Egyszer már bejött, hogy otthagyta a csaja

Rossz versek
Vágólapra másolva!
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan igazi sikersztori - alulról jövő, nulla hátszelű, szájhagyomány útján terjedő kultfilmmé nőtte ki magát. Reisz Gábor várva várt második filmje, a Rossz versek megint személyesnek ígérkezik, olyannyira, hogy a főszerepet is az író-rendező fogja játszani. A stáb rendhagyó sajtónapot tartott, ahol a színészek előadtak néhány jelenetet, és még dalt is énekeltek. Megtudtuk, miért viselte meg Reiszt a forgatás, miért nem akarta a producer, hogy ő legyen a szerelmi bánata miatt kesergő főhős, és miben lesz ambiciózusabb ez az új film.
Vágólapra másolva!

„Cica, vendégek jöttek!” Ritka, hogy egy készülő film sajtónapján ilyen szavakkal fogadja a stáb az újságírókat, de Reisz Gábor, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan író-rendezője még sosem tartott sajtónapot, ezért mellőzte a szokásos körítést, és második filmjébe, a Rossz versek-be egy lakásszínház-előadással egybekötött beszélgetésen nyújtott először betekintést.

Prukner Barna, Prukner Mátyás és Seres Donát a Rossz versek sajtónapján | Galéria nyílik! Fotó: Mudra László - Origo

A forgatás 98%-ban lezárult, és ha már nem nézhettünk meg rendes felvételt, montázsszerűen összefűzve előadtak nekünk a színészek néhány jelenetet a stáb főhadiszállásán, a „film szívében”, abban az ötödik kerületi lakásban, ahol a sztori java is játszódik. Ezek nem egy az egyben lettek kiragadva a forgatókönyvből, a nagy részüket átalakították, hogy színházasabb legyen, sőt volt, amit Reisz kifejezetten erre az alkalomra írt.

Csajok, foci, filmzene

Az az egy, ami nagyon hasonlóan forgott le, egy autós jelenet, ebben a főhős, a Párizsból egy szerelmi csalódás ("Anna elhagyott") után hazatérő Merthner Tamás (a főszerepben Reisz Gábor) kocsiba ül az apjával (Kovács Zsolt a VAN-ból, ő fogadott minket az ajtónál), megbeszélik, mi történt azóta, hogy Tamás külföldön meglátogatta a barátnőjét. Például sírhelyet vettek. Később szóba kerül, jobb-e Párizs, mint Budapest, mire az apa bedobja a tuti ellenérvet: „Párizst nem bombázták le”.

Reisz Gábor és Kovács Zsolt kocsiban ül a Rossz versek sajtónapján | Galéria nyílik! Fotó: Mudra László - Origo

Vagy: a család egy tévéfelvételt néz, amin Latinovits Zoltán verset szaval: Tamás, az apa, az anya, a testvér, és a három gyerek, akik Tamás különböző életkorú fiatalabb énjeit alakítják. A gyerekek (Prukner Barna, Seres Donát és Prukner Mátyás) körbeülik Reisz Gábort, leutánozzák a gesztusait, mozdulatait: ez csak nekünk szól, kérdésünkre elmondták, a filmben nem volt koncepció, hogy Reiszhez igazodjanak, sőt, úgy is van kitalálva, hogy mindegyik gyerek kicsit más legyen, más életkori komplexusokkal.

Prukner Barna, Seres Donát, Reisz Gábor, Prukner Mátyás, Zayzon Zsolt, Takács Katalin és Kovács Zsolt a Rossz versek sajtónapján | Galéria nyílik! Fotó: Mudra László - Origo

Az előadásban előkerül a hazafiasság, a csajok, a foci, látszik, hogy fontos lesz az apa-fiú ellentét. Végül a konyhában kötünk ki, ahol összekeverednek az idősíkok, a gyerekek egymásnak adnak egy mobilt, majd a VAN Filmzenekar három tagjának közreműködésével elhangzik az egyik első filmhez szerzett dal.

A Rossz versek stábja a konyhában örömzenél | Galéria nyílik! Fotó: Mudra László - Origo

A zenélésbe evőeszközökkel beszállnak a családtagok – a dalt más kontextusban, de szintén élőben fogják előadni a filmben –, közben képeket vetítenek a falra, az utolsón Tamás volt barátnője, Anna (Nagy Katica, aki legutóbb László Zsolt lányát játszotta A tökéletes gyilkos-ban) látható, a háttérben Párizs.

