Vágólapra másolva!
Kilencvenkét éves korában meghalt Claude Lanzmann francia író, újságíró, holokausztkutató, a Soá világhírű rendezője.
Vágólapra másolva!

Claude Lanzmann 1925. november 27-én született Párizsban, zsidó emigránsok gyerekeként (az öccse a 2006-ban meghalt író, újságíró, dalszövegíró Jacques Lancmann volt). A második világháború idején a családjával bujkálni kényszerültek, de Lanzmann 17 évesen úgy döntött, hogy csatlakozik a francia ellenálláshoz, és Auvergne környékén harcolt a német megszállók ellen.

A holokauszt kutatóként, íróként és dokumentumfilmesként is központi témája lett. Első filmjét (Pourquoi Israël, 1973) Izrael államiságának 25. évére időzítve készítette el, és a legkülönbözőbb társadalmi hátterű emberek hétköznapjain keresztül igyekezett bemutatni az új országot.

Legismertebb filmjét (a másodikat) 1985-ben fejezte be: a kilenc és fél órás Soá azóta számos filmes és holokausztkutató hivatkozási alapjává vált. A terjedelmes, mégis puritán Soá-ban a holokauszt túlélői, szemtanúk és a koncentrációs táborok bűnösei szólalnak meg, felkavaró erővel eleveníti fel az emberiség egyik legborzalmasabb eseményét, ráadásul úgy, hogy a filmben nincsenek archív felvételek, sem felesleges narráció, csak a visszaemlékezők szavai és a szembesítés – a rendező sokszor rejtett kamerával vette fel a háborús bűnösöket (Franz Suchomel a treblinkai tábor SS tisztjének nyomasztó „vallomását” is így rögzítette).

Soá Forrás: AFP

Lanzmann hitt abban, hogy a holokausztot nem lehet filmen ábrázolni, mert annak felfoghatatlan és borzalmas történései a játékfilm túlzó eszközeivel visszaadhatatlanok (ezért támadta a Schindler listájá-t, viszont dicsérte az Oscar-nyertes magyar Saul fiá-t), ezért dokumentumfilmjeiben az események (túlélő) szereplőinek és szemtanúinak személyes élményeit igyekezett riportszerűen megörökíteni: azaz a visszaemlékezést dokumentálta, anélkül, hogy kísérletet tett volna az események játékfilmes eszközökkel vagy archív felvételekkel való felelevenítésére.

– fogalmazta meg Lanzmann filmjeinek legnemesebb vonását a Soá kapcsán az amerikai kritikuslegenga, Roger Ebert.

- írta Lanzmannról a Le Monde.

Kétségtelen, hogy a Soá volt Lanzmann legismertebb filmje, de hasonlóan erős az 1997-ben készült Egy élő, aki távozik, amelyben a svájci katonatiszt Maurice Rosselt, a Nemzetközi Vöröskereszt berlini megfigyelőjét szembesítette a második világháború alatt a haláltáborokról írt jelentéseiben elhallgatott tényekkel, illetve az egyik sikeres koncentrációstábor-szökésről forgatott másfél órás riportfilmje (Sobibor, Oct. 14, 1943, 4 p.m).

Utolsó filmjét az Arte csatorna számára készítette: a Négy nővér (Les quatre soeurs, 2018) a holokauszt négy női túlélőjének történetén keresztül eleveníti fel a népirtás borzalmát.