Schwarzenegger elhozta a magyaroknak a Nyugat szelét

Schwarzenegger
Arnold Schwarzenegger számos fórumon emeli fel a szavát
Vágólapra másolva!
Hetvenéves Arnold Schwarzenegger, a Terminátor, a világ egyik legnagyobb akciósztárja, aki megannyi legendás egysorost ajándékozott a filmtörténelemnek tört angolságával. Testépítőből lett filmsztár, majd filmsztárból kormányzó; nem szégyellte kifigurázni magát a vásznon, de volt annyira hiú, hogy évekig rivalizáljon Sylvester Stallonéval. Összeállításunkban átvesszük, melyek voltak a majdnem ötvenéves karrier legfőbb fordulópontjai, melyik a legtipikusabb Schwarzi-film, mely szuperprodukcióval került a mélypontra, és mely filmje kedves főként nekünk, magyaroknak.
Vágólapra másolva!

Először az izmaival jutott a csúcsra

Schwarzenegger 1947-ben született Ausztriában, és gyerekkora óta arról álmodott, hogy egy nap majd megcsinálhatja a szerencséjét Amerikában, a lehetőségek hazájában. A sikerhez vezető utat már 13 évesen a testépítésben találta meg: a fociedzője ismertette meg a sporttal, ő pedig elhatározta, a világ legjobb testépítőjévé fogja felgyúrni magát, majd ezt ugródeszkaként használva hollywoodi filmcsillag lesz belőle.

Arnold Schwarzenegger az Acélizom című filmben Forrás: Cinema 5 Distributing

És lőn. Az „osztrák tölgy”, ahogy elnevezték, hatszor nyerte el a Mr. Universe, és hétszer a Mr. Olympia címet, 1968-ban pedig leszerződött egy kaliforniai testépítő-magazinhoz, ahol saját rovata indult. A nagy áttörést azonban csak az 1977-es Acélizom című dokumentumfilm hozta el, amely a testépítők világába nyújtott betekintést, és sztárt csinált Schwarzeneggerből. Többek közt a későbbi karrierjét is megelőlegező egysorosai miatt, a kondizásról például azt mondta, „olyan, mint egy nővel szeretkezni, és elélvezni”.

Egy barbár harcos eljátszásával lett mozisztár

Az Acélizom sikere ugyan nem jutatta rögtön igazán jó filmszerepekhez, de felkeltette a Conan, a barbár mozgóképes adaptációján dolgozó producerek figyelmét. A fegyver- és háborúmániás John Milius filmje a történelem előtti időkbe kalauzolta a nézőjét, és a nyers férfierőről forgatott fantasyt, és ehhez tökéletes választás volt az izompacsirta Schwarzenegger. Róla elhiszi az ember, hogy könnyedén forgatja azt a kardot, amelyet más csak két kézzel, nagy nehézségek árán tud felemelni.

Arnold Schwarzenegger a Conan, a barbár című filmben Forrás: Mokép

A kritikai fogadtatás ugyan vegyes volt, sokan voltak elégedetlenek Schwarzenegger színészi játékával, de a közönség imádta a filmet. 1982 tizenhetedik legsikeresebb filmje volt Amerikában, olyan, ma már klasszikussá nemesült remekműveket előzött meg, mint a Szárnyas fejvadász, a Mad Max 2 vagy A dolog. A Conan-nel nagy lépést tett Schwarzenegger régi álma megvalósítása fel: Steve Reeves nyomában járva ő is filmsztárságra akarta lecserélni a testépítők világát.

Arnold Schwarzenegger a Conan, a barbár forgatásán Forrás: Mokép

A Conan, a barbár az első filmje, amely tele van idézhető pillanatokkal. Mindenki emlékszik a harcos Dzsingisz Kán által inspirált életfilozófiájára: „Eltiporni, leigázni az ellenségeidet, és hallani asszonyaik siránkozását”, és azt sem fogja senki elfeledni, amikor Conan kiüt egy tevét.

A Terminátor egy gyönyörű barátság kezdete volt

Példaképe, Steve Reeves ugyan az olasz szandálos filmek legnagyobb sztárja lett, de a műfajból nem tudott kitörni, és Schwarzeneggert is komolyan fenyegette az a veszély, hogy csupán kardos, varázslós fantasykbe fogják hívni. Aztán egy ebéd James Cameronnal mindent megváltoztatott.