Nagyobb büdzsé, nagyobb ambíciók

Ez a mixtape csupán ízelítő, nem is biztos, hogy mindegyik kis jelenetet viszontlátjuk majd a végleges filmben, vagy ha igen, milyen módon, hisz a vágás még csak most következik. Nem is annyira a sztori ívét rajzolja fel kicsinyítve, inkább pillanatképeket ragad ki. A cselekmény helyett főleg a hangvételt lehet leszűrni, ami nem áll távol a VAN bolondos-szomorkás keverékétől, meg az alkotók ambícióit, amik viszont határozottan megnőttek az első film óta.

„Kicsit bele kell ebbe dögleni” – fogalmazott Reisz, mert a megsokszorozódott büdzsé (a VAN tízmilliós költségvetéséhez képest most a Filmalap 230 millió forinttal támogatta a projektet) vérmesebb tervek megvalósítását tette lehetővé. Kezdve azzal, hogy sokkal több jelenetből állhat majd össze a film: majdnem kétszáz jelenetet forgattak, száznál is több helyszínen, ami nagyságrendekkel felülmúlja a VAN léptékeit.

Reisz Gábor (jobb szélen) instruál a Rossz versek forgatásán | Galéria nyílik! Fotó: Valuska Gábor

Hat napot forgattak Párizsban, ez volt a forgatás legnehezebb szakasza. Még a szobabelsőkért sem vonultak műterembe, inkább berendezték azt az ötödik kerületi lakást, ahol mi is jártunk. „Nekem még mindig fontos, hogy eredeti helyszíneken forgassunk – mondta Reisz. – Nem gondolkoztam ezen még ezoterikus vonalon, de más az energiája az ilyen helyszíneknek.” A lakásnak megvolt az az előnye is, hogy sok jelenetet eredeti helyszínen tudtak lepróbálni.

Sokat fognak játszani az idősíkokkal

Mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mondjuk megduplázódik a VAN játékideje, a készítők elmondása alapján alighanem töményebb, eklektikusabb, pörgősebb filmre számíthatunk, amibe rengeteg ötletet zsúfolnak majd bele. Sok műfaj, változatos képi világ, nyolcféle kamera (35-ös, 16-os, 8 mm-es film, VHS, iPhone). Még operatőrből is kettő van, két szemszöggel. Reisz a „sűrű” jelzővel próbálta megragadni célkitűzését, egy általa nem nagyon látott sűrűségű film létrehozását, „ami olyan, mint egy háló, amit egy karakter köt össze.”

Reisz Gábor a tinédzserkori önmagát játszó Seres Donát haját igazítja a Rossz versek forgatásán | Galéria nyílik! Fotó: Valuska Gábor

A hálót visszaemlékezések formájában járhatjuk be, a harmincas Tamás vezet vissza fiatalkori emlékeibe, és a film sokat fog játszani azzal, hogy „az ember fejében a múlt elkezd hatással lenni a jelenre, de a jelen is vissza tud hatni a múltra”. Én ezt valahogy úgy képzelem, hogy a különböző idősíkok egymásba csúsznak majd, egyazon térben játszódnak le párhuzamosan múltbeli és jelenkori események. Ezt támaszthatja alá az a koncepció is, hogy a szülőket nem fiatalítják vissza maszkkal, végig ugyanúgy fognak kinézni, míg Tamás változik, felnő.

Csak színészkedni ne akarjon a rendező!

A másik nehezítő tényező, hogy Reisz az írás és a rendezés mellett a főszereplő eljátszásának feladatát is magára vállalta, részben ezért is tartott elég hosszú ideig, 52 napig a forgatás, sok szünettel a februári kezdet óta. Nem elég, hogy gyerekekkel, amatőrökkel forgattak, még „a világ amatőrével” is, ahogy Reisz saját magát jellemezte, idő kellett, míg megtanult elbírni a többféle szerepkörrel.

Szeiler Bálint, Prukner Mátyás, Prukner Barna, Reisz Gábor és Seres Donát a Rossz versek forgatásán | Galéria nyílik! Fotó: Szemerey Bence

Nem volt mindig egyértelmű, hogy a személyes élményanyagból táplálkozó filmben ő formálja majd meg fiktív alteregóját. Még Párizsban – ahol Reisz a cannes-i filmfesztivál rezidensprogramjának keretében öt hónapig dolgozhatott a forgatókönyvön – felmerült benne a gondolat, de hamar elvetette, mondván, „nincsenek színészi ambícióim, és szerintem beszari is vagyok”. Sokáig keresgéltek castingon, és találtak is olyan embert, aki hozzáállásban, lelkesedésben megfelelt volna, de valami hiányzott.

