Andrzej Wajda – egy zseniális ember halála

Andrzej Wajda, címlapi

Andrzej Wajda, a lengyel filmművészet legnagyobb hatású, Oscar-díjjal jutalmazott rendezője kilencven évet élt. Életművében egyaránt lehet találni klasszikussá érett remekműveket és felfedezésre váró gyöngyszemeket. Mi most főleg az előbbiekről emlékezünk meg, de azért szót ejtünk a kevésbé ismert, a bohém varsói fiatalokról szóló Ártatlan varázslókról is. A Hamu és gyémánttal egy generációs jelképet adott Kelet-Közép-Európának, Az ígéret földjét megválasztották minden idők legjobb lengyel filmjének, A vasemberrel pedig méltó emléket állított a Szolidaritásnak. 

Az 1926-ban született Andrzej Wajda életének első éveit azon a helyőrségen töltötte, ahol katonatiszt édesapja szolgált. Visszatekintve, olyannak írta le a gyerekkorát, mintha a 19. században nevelkedett volna, „télen síelni mentünk, olyan volt, mintha egy John Ford-film egyik jelenete lett volna”. Aztán 1939-ben kitört a második világháború, és az addigi elszigeteltség után a külvilág könyörtelen rátörte az ajtót Wajdára. Katonatiszt édesapját 1940-ben a szovjetek kivégezték, majd jelöletlen tömegsírban hantolták el Katyń mellett.

Több filmje főszereplőjére, a Csatorna föld alá menekült felkelőire, a Hamu és gyémánt lelőtt Maciekjára és a Tájkép csata után koncentrációs táborban raboskodó Tadeuszára is úgy gondolt, mint akiknek a tragikus sorsában kis híján ő is osztozott.

„Puszta véletlen volt, hogy én nem találtam magam olyan helyzetben, mint ők. Ezek után kötelességemnek éreztem, hogy amennyire a tehetségem és a lehetőségeim megengedik, az ő életükről beszéljek.” Wajda 1946-tól festőnek tanult Krakkóban, de diplomát a łódzi filmfőiskolán szerzett. A filmben találta meg azt a művészi eszközt, amivel generációjának közös élményét, a háborút a legérzékletesebb módon fel tudta dolgozni.

Andrzej Wajda a Danton forgatásán Forrás: AFP

Az egyik leghíresebb lengyel művész életművének ismertetésekor nem törekedtünk mindenáron arra, hogy a legfontosabbnak gondolt filmjeit kivétel nélkül megemlítsük, inkább azt tűztük ki célul, hogy sokoldalúságának bemutatásán keresztül tisztelegjünk a rendezőzseni előtt.

Megteremtette Kelet-Európa James Deanjét

„Egy filmkészítő mester eljövetelét jelentette be” – mondta Martin Scorsese Wajda háborútrilógiájának befejező darabjáról, a Hamu és gyémánt-ról, „és megismertette velünk Zbigniew Cybulskit, aki nagyszerű színész és generációs ikon volt”. Az 1958-ban bemutatott háborús dráma nyughatatlan, állandóan napszemüveget viselő főhőse távol állt a szocialista hőstípustól, Maciek konkrétan a Honi Hadsereg ügynöke volt, akinek egy kommunista vezetőt kellett megölnie a világháború végóráiban.

A főszereplő vesztes helyzetét rengetegen érezték magukénak Lengyelországban és a keleti blokk más országaiban, Cybulski vagánysága pedig még ennél is több embert elkápráztatott. „Annyira megindított a film, olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy egy hommage-zsal tisztelegtem előtte az Aljas utcák-ban. Harvey Keitelnek hasonló napszemüveget adtam, mint amilyet Zbigniew viselt” – mondta Scorsese.

A film utolsó kockáira, amikor Cybulski embriópózban meghal, jó tíz évvel később Jancsó Miklós emlékezett, így fejezte be A pacifista című olasz filmjét. Néhány év múlva pedig Bertolucci is felidézte ezt a jelenetet, ez a befejezése Az utolsó tangó Párizsban című filmjének – Marlon Brando is így hal meg a film végén.

Truffaut és Godard nélkül is ráérzett a korszellemre

Wajdát a világháború krónikásaként ismerte meg a világ: a Csatorna a zsűri különdíját kapta Cannes-ban, a Hamu és Gyémánt Velencében nyerte el a kritikusok díját. Meglepő fordulat volt tehát az életében, hogy a trilógiája után a jelen felé fordult, és a varsói huszonévesek bohém életviteléről forgatott egy szertelensége és céltalanul sodródó szereplői miatt ellenállhatatlan filmet, amelyben a nőcsábász sportorvost alakító Tadeusz Lomnicki mellett Zbigniew Cybulski és a fiatal Roman Polanski is feltűnt.

