Ezek az év legjobb filmjei a magyar filmesek szerint

Közeleg az év vége, így aztán megkérdeztünk magyar filmeseket, hogy mi volt számukra az év legjobb moziélménye. A válaszaik között volt hollywoodi sportfilm antihőssel a főszerepben, dráma az egyik legjobb kortárs író-rendezőtől, a Golden Globe és az Oscar egyik komoly idei favoritja, és kutyás animáció is.

Idén kilátogattunk a Kölcsönlakás forgatására (cikkünk itt olvasható), így aztán kíváncsiak voltunk, melyik az év filmje a színésznőként ismert, rendezőként pedig most debütáló Dobó Kata szerint. Alább az alkotó válaszát közöljük teljes terjedelmében:

A mozi az a fajta varázs az életemben, mint gyerekkoromban a könyv volt. Kicsit kikapcsolni a mindennapokból, elrepülni egy másik világba, belecsöppenni valaki életébe, megtapasztalni mást, mint ami egyébként nap, mint nap körbevesz.

„Megnevettet, elgondolkodtat, megsirat, talán meg is változtat. Ezt jelenti egy jó könyv vagy egy film. Sajnos kevés időm jut mostanában mindkettőre, nagyon megválogatom, mire adok időt az életemből, de volt egy film, amire nem bánom, hogy kiszakítottam két órát az életemből.”

A Csillag születik.

„Persze, szeretem mindkét embert, a két csodálatos művészt, akik fémjelzik ezt a filmet. De ha szám szerint negyedszer futnak neki egy nagyon hasonló történetnek, azért felvetődik az emberben, hogy tud-e még mondani valami újat nekünk?! Mert lassan közel 100 év leforgása alatt ennyiszer mesélték el, a legnagyobb sztárokat felsorakoztatva, két lélek egymásra találását, alkotó emberek válságát és sikereit. Felemelkedést és mélybe zuhanást.”

Dobó Kata, Haumann Máté és Balla Eszter a Kölcsönlakás forgatásán a fóti MAFILM stúdióban Fotó: Hirling Bálint - Origo

„De mi, úgy látszik, továbbra is kíváncsiak vagyunk, mert szeretünk belelátni ebbe a nagyon távoli világba, amikor valaki a semmiből, a tehetségének és kitartásának köszönhetően világsztár lesz, annak minden csodájával és keserűségével. Nyilván ez a kép ennél sokkal árnyaltabb, mert rengeteg lemondással és megalkuvással jár a siker. Álbarátok, nyerészkedők, sokszor önmagad megtagadása, mert épp az nem »divat«, amit te csinálsz, de továbbra is ki kell szolgálni a showbizniszt, különben az egész karriered megy a kukába. Aki ezt nem bírja, annak keserves lesz onnantól az élet. Mert mindennek ára van. Erről is szól ez a csodálatos film, két fantasztikusan finomra hangolt alakítással.”

Persze nem kételkedtem benne, hogy Lady Gaga zseniális lesz ebben a filmben, de még így is meg tudott lepni.

„Volt miből merítenie, hiszen ezt az utat ő maga is végigjárta, járja a mai napig. De így átadni, ez akkor is elképesztő tehetséget mutat, és egyáltalán nem meglepő, hogy a mérvadó amerikai lapok és internetes oldalak már megelőlegezték neki az Oscar-díjat. Meg is érdemelné. Bradley Cooper nagyon merészet vállalt azzal, hogy nemcsak egy nehéz szerepet játszik el – és milyen alázattal és zsenialitással hozza a szinte állandóan szalonspicces, vagy épp a magáról már mit sem tudó, szeretteit megalázó helyzetbe hozó talajrészeget –, de mint rendező is debütál. A film egyben van. Jó kezekbe került. Szép és méltó lett. Elmeséli nekünk tűpontosan, milyen is ez a világ. Semmi nem olyan fényes, mint amilyennek látszik.”

Persze innen, fényévnyi távolságból továbbra is gondolhatjuk, hogy ott minden könnyű, de a film megkérdőjelezteti ezt velünk. Aki nem látta, szerintem nézze meg.

Megkérdeztünk egy olyan férfi színészt is, aki szerepelt idén sikeres filmben: Ujj Mészáros Károly filmjének, az X - A rendszerből törölvé-nek Schmied Zoltán játszotta a férfi főszerepét. Íme az ő válasza:

Számomra a 2018-as év legnagyobb filmélménye A kutyák szigete volt. Wes Anderson a kedvenc rendezőm, rendezzen akár élőszereplős akár animációs filmet.

„Ő mindig fantasztikus érzékkel ötvözi az emberi sorsok ábrázolását a képzőművészettel és a zenével. A filmjeiben minden benne van, ami egy filmben benne tud lenni, komplex élményt nyújtanak. A kutyák szigeté-ben, bár kutyák a szereplők, nagyon emberi dolgokról beszél.”

Schmied Zoltán Forrás: X - A rendszerből törölve

„Azt is szeretem, ahogy egy kultúrához – jelen esetben a japánhoz – viszonyul. A japán kultúra eleve nagyon közel áll hozzám, és érdekes módon a munkáimban is többször megtalált, elég az Atlantis Színházra vagy a Liza, a rókatündér-re gondolni. Wes Anderson a filmjében nagyon autentikusan ábrázolja ezt a világot, és teszi ezt úgy, hogy rajta keresztül globális társadalmi és emberi problémákról beszél – szívfacsaró módon!”

Hamarosan Bécsben lesz egy kiállítása, ahol a Kunsthistorische Museum tárgyait szabadon használhatja majd. Biztosan azt is meg fogom nézni.

Mint megírtuk, jól startolt a mozikban Goda Krisztina filmje, a BÚÉK. A rendező azt mondta, nagyon elfoglalt volt idén a film forgatása és utómunkája miatt, így aztán kevés ideje volt moziba járni. Filmélményei közül a legjobbnak az Én, Tonyá-t nevezte meg, aminek az amerikai premierje tavaly volt, de hozzánk csak február 1-jén érkezett meg.

Goda Krisztina rendező a BÚÉK díszbemutatóján Forrás: InterCom

A rendező azt mondta, szereti a sportfilmeket, Margot Robbie filmjében pedig az tetszett neki, hogy:

Nagyon izgalmasan mutatta meg a dilemmát, hogy meddig vagyunk hajlandóak elmenni a sikerért.

„Azt is bravúrosan valósították meg, hogy hihetőnek tűnjön, hogy Margot Robbie világelső szinten műkorcsolyázik. Az pedig, hogy a főhős igazából egy antihős, bevállalós és rizikós húzás volt.”

A Kaméleon című filmem óta tudom, hogy sokat kell dolgozni azon, hogy egy ilyen karakter szerethető legyen, és a sorsa érdekelje a nézőt.

Az év legsikeresebb magyar filmje viszont nem a BÚÉK, hanem a Valami Amerika 3, amit a magyar Filmforgalmazók Egyesülete statisztikája szerint közel 370 ezren láttak. Ez még egy hollywoodi szuperprodukciótól is szép eredmény lenne Magyarországon.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

Herendi Gábor rendező kedvence idén Martin McDonagh drámaíró-rendező legújabb mesterműve volt:

Számomra a legemlékezetesebb a Három óriásplakát Ebbing határában című film volt.

„Fantasztikus színészi alakításokkal és egy lebilincselő történettel végig fenntartotta a feszültséget. Nagyon jó elegye a drámának és a humornak.”

Nagyon szeretem a kisemberekről szóló filmeket, és szerintem ez az egyik gyöngyszeme ennek a filmtípusnak.