ismerték el, elsősorban a televízióban nyújtott alakításai okán.

A Winifred Jacqueline Fraser Bisset néven, 1944. szeptember 13-án, Weybridge-ben született színésznő 1965-ben szerepelt először filmvásznon. Aprócska, név nélküli villanás az egész, modellt alakított az Egy nehéz nap éjszakájá-val világhírt szerzett Richard Lester szexuális forradalomról készített szatírájában (The Knack ...and How to Get It). Először Roman Polanski rakatta stáblistára Bisset nevét, az egy évvel később bemutatott Zsákutcá-ban (Jackie Bisset-ként). 

Ez sem volt túl nagy szerep, de a film Arany Medve-díjat nyert Berlinben, és sokan felfigyeltek az elbűvölő szépségű fiatal színésznőre – 1967-ben már Albert Finney és Audrey Hepburn oldalán fontosabb mellékszerepben mutathatta meg tehetségét Stanley Donan Ketten az úton című romantikus komédiájában, ellenséges ügynökként tűnt fel a Bond-paródia Casino Royale-ban (1967), majd egy brutális és perverz gyilkosság áldozatának özvegyét alakította Frank Sinatra és Lee Remick mellett Gordon Douglas A detektív (1968) című csavaros és nyomasztó neo-noirjában. Utóbbi sikere miatt Hollywoodban indult be igazán a karrierje, a The Sweet Ride-ért (1967) Golden Globe-díjra jelölték. 

A detektív (Frank Sinatra és Jacqueline Bisset)Forrás: AFP

A Bullitt-nak (1968;magyarul San Franciscó-i zsaru és A chicagói tanú címen is ismert) köszönhetően pedig sikerült a nagy áttörés, még akkor is, ha a férfias akciókra és lenyűgöző autós üldözésekre hajazó Peter Yates rendezte thrillerben a szép nő is éppolyan kellék, mint a főszereplő Steve McQueen legendás 1968-as Ford Mustang GT Fastback-je. Bár: Bisset ezzel a filmmel az amerikai nővezetők körében hozta divatba a kabrió Porsche 356-ost.

Bár Yates mozijában dominálnak az autók, az éteri szépségű Bisset puszta jelenlétével versenyre kel a film híres Ford Mustang kontra Dodge Charger üldözési jelenetével. Emlékezetes alakítást nyújt az elsősorban munkája mellett elkötelezett San Franciscó-i nyomozó stabilitásra vágyó barátnőjeként – finom arcjátékával, kifinomult jelenlétével nem csupán érzékenységéről, a szerep mély átéléséről tanúskodik, de páratlan kontrasztot nyújt a kemény élettől barázdált ábrázatú, érzelmeit a rezignáltság álcája mögé rejtő McQueen partnereként.

Steve McQueen és Jacqueline Bisset a Bullitt forgatásánForrás: AFP

Bisset pár év alatt feljutott a csúcsra: 1969-ben a James Neilson rendezte szexkomédiát (Az első alkalom)  már az ő nevével adták el, 1970-ben bekerült a sztárokkal telezsúfolt katasztrófafilmbe (Airport), Alan Alda oldalán rettegett Paul Wendkos okkult horrorjában (The Mephisto Waltz, 1971), Paul Newman lányát alakította John Huston és John Milius westernjében (Roy Bean bíró élete és kora, 1972), a várandós Charlotte Rampling helyére ugrott be Ryan O'Neil mellé A sakkozó tolvaj-ba (1973).

Majd François Truffaut kedvéért Párizsba ment, hogy eljátssza az Oscar-díjas Amerikai éjszaka (1973) idegösszeomlásos brit színésznőjét. A Bisset-t főleg amerikai produkciókból ismerő francia kritikusok rajongtak érte, így aztán Philippe de Broca és Jean-Paul Belmondo kedvéért elvállalta a valóság és fikció keveredését humorforrásként használó A káprázatos (1973) női főszerepét is.

Amerikai éjszaka (Jean-Pierre Léaud és Jacqueline Bisset)Forrás: AFP

A francia kirándulás után Sidney Lumet ma már klasszikusként emlegetett Agatha Christie-adaptációjában, a Gyilkosság az Orient expresszen-ben (1974) alakított parádésat – nem akármilyen színészek társaságában: Albert Finney, Sean Connery, Lauren Bacall, Ingrid Bergman, John Gielgud, Anthony Perkins, Vanessa Redgrave, Michael York... 

A brit krimit brit horror (The Spiral Staircase, 1975), majd német politikai krimi követte (a Friedrich Dürrenmatt írásából készült, Maximilian Schell rendezte A bíró és a hóhér, 1975), majd Marcello Mastroianni és Jean-Louis Trintignant mellett finomkodott Luigi Comencini politikai krimijében (A vasárnapi nő, 1975). Aztán visszatért Hollywoodba, hogy egy kétes értékű Charles Bronson-akciófilmben szerepeljen (Tízezer dolláros megbízás, 1976), majd ismét Peter Yates-nek köszönhetően teljes őrületbe hozza az amerikai közönséget.

A Peter Benchley regényéből készült, egzotikus búváros kalandfilm A mélység-ben persze nem is annyira az alakítása, mintsem fifikás erotikus jelenléte tette az évtized végének szexszimbólumává. Fehér pólóban és fekete bikini alsóban mártózik meg az óceánban a Bermudák partjainál – a testére tapadó, kebleit kihangsúlyozó póló felülmúlta a pucérságra vágyó közönség erotikus elvárásait. Sőt. Bisset-nek és A mélység-nek köszönhetően lettek igazán népszerűek az évtized elejétől megrendezett vizespóló versenyek.

Az pedig szintén A mélység fantasztikus sikerének köszönhető, hogy 1978-ban amerikai forgalmazásba kerülhetett Bisset karrierjének egyetlen, meztelenséget és szexet tartalmazó filmje. A Philip Saville rendezte, egy délután történetét elmesélő brit Secrets-ben Bisset egy frusztrált és magányos háziasszonyt alakít, aki nem tudja, hogyan segítse át a férjét annak karrierproblémáin, majd a parkban összebarátkozik egy gazdag üzletemberrel, akit a nő nem rég elhunyt feleségére emlékeztet. A gyors barátkozás forró szeretkezésben csúcsosodik ki a férfi lakásán, miközben a nő férje (Robert Powell) is viszonyba bonyolódik a munkahelyén, hogy aztán a nap végére ezek a megcsalások végre közelebb hozzák egymáshoz a házaspárt.

Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? (Jacqueline Bisset és George Segal)Forrás: AFP

Bár az akkor még csak harmincas évei közepén járó színésznőt megkeresték hasonló szerepekkel, inkább választotta a kifinomult erotikát és humort (Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?, 1978), az érzelmeket és az eleganciát (A görög mágnás, 1978 és a George Cukor rendezte Gazdagok és híresek, 1981) és az egzotikus kalandokat (Az idő szorításában, 1980, A vulkán alatt, 1984). 

Noha a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? és A vulkán alatt okán hat éven belül kétszer is Golden Globe-ra jelölték filmszerepeiért, a nyolcvanas évek közepétől inkább a tévét részesítette előnyben (néhány filmvígjáték mellett a Vad orchideák című erotikus film mellékszerepével búcsúzott az évtizedtől), s azóta is több a televíziós szerepe, mint a filmes (Golden Globe-díját is a Dancing on the Edge című miniszériáért vehette át, 5 évvel ezelőtt). 

Egyre fogyatkozó filmszerepei ellenére egy-egy alakítása nem maradt visszhang nélkül: Claude Chabrol A szertartás című, Ruth Rendell regénye alapján készült "bűnfilmjében" olyan meggyőzően alakította a művészetpártoló, gazdag és "felvilágosult" polgárcsalád nagyasszonyát, hogy a legrangosabb francia filmes elismerésre, a Cézár-díjra jelölték. 

A szertartásForrás: AFP

Hasonlóképp kifinomult volt a 16. századi nagyvilági nő, Veronica Franco életét elmesélő A velencei kurtizán (1998, r.:Marshall Herskovitz) és a The Sleepy Time Gal (2001, r.: Christopher Munch) anyaszerepeiben is. Az anyja révén negyedrészt francia, középiskolai tanulmányait a londoni Lycée Français-ben francia nyelven abszolváló Bisset 2010-ben átvette a Francia Köztársaság Becsületrendjét a francia filmművészetre is kiterjedő, kiemelkedő művészi teljesítményéért. A kétezertizes években is számos filmben szerepelt (Welcome to New York, Dupla szerető), legutóbb Til Schweiger (saját) remake-jében, amelyben ismét A mélység-beli partnere, Nick Nolte oldalán látható (a Head Full of Honey-t márciusban mutatták be a német közönségnek).