Tadeusz Lomnicki és Zbigniew Cybulski az Ártatlan varázslók című filmben Forrás: Mokép

A jazz-zenétől lüktető Ártatlan varázslók a helyi sajátosságok bemutatásán túl kísértetiesen hasonlít a francia új hullám alkotásaira. Wajda azonban nem másolt – filmje ugyanakkor forgott, mint Jean-Luc Godard Kifulladásig-ja –, hanem tökéletesen ráérzett a korszellemre. Az Ártatlan varázslók-hoz egy hihetetlennek tűnő anekdota is kapcsolódik, amely kicsiben jellemzi a rendező évtizedeken át tartó harcát a szocialista rendszer cenzoraival.

A film egy éven át dobozban maradt, és csak az után kerülhetett a közönség elé, hogy számos változtatást végrehajtottak rajta. „Egy olyan jelenetet is ki kellett vágnom, amelyben a főszereplő a lábával kapcsolja be a lemezjátszót. Egy szocialista országban, ahol egy ilyen luxustárgy beszerzése az élet értelme volt, nem mutathattunk ilyen fokú hanyagságot!”

Egy lengyel, egy német és egy zsidó barátságáról szól a legjobbnak tartott filmje

A történelmi múlt feldolgozása mellett hazája irodalmi műveihez is biztos kézzel nyúlt Wajda. A hetvenes éveket egy Jarosław Iwaszkiewicz-elbeszélés, a Nyírfaliget megfilmesítésével kezdte, majd pedig a Lengyelországban népszerű író egy másik elbeszélésének, A wilkói kisaszonyok-nak az adaptálásával zárta.

A kettő között filmre vitte Stanisław Wyspiański színdarabját, a lengyel társadalmat szatirikusan ábrázoló A menyegző-t, illetve megrendezte a łódzi textilgyárak világában játszódó, a modern, kapitalista Lengyelország megszületéséről szóló Az ígéret földjé-t, amely a Nobel-díjas Władysław Reymont azonos című regényén alapult.

Képkocka Az ígéret földje című filmből Forrás: Mokép

Wajda ezzel a nagyszabású történelmi tablóval érdemelte ki az első Oscar-jelölését az idegen nyelvű filmek kategóriájában, ezt további három jelölés követte. Amerika mellett hazájában is nagy szeretet övezi az 1974-es alkotást: 2015-ben Az ígéret földjé-t választották meg a legjobb lengyel filmnek 279 szakmabeli megkérdezése alapján. Három, eltérő nemzetiségű, egy gyár megalapításáért küzdő férfi életét követhetjük végig, akiket a pénz utáni hajsza kiüresít, és egyre visszatetszőbb cselekedetekre késztet.

Bátran nekiment a rendszernek

Wajda több filmje is nyíltan kritizálta a szocializmust: az 1977-es A márványember forgatókönyve kis híján tizenöt évet pihent, mire le lehetett forgatni az ötvenes évek sztálinista rendszerének brutalitását bemutató filmet. Az 1981-es, a gdański hajógyári munkások hathatós segítségével, lóhalálában elkészített A vasember már nem ment vissza évtizedeket az időben, hanem gyakorlatilag a jelen eseményeit, a Szolidaritás mozgalom átmeneti győzelmét dokumentálta, így a hatása még nagyobb volt Lengyelországban és külföldön egyaránt.

Szinte a hajógyári munkások rendelték meg a filmet, ők javasolták a címet, majd pedig szerte az országban számos helyen követelték az emberek, hogy náluk is mutassák be A vasember-t. Wajda dokudrámájának világpremierjét Cannes-ban tartották, és a The Times a fesztivál legnagyobb történelmi eseményének nevezte. A vasember-t a fesztivál fődíjával, az Arany Pálmával jutalmazták. A film végén egyébként a főhős esküvőjén Lech Wałęsa is megjelenik.

Sean Connery és Andrzej Wajda az 1981-es cannes-i filmfesztiválon, miután a lengyel rendező megkapta az Arany Pálmát Forrás: AFP/Ralph Gatti

Andrzej Wajda drámája egy speciális és rövid időszak terméke volt, 1980 augusztusa után egy bő évig azt lehetett hinni, hogy a lengyel munkásság és értelmiség összefogása következtében az ország elindulhat a szabadság felé vezető úton. 1981 decemberében azonban bevezették a hadiállapotot, tankok lepték el az utcákat, Wajdát egy ideig házi őrizetbe tették, majd arra kényszerült, hogy a következő néhány filmjét külföldön forgassa le. A Danton-t Gerard Depardieu-vel, a Szerelem Németországban című drámát pedig Hannah Schygullával készítette el.

Többen nézték meg az idős mester filmjét, mint a Titanicot

A rendszerváltás után a többi kelet-közép-európai ország filmiparához hasonlóan a lengyel is válságba került, nem tudta felvenni a versenyt a hollywoodi produkciókkal