Mint annyiszor: politikailag korrekt Arany Pálmát követelnek Cannes-tól

Kirill Serebrennikov

Cannes a világ legfontosabb filmfesztiválja. Remekműveket mutattak be az elmúlt 70 év alatt, remekműveket díjaztak. Jancsó Miklós rendezői nagydíjat kapott, sőt életműdíjat, az Oscar-díjas Szabó István különdíjat és rendezői díjat is, de Mészáros Márta, Kósa Ferenc és Nemes Jeles László is nagy sikerrel és fontos díjakkal szerepelt Cannes-ban. De a sok, nagy film mellett többször kapott Arany Pálmát olyan film, ahol eléggé látszott: politikai okokból nyert valaki. A Figaro idén azt tartaná jónak, ha a házi őrizetben levő orosz Kirill Szerebrennyikov nyerne. Ami elég valószínű, ugyanis a mostani zsűrielnök, Cate Blanchett tiltakozott nyár végén Szerebrennyikov elfogása ellen, több, német baloldali művésszel együtt petíciót írt alá. Az orosz rendező a gyanú szerint mint a Gogol Center igazgatója, sok pénzt sikkasztott.

Kirill Szerebrennyikov Nyár című filmje fekete-fehér orosz film, a Brezsnyev-korszak végén játszódik, létező személyekről szól, egy leningrádi Jules és Jim-történet, azaz, egy szerelmi háromszög, rockzenészek között. A Gogol Center igazgatója, és a gyanú szerint - átszámítva - 300 millió forintot sikkasztott. Támogatói szerint ez nem igaz, hanem politikai okokból üldözik.

A kritikusok szerint nagyon jó a film, de kétségtelen: a cannes-i tiltakozások Szerebrennyikov fogvatartása miatt a sokszor az úgymond politikai korrekt döntéseket szem előtt tartó Cannes-ban még inkább fő esélyesévé lépett elő a film.

Kirill Szerebrennyikov Forrás: --

Ha visszatekintünk Cannes hosszú történetére, jónéhány olyan Arany Pálmát kiosztottak, ahol nehéz lenne remekműről beszélni. Csak a politikai gesztusról. 1975-ben például a Parázsló évek krónikája című algériai film nyert, tagadhatatlanul a pillanatnyi francia politikai érdekekből adódóan. A világ filmtörténetéből azóta teljesen eltűnt, kétségtelenül gyenge algériai film olyan versenyfilmeket előzött meg, mint az Alíz már nem lakik itt, a Kaspar Hauser vagy a Foglalkozása:riporter. Vagyis, a filmművészet későbbi klasszikusait. De az akkor börtönben levő török Yilmaz Günney Az út című filmje 1982-es Arany Pálmája is elsősorban politikai okokkal magyarázható. Günney olyan rendezőket előzött akkor meg, mint Jean-Luc Godard, a pályája csúcsán levő Ettore Scola, a csodálatos Michelangelo Antonioni, aztán Alan Parker, a Taviani-fivérek és a lengyel szolidaritás-mozgalmat egy jelképes történettel feldolgozó Skolimowski (a Fusimunka című filmje az egyik legkegyetlenebb alkotás a kommunizmus ocsmányságáról, Jeremy Irons a főszereplő). De a kilencvenes években A cseresznye íze Arany Pálmája is inkább az iráni rezsim elleni tiltakozásnak szólt, mint a megkerülhetetlen művészi teljesítménynek.

Michael Moore Forrás: AFP/2016 Getty Images/Yana Paskova

A legabszurdabb Arany Pálma kétségtelenül a 9/11 Fahrenheit című - nyugodtan írhatjuk - ostoba Michael Moore-propagandafilm díjazása. Egy demagóg, ultrabaloldali dokumentumfilmről van szó, a 2004-es amerikai elnökválasztási kampány része volt a cannes-i győzelem. Mindenesetre, sok értelme nem volt: hiába szidta a film Bush elnököt, így is győzött.

Természetesen nagyon sok remekmű is Arany Pálmát kapott Cannes-ban, rengeteg nagy rendező győzött: Fellini, Visconti, Bunuel, Antonioni, Coppola (kétszer is), Scorsese, Wenders, David Lynch, Kusturica (kétszer), Andrzej Wajda, Tarantino, Polanski vagy éppen Lars von Trier.

A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjat egy magyar film is megnyerheti, folytatva a magyar filmgyártás elmúlt nyolc évének példátlan sikersorozatát. Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét - egy belga elsőfilmes mellett - az egyik esélyesként tartják számon.

Frissítés:

Délután kiderült, hogy újabb nagy magyar siker született Cannes-ban. Szilágyi Zsófia Egy nap című filmje Fipresci-díjat kapott. Erről itt olvashat részletesen.