Ezért a filmért megérte elcsúfítani Nicole Kidmant

Hollywoodban divat elcsúfítani a színészeket, és könnyű megérteni, miért: ha egy ismert színész addig sosem látott külsővel jelenik meg, az máris egyedivé teszi a filmet, egy nagy átalakulás pedig látványos attrakció, ami publicitást hoz a projektnek. Ami a színésznőket illeti, eljátszották ezt már Charlize Theronnal (A rém), Margot Robbie-val idén is a Két királynő alkalmával, de még Nicole Kidman sem először csinál ilyet, elég Az órák-ban viselt (és Oscar-díjjal jutalmazott) orrára gondolni. Lehet öncélú, ha egy szép színésznő felismerhetetlenül csúnyán jelenik meg egy filmben, de a Pusztító esetében többről van szó.

Kidman Erin Bellt alakítja a filmben, aki egy igencsak kiégett Los Angeles-i nyomozó: olyan az arca, mintha napokig bolyongott volna a sivatagban. Viszont mindez nem csak puszta látványosság, amiért legfeljebb a sminkesek érdemelnek dicséretet, hanem dramaturgiai fogás. Ugyanis csak a film végén derült ki, mitől zuhant meg ennyire a karakter, a kérdés addig végig borzolja a néző kíváncsiságát. A történet ráadásul két idősíkban játszódik: a jelenben és 17 évvel korábban, a múltban pedig Kidman azt az arcát hozza, amit megszoktunk tőle. Így aztán óriási a kontraszt a múltbeli történetszál világszép, és a jelenbeli leharcolt arc között. Ezt a filmet látva szinte elvesztegetett lehetőségnek tűnnek az olyan filmek, amikben nem megy át egy nagy átalakuláson a főszereplő színész.

Nicole Kidman a Pusztító-ban Forrás: Sabrina Lantos

Erin Bellt a múlt kísérti: rájön, hogy visszatért a nyugdíjból Silas (Toby Kebbell), a gengszterfőnök, akinek a bandájába 17 éve, zöldfülű nyomozóként másodmagával (Sebastian Stan oldalán) beépült. Bár a történtek körül máig sok a kérdőjel, annyi biztosnak tűnik, hogy egy vérontásba fordult bankrablás után Silas elmenekült, Bellt pedig azóta is hajtja a bosszú. Aztán amikor újra szagot fog, minden szabályra fittyet hányva magánakcióba kezd, hogy kiküszöbölje a csorbát. Amiben csak hátráltatja, hogy tinédzser lánya maga is rossz társaságba keveredett.

Nicole Kidman a Pusztító-ban Forrás: Annapurna Pictures

A filmben tehát sok a flashback, ami akár unalmas is lehetne, hiszen minden múltbeli eseménynek már látjuk a következményét a jelenben. Szerencsére viszont Karyn Kusama rendező csínján adagolja az információt, így aztán csak egyre rejtélyesebbé válik a történet attól, hogy látjuk, hogyan kezdődött. A flashbackek nem is véletlenszerűen érkeznek: a jelenben Erin magányos nyomozásba kezd, felkutatja Silas egykori bűntársait, emberről emberre verekszi magát egyre közelebb a céljához, mi pedig az adott karakterhez kötődő emlékein keresztül ismerjük meg a múltat. Ennek köszönhetően alig várjuk, hogy lássuk egy-egy karakter másik oldalát is, ugyanis sokan közülük ugyancsak megváltoztak az idő múlásával. A film végén mindkét szál elér egy tetőpontot: a múltban kiderül, hogyan jutott Erin Bell oda, ahol a jelenben megismerkedtünk vele, napjainkban pedig végül megpróbál pontot tenni az ügy végére.

Nicole Kidman a Pusztító-ban Forrás: Sabrina Lantos

A főhős nem csak testileg változik az idők során, de lelkileg is nagy utat jár be: a film elején rokonszenvezünk vele, ami egyre nehezebbé válik, ahogy kiderülnek a titkai. Merész filmről van szó, aminek a főhőse már az elején megkérdőjelezhető dolgokat tesz: egy halálos beteg férfiból például úgy szedi ki az információt, hogy kielégíti. Nem csak maga a történet bővelkedik a fordulatokban, de a jelenetek is pattanásig feszültek, különösen két bankrablás-szcéna. Nicole Kidman alakítása átütő erejű, megérdemelte a Golden Globe-jelölést, és furcsa, hogy idén mellőzték az Oscar-szavazók. Más kérdés, hogy amennyire elementáris a szerepben, és amennyire komplex a karaktere, annyira halványak mellette a férfiak, a játékuk éppúgy, mint a figuráik, legyen az Sebastian Stan naiv nyomozója vagy Toby Kebbell erőltetetten gonosz, de így sem túl félelmetes bandavezére.

A Pusztító minden kiválósága dacára nem hatol mélyre, inkább formai bravúr: Karyn Kusama rendező stílusosan és mesterien mesél el egy nem különösebben tartalmas történetet. De aki nem vár többet egy nyaktörően csavaros akció-thrillernél, az nem fog csalódni.