Reisz Gábor a cannes-i fesztiválpalota vörös szőnyegén Forrás: Reisz Gábor

Aztán a castingosok annyit győzködték, miért nem játssza el a figurát, hogy csináltak egy próbát, és ott Reisz jól érezte magát belülről, más érzés volt, mint amikor egyetemi gyakorlatokon „eljátszottam mondjuk a bűnözőt”. Az ötletet nem fogadta egyöntetű egyetértés, a producer, Berkes Juli nemes egyszerűséggel így reagált rá: „NEM, NEM, NEM.” Félelmei részben beigazolódtak, hisz valóban szét kellett húzni a forgatást, tovább tartott visszanézni a felvételeket, „de Gábor elég hamar belerázódott”.

Berkes Juli producer, Fignár Anna rendező munkatárs és Nemes-Jeles Veronika gyártásvezető a Rossz versek sajtónapján | Galéria nyílik! Fotó: Mudra László - Origo

Az író-rendező-főszereplő válaszaiból is kitűnik, hogy ez azért hatalmas vállalás volt, néha el is veszett benne, nem látta át a nagy egészet. „Volt olyan, hogy elgondolkoztam, nem lehet-e egyszerűen csak eltűnni” – idézte fel egzisztenciális válságainak egyikét. „Nem tudom, hogy valaha bevállalnám-e még.” Nehéz objektíven megítélni a dolgokat, ha ennyire mélyen benne van az ember. A stáb segített megugrani az akadályokat, beleértve olyan technikai részleteket, mint hogy mennyire pocsék érzés folyamatosan visszanézni magad a monitorokon.

Folytatja is a VAN-t, meg nem is

Úgy tűnhet, hogy a személyes témaválasztás sosem volt kérdés, el is hangzik, hogy a VAN nemcsak a siker miatt volt fordulópont, a személyes film felé tett nagyobb lépésként is. A párizsi rezidensprogramra eredetileg más ötlettel érkezett, kétszer váltott témát – az egyik film noir lett volna –, mert „azt vettem észre, ha nem azt írom, amit remélhetőleg egy év múlva látni fogtok, és próbálok egy műfajra felhúzni valamit, akkor is emlékek jönnek ki belőlem.”

Szeiler Bálint és Reisz Gábor a Rossz versek forgatásán | Galéria nyílik! Fotó: Szemerey Bence

Ezek után persze felmerül, mennyiben fog a VAN-ra hasonlítani a Rossz versek. A szülők figurái például az általunk látott rövid szkeccsekben erősen emlékeztettek a VAN ugyanezen színészek által játszott szereplőire, és bár lesznek különbségek, azt Kovács Zsolt is elismerte, „valami pókfonálszerű folytonosság mégiscsak van.”

„Nem volt olyan döntés, hogy hasonlítson-e vagy sem” – hangzik Reisz válasza. „Egy döntés volt: hogy ez nem érdekel minket. Ha hasonlít, hasonlít, ha nem, nem.” A jelszó inkább a kísérletezés, a variálás, lásd a filmzenét, amit a VAN Filmzenekar szerzi, „de hangszerelésben sokkal színesebb lesz, mint a két gitár, taps és fütty kombó.” És ha nem is törekvés, hogy mindenáron más legyen a Rossz versek, azért az önismétlés veszélye nagy motiváció. „Nem szeretem ugyanazt megcsinálni kétszer. Én olyan filmet szeretnék csinálni, amit nem láttam.”

Nagy Katica és Reisz Gábor a Rossz versek forgatásán | Galéria nyílik! Fotó: Valuska Gábor

És hogy hogy kerülnek ide a rossz versek? Még egy korábbi filmtervből – abból a bizonyos film noirból –, csak míg ott az volt az alapgondolat, hogy a rossz versek is ugyanazokat az érzéseket fogalmazzák meg, mint a jók, most csupán a főhős önkifejezési kísérleteinek egyik formáját alkotják. Gimis versek, amikben az ember „baromira el szeretne mondani valamit a szerelemről, időnként úgy, hogy a világon senki sem érti”. Reisz Gábor, kamasz fűzfapoéta egyik ilyen kísérlete helyet is kap a filmben. „Az olyan rossz, hogy be lehet vállalni.”