Arnold Schwarzenegger a Terminátor című filmben Forrás: Mokép

Az osztrák színészt eredetileg Kyle Reese szerepére nézték ki, de az ebéden hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Schwarzenegger igazából a halálosztó robot szerepéért lelkesedik, és ezt Cameron is jó ötletnek tartotta. Így kapta meg karrierjének legikonikusabb szerepét, a T-800-ast. Ráadásul ehhez a karakterhez fűződik a filmtörténet egyik legszenzációsabb fordulata: miután az első részben a halál elpusztíthatatlannak tűnő angyalaként pusztít, a második részben az emberek pártjára áll.

Arnold Schwarzenegger, Edward Furlong és James Cameron a Terminátor 2 forgatásán Forrás: InterCom

Schwarzenegger és Cameron barátsága egészen a mai napig tart, és összesen három filmet eredményezett. A két sci-fi után egy nagyszabású akciófilm, a Két tűz között főszereplőjévé tette meg a színészt, amely szintén ott van Schwarzenegger legjobbjai között. Kémként nem elég, hogy terroristákkal kellett megküzdenie, még a családi békét is helyre kellett állítania.

Szándékosan is meg tudott nevettetni minket

Már filmes karrierje kezdetétől fogva sokan megmosolyogtatónak találták furcsa akcentusát és mesterkélt színészi játékát, arra azonban a nyolcvanas évek végéig alighanem kevesen mertek volna nagy összegben fogadni, hogy a következő fordulópontot a vígjátékok fogják elhozni számára. Az Ikrek, az Ovizsaru és a Junior óriási meglepetésre bizonyította, hogy a közönség nem csak akciófilmekben vevők rá, komédiái száz-kétszáz millió dolláros nemzetközi bevételt termeltek.

Arnold Schwarzenegger és Danny DeVito az Ikrek című filmben Forrás: Origo

Na nem mintha Schwarzenegger új oldalát mutatta volna meg, színészi eszköztára fikarcnyival sem bővült. Vígjátékai pont azért működnek, mert a jól ismert izompacsirtát ezúttal nem ragadozók, hanem kisgyerekek, vagy épp Danny DeVito kergeti az őrületbe, és mert a színész hajlandó gúnyt űzni saját imidzséből.

Arnold Schwarzenegger és James Belushi a Hull a pelyhes című filmben Forrás: InterCom

De azért sosem bújik ki a bőréből, még a szeretet ünnepén sem. Az 1996-os Hull a pelyhes-t annak idején számtalanszor megnéztem, pedig felnőtt fejjel belegondolva egészen perverz, hogy itt egy családi film, melyben Schwarzenegger romba dönt egy fél várost, és agyonver egy csapat Télapót, csak hogy megszerezze a kisfiának az áhított játékfigurát.

Nem volt nála macsóbb a nyolcvanas években

De ha Schwarzeneggerre és a nyolcvanas-kilencvenes évekre gondolunk, akkor először senkinek nem a vígjátékok fognak eszébe jutni, hanem az izzadság- és tesztoszteronszagú, übermacsó és ultraerőszakos akciófilmek. Ez az az alműfaj, amit komoly küzdelem árán kisajáított magának. A Kommandó például buta, nevetséges és rendkívül szórakoztató válasz a Rambó-ra: messze nem ez a legjobb filmje, de hát nincs annál stílszerűbb, hogy Schwarzenegger egyszemélyes hadseregként kiiktat egy latin-amerikai vezetőt.

Arnold Schwarzenegger a Kommandó című filmben Forrás: Mokép

Ha a Kommandó a nyolcvanas évekbeli akciófilmek kvintesszenciája, akkor a Ragadozók a csúcsa annak, amit a zsáner szteroidagyú korszaka kitermelt. Izmok még sosem duzzadtak olyan olajosan és homoerotikusan, mint amikor Schwarzenegger és Carl Weathers összepacsizik, és ennyi vezérbikát sem mészárolt még le a vásznon egy elpusztíthatatlan szörny. A Ragadozók-ról elhangzott már, hogy a vietnami háború allegóriája, sőt az is, hogy AIDS-járványé, de mindenekelőtt egy akárhányszor újranézhető, tökös akciófilm.

