Peter Greenaway: A szex és a halál a legfontosabb az életben

Peter Greenaway Szolnokon az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon.
Vágólapra másolva!
A szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál (amiről itt adtunk hírt) sztárvendége idén Peter Greenaway volt. Az angol rendező kétórás workshopot tartott, utána válaszolt a közönség kérdéseire, végül pedig interjút is adott. Kérdeztük a rendezőt a kereszténységről, példaképeiről, az emberi kommunikációról, életről és halálról.
Vágólapra másolva!

A mesterkurzus egy vetítéssel kezdődött: Greenaway maga kérte, hogy legújabb, Eisenstein Mexikóban című munkáját vetítsék, ami – noha persze kifejezetten jó filmről van szó – meglepő egy olyan rendezőtől, aki jó pár klasszikus remekművet készített már (amilyenek A rajzoló szerződése, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője és Az építész hasa). A rendező előadása viszont szorosan kapcsolódott legutóbbi munkájához: Greenaway elmondta, hogy azért Szergej Eisenstein a kedvence, mert ő képekkel mesélt, míg a némafilmkorszak óta a mozi önálló művészeti ágazat helyett illusztrált szöveggé silányult. Felesleges például regényt filmre vinni, hiszen azt a történetet elolvasni is lehet.

Peter Greenaway Szolnokon az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon Forrás: Illyés Csaba

A vizualitáshoz való vonzódását azzal magyarázta, hogy festőnek tanult, de szerinte kommunikálni is könnyebb képekkel. Tovább ment az „egy kép többet mond ezer szónál” közhelynél: szerinte a képekkel való kommunikációban eltűnnek a nyelvi akadályok, és az ember evolúciójában is hamarabb láttunk, mint beszéltünk. Az egyetlen, amivel még a képeknél is hatékonyabban lehet kommunikálni, maga a filmezés: szerinte a mozit ezért gondolta jó propagandaeszköznek Lenin a jobbára írástudatlan oroszok számára.

Azt mondta, az egyik kedvenc filmje – meglepő módon – a Szárnyas fejvadász 2049, a képei és a hangulata miatt. Hozzátette, hogy sztori nélkül nem lehet filmet készíteni, de a cselekmény csak a malter, a képek pedig a téglák, és az utóbbiak a fontosabbak.

Megmondta, miért lett filmrendező:

Saját filmművészetéről elárulta, hogy az szándékosan művi, önreflektív és összművészeti. Ma is fest, és további filmekkel is készül. A mesterkurzus során megmutatta még kedvenc festményeit (és azt is, hogyan animált meg néhányat különféle effektusokkal), a saját képeit is megosztotta (főleg persze férfi és női nemi szerveket szeret festeni) és részleteket játszott le saját filmjeiből (amelyek oroszlánrésze tisztelgés egy-egy művészeti ágazat előtt).

Elmer Bäck az Eisenstein Mexikóban címszereplőjeként Forrás: Photo12/Archives du 7e Art/Submarine/Paloma Negra Films/Submarine/Paloma Negra Films

A 76 éves rendező korát meghazudtolóan energikus, szenvedélyes és ambiciózus, viszont nem optimista a jövőt illetően: szerinte a mozi ki fog halni, ahogyan annak idején a némafilm, és sajnálja, hogy a mai fiatalok alig járnak filmszínházba, nem közösségi élményként néznek filmeket. Előadását azzal zárta, hogy

Amikor kérték, hogy fejtse ki, azt mondta, a génjeit már továbbadta, és szerinte 80 év felett már egy művész sem alkotott nagyot, kivéve Picassót.

Nem mutatta fáradtság jeleit az interjú alkalmával sem, cikkünk a következő oldalon folytatódik.