Életre kelnek a magyar filmtörténelem elveszett alkotásai

Nemcsak filmekben, de filmes programokban is gazdag a II. Budapesti Klasszikus Film Maraton kínálata. Számos izgalmas előadás és beszélgetés szerepel a fesztivál programjában: kiderül, milyen régi a 3D-s film, hogyan keltették új életre a magyar filmtörténet első időutazásos fantasztikus filmjét, hogy rekonstruálták kivágott részekből és elrontott jelenetekből az első magyar sci-fit, hogy került elő két elveszettnek hitt Aranyember-adaptáció és milyenek voltak Szőts István és Sára Sándor megvalósulatlan forgatókönyvei.

A fesztivált szeptember 4-én kedden nyitja meg este 19 órától a Mephisto vetítése Szabó István és Klaus Maria Brandauer jelenlétében, viszont aznap szakmai napot rendeznek a Francia Intézetben, ahová ingyenes a belépés (a reggel kezdődő, teljes program itt látható). 14:20-tól Balogh Gyöngyi tart előadást "Az aranyember három filmváltozata" címmel, amiből kiderül, hogy az 1962-es változat már a harmadik adaptációja volt Jókai Mór mesterművének, a korábbi kettőt (1918, 1936) elveszettnek hitték, de húsz éve szinte egyszerre kerültek elő, és a digitális technikának köszönhetően csak a közelmúltban sikerült láthatóvá tenni őket. A száz éve készült, Korda Sándor rendezte néma verziót levetítik 5-én szerdán 19.30-kor Szent István téren, a Bazilika előtt, szabad téren, a Changing Grey (Zságer Balázs & Genser András) élő zenéjével.

14.40-től Löwensohn Enikő tart előadást "A háromszáz éves ember" címmel. A háromszáz éves ember egy 1914-es, 50 perces némafilm volt, a magyar filmtörténet első időutazásos fantasztikus filmje. Elveszett, de a Filmarchívumban őrzött 66 fotó alapján rekonstruálták 10 percben, zenével. A film eredetileg jótékonysági céllal készült: a készítését szponzoráló főúri társaság az új médiumot, a filmet használta fel a repülés népszerűsítésére. A forgatókönyvet Bródy Sándor és Nagy Endre írták.

16:10-től Kurutz Márton tart előadást "Deutsch Richárd és az első magyar sci-fi" címmel. Ez egy olyan 1933-ban forgatott amatőrfilmről szól, ami megsemmisült, viszont 50 év padláson való pihenés után előkerültek olyan kivágott részek és elrontott jelenetek, amikből rekonstruálható volt a film. A különleges hagyaték felbukkanása nem csak a filmtörténészeket lepte meg, de az alkotó unokáját is: Deutsch Richárd a Holokausztban halt meg, az unoka előtt pedig szülei titkolták a család háború előtti történetét.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!