Magyarországon is rendet csinált

Valószínűleg nem tartaná jelentős fordulópontnak az életében a Vörös zsaru című filmjét, ám a magyar rajongói számára ez a hidegháborús fenyegetést a 48 óra és a Halálos fegyver által népszerűvé tett zsarus akcióvígjátékokkal összeházasító alkotás bizony mérföldkő. Noha a film Chicagóban és Moszkvában játszódik, Schwarzenegger és a furcsa páros másik tagját alakító James Belushi mégis Budapest utcáin hajkurászta a grúz gazfickókat.

James Belushi és Arnold Schwarzenegger a Vörös zsaru című filmben Forrás: InterCom

A Vörözs zsaru még a Mafilm nemzetközi stúdió berkeiben készült mint az egyik első film, amit Andy Vajna producerként Magyarországra hozott, mert így takarékosabban lehetett kigazdálkodni a költségvetést. A kucsmás Schwarzenegger így például az egyik jelenetben Koncz Gábort puffantja le.

Walter Hill csupán a film elejét akarta Moszkvában felvenni, hogy látsszon a Vörös tér és a Kreml, és a stáb engedély nélkül, gerillamódszerrel vette föl azt a pár jelenetet (erről Vajna részletesen mesélt nekünk pár éve).

Ahány ember, annyi kedvenc Schwarzenegger-film

Schwarzenegger karrierjében az a varázslatos, hogy mindenkinek van egy kedvence tőle, és elég nagy a választék ahhoz, hogy öt megkérdezett ember akár öt különböző filmet nevezzen meg. Lesz, aki a korai időszak csiszolatlanabb darabjaira, mondjuk a Vörös Szonjá-ra esküszik, mások az újkori alkotásai közül emelnek vállukra egyet, például az Erőnek erejével-t. Megint mások az egyik sci-fijéért rajonganak: az Emlékmás garantáltan sokaknál kiérdemli a dobogó legtetejét. A nagy klasszikusokról nem is beszélve.

Arnold Schwarzenegger és Sharon Stone Az emlékmás című filmben Forrás: InterCom

Az én személyes kedvencem viszont Schwarzenegger egyik buktája, Az utolsó akcióhős, amit a nézők és a kritikusok egyaránt elmeszeltek, és azóta sem örvend különösebb népszerűségnek. Még társírója, Shane Black sem emlékszik vissza szívesen rá. Nem állítom, hogy mestermű: félgőzzel próbálja kifigurázni az akciófilmes kliséket, Schwarzenegger pedig saját munkásságát, de nem dekonstruálják igazán azokat.

Arnold Schwarzenegger Az utolsó akcióhős című filmben Forrás: InterCom

Cserébe viszont tízéves énem számára ez maga volt a nagybetűs vágybeteljesítő film. Én is arról álmodtam, amiről a filmbéli filmőrült srác, hogy egyszer átjárhatóvá váljon a határ a moziterem és a mozivásznon túl pergő események között, hogy a kedvenc történetembe csöppenjek. Én is pont olyan idegesítően tudálékos módon mutattam volna rá az összes akciófilmes sablonra. És nekem is az jelentette volna a happy endet, ha a filmes példaképem méltónak talál arra, hogy a társa lehessek. A film tartogat jó pár felnőtt fejjel is szórakoztató geget, de elsősorban ezért az élményért leszek örökké hálás.

Fagyos gonosztevővel sült fel a legjobban

Az utolsó akcióhős elhasalása remekül példázza, hogy Schwarzenegger sem volt tévedhetetlen, szerepelt ő még ennél is feledhetőbb filmekben, a kilencvenes évek második felében elég csúnya hullámvölgybe került. A mélypont 1997-ben érkezett el, amikor elvállalta az aktuális gonosztevő, Mr. Fagy szerepét Joel Schumacher kétórás tömegszerencsétlenségében, a Batman és Robin-ban. A nézők és a kritikusok egyaránt elviselhetetlennek tartották a filmet, mely a második hétvégére 63 százalékot zuhant.

