Velence vár – Nincs lehetetlen?

Velence vár

A francia vígjáték egy végtelenül őszinte történetet mesél el. Sallangok, és klisék nélkül nyíltan beszél azokról a problémákról, amik olyannyira jelen vannak a 21. századi Európa hétköznapjaiban, hogy ez a 93 perces mozi sokunk családjáról szólhatna.

A coming of age filmek a legtöbb esetben nagy sikert aratnak. Ezek azok a történetek, amelyek a leginkább képesek mélyen megszólítani a nézőt, biztos, hogy minden vászon előtt ülő számára akad egy olyan karakter, akinek a sorsával kapcsolatban teljes empátiát tud gyakorolni. Az első nagy szerelem, az első csók, és az első randi élménye mindenkinek más, ám biztos, hogy nagyon meghatározó és felejthetetlen. A legtöbb esetben vagy egy igazi tragédia vagy egy pillangókkal teli tündérmese kerekedik belőle.

Akármennyire is igyekszünk elkerülni a bajt, az előbbit van, hogy nem a mi ügyetlenkedésünk okozza, mert akár multimilliomosok, akár lecsúszottak a szüleink, kellemetlen elvárásaikkal és mániáikkal, mindent romba dönthetnek. De a családját nem választhatja meg az ember, így gyakran előfordul, hogy végtelenül kellemetlen perceket okoznak. Ilyenkor nincs mit tenni, mint gyorsan elfelejteni az egészet, hiszen a szülők rossz döntése vagy meglehetősen ciki viselkedése elől sajnos nem mehetünk világgá. Vagy ha igen hát ők is jönnek velünk.

Velence vár Forrás: Big Bang Média

Ivan Calbérac Velence vár című, legújabb vígjátékában közel két órát kapunk arra, hogy a legkisebb gyerek Émile Chamodot (Helie Thonnat ) szemüvegén keresztül belessünk a Chamodot család kissé formabontó hétköznapjaiba. A kamaszkor Émile számára egyáltalán nem zökkenőmentes, az olykor kellemetlen testi és lelki változásokkal szembesülő kisfiú életét az anyagi godokkal küzdő szülei is megkeserítik. Émile hiába várja a sokat jelentő visszaigazolást, hogy elég szép, jó és okos gyerek, édesapja folyamatosan az ellenkezőjével bombázza szegényt. De lehetséges, hogy Bernard Chamodot (Benoit Poelvoorde) sem nem így tervezte az életét. Erre felesége Annie (Valéria Bonneton) utalást is tesz, amikor kiderül, hogy még a cigánysoron sem kapnak letelepedési engedélyt, ezért egyetlen ingó és ingatlan vagyonukban, az ezeréves lakókocsijukban kell élniük. Bernard nincstelensége ellenére, boldogan és pozitívan, igazi dolce vita filozófiát követve éli az életét. Feleségébe ugyanolyan szerelmes mint, amikor megismerkedtek, és minden nehézségben magabiztosan állítja, hogy

a „lehetetlen az nem Chamodot."

De a szerelem, és ez az igazán kedves mottó a legtöbb sorosdöntő esetben sajnos fabatkát sem ér. A férj rendületlen életkedvével is csak azt akarja bizonyítani családjának, hogy ő mindenre (is) képes. Ezzel fenntartva az apa a hős illúzióját. De sajnos ez a hamis kép hamar szertefoszlik a kis Émile szemei elől. Bernard akciói egymás után fulladnak kudarcba és még megalázó szituációba is hozza a szeretteit.

A férfi ugyan nem tud kényelmet, és biztonságot adni a gyermekei és felesége számára, de szeretetével és segíteni akarásával igyekszik kompenzálni ezt. De jobbnál jobb ötletei egyre több bajt okoznak. Émile megismerkedik egy zenészcsalád gyönyörű kislányával, és természetesen azonnal diákszerelembe esik. A kisfiú semmiképp sem akarja kihagyni kiszemeltje zenekarának nyári koncertjét, ezért sajnos az egész család Velencébe siet, hogy meghallgathassák Pauline Després (Luna Lou) hárfa játékát. Az utazás sem alakul zökkenőmentesen, indulás előtt semmiből megjelenik Émile bátyja Fabrice Chamodot (Eugéne Marcuse) így ő is csatlakozik a családi túrára. A fiú Émile szöges ellentéte, motort lop, majd egyik éjjel egy hippi lánnyal tér haza a családi sátorba. Öccse közben azon izgul, hogy időben odaérjen Pauline koncertjére.

A tehetséges kislány szüleinek értékrendje, kulturális és társadalmi helyzete sem összehasonlítható a különc Chamodot-ékkal. Ám Pauline és Émile ugyanúgy szenvednek azok között a korlátok között, amikkel a családjaik kerítik körbe őket. Pauline-nak édesapja karmesteri szigorát, míg Émile-nek az anyja szerinti szépfiú külsőt kölcsönző, kötelező hajszőkítést kell elviselnie amellett, hogy saját szoba hiányában a szomszédjuk garázsában kell aludnia.

Velence vár Forrás: Big Bang Média

A francia vígjáték egy végtelenül őszinte történetet mesél el. Sallangok nélkül nyíltan beszél azokról a problémákról, amik olyannyira jelen vannak a 21. századi Európa hétköznapjaiban, hogy ez a 93 perces mozi bármelyikünkről szólhatna. A kis Émile-t megformáló Helie Thonnat alakítása annyira hiteles, hogy a kisfiú egy-egy szentimentális pillanatában, annyira meghatóan játszik, hogy végtelenül megsajnáljuk és könnyeket csal a szemünkbe. Benoit Poelvoorde pedig teljes természetességgel mutatja be a lökött édesapát, aki fennhangon énekeli a Black Blood A.I.E. (Mwana) című örökzöld slágerét. A vígjáték kedves, és megható lezárása pedig arra ad okot, hogy mi is elhiggyük azt, hogy tényleg nincs lehetetlen.