Vivica A. Fox és Arnold Schwarzenegger a Batman és Robin című filmben Forrás: InterCom

A negyedik Batman-film évekre visszavetette a zsánert, a 2000-es X-Men-ig kellett várni ahhoz, hogy a csalódott nézők elhiggyék, komolyan lehet venni a jelmezes igazságosztókat. A film kétségbeesetten bombázza az érzékszerveinket, mintha másnaposan és vattacukortól émelyegve támolyognánk végig egy lepukkant vidéki vurstliban, és Schwarzenegger karaktere is hamar kínossá, unalmassá és önismétlővé válik. A víz különböző halmazállapotaival operáló, ostoba tréfái ("Tudod, mi pusztította ki a dinoszauruszokat? A jégkorszak!") felejthetetlenek, csak épp a rossz értelemben.

Kalifornia népe a vállára emelte

Miután az ezredforduló körül, részben anyagi és kritikai bukásainak köszönhetően, lelassult filmes karrierje, A hatodik napon és Az igazság nevében középszerű tucatfilmek, amelyektől a nézők is elpártoltak. Ekkor Schwarzenegger merész váltással öltönyre cserélte a bőrkabátját, és politikusnak állt. 2003-ban bejelentette, hogy a republikánus párt színeiben indul a kaliforniai kormányzóválasztáson, s miután a választók 55 százaléka visszahívta elődjét, a színész ülhetett be a kormányzói székbe.

Arnold Schwarzenegger feleségével, Maria Shriverrel a kormányzóvá választása estéjén 2003. október 7-én Forrás: AFP/Hector Mata

Nem véletlen, hogy Kaliforniában nyerte meg magának a választói többséget, hisz harmincöt évvel korábban egy westernhőst választottak meg ugyanitt kormányzónak, aki később az Egyesült Államok negyvenedik elnöke lett. Schwarzenegger nem vitte olyan sokra, mint Ronald Reagan: a „governator”-t 2007-ben még újraválasztották, ám hét év alatt megtriplázta az állam adósságállományát, egyre több csontváza esett ki a szekrényből (szexuális zaklatással vádolták, gyereke született a bejárónőjétől stb.).

Arnold Schwarzenegger az első sajtótájékoztatóján kormányzóként 2003. november 18-án Forrás: AFP/Robyn Beck

Végül kitöltötte második négyéves mandátumát is, és mivel harmadszor nem választhatják újra a kaliforniai kormányzókat, 2011-ben negatív rekordnak számító, 23 százalékos népszerűséggel köszönt le hivatalából.

A nagy ellenségek végül mégiscsak összefogtak

A nyolcvanas évek második felében enyhülőben volt a hidegháború, ám Hollywoodban dúlt egy másik harc, melynek résztvevői hallani sem akartak semmiféle glasznosztyról. A két akciófilmes szuperhatalom, Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone abszolút ellenségnek tekintették egymást, filmjeikben és civilben is oda-odaszúrtak egymásnak. Schwarzi például leszólta Stallonét, amiért az dublőröket használ, Stallone pedig Ivan Drago robotszerű figurájával állítólag riválisán gúnyolódott a Rocky 4-ben.

Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Demi Moore és Sylvester Stallone a Beverly Hills-i Planet Hollywood étterem nyitásakor 1995-ben Forrás: AFP/Vince Bucci

Az ellenségeskedés a kilencvenes évekre aztán vicces filmes üzengetésekké szelídült, a Bruce Willisszel hármasban nyitott Planet Hollywood étteremlánc révén először üzleti partnerekké, majd barátokká váltak. Az első közös produkcióra a 2010-es The Expendables – A feláldozhatók-ig kellett várni, melyben a B-filmes akciósztárok apraja-nagyját összegereblyéző Stallone megajándékozta egy cameóval egykori vetélytársát.

Három évvel később aztán mozitörténelmet írtak: a két legenda a Szupercellá-ban végre egyenrangú félként osztoztak egy film főszerepein. A börtönös sztori, ha színvonalában nem is, de jelentőségében mindenképp olyan volt a nyolcvanas évek akciófilmjeinek szerelmesei számára, mint amikor Michael Mann egy asztalhoz ültette Robert De Nirót és Al Pacinót a Szemtől szemben-ben.

Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger a Szupercella című filmben Forrás: Pro Video

Ugyan ultravagány beszólások helyett leginkább csak férfias hümmögésekkel kell beérnünk, azért Schwarzenegger még így, a hetven felé közeledve is meg tudott ajándékozni némi izgalommal, és felszította a gyerekkori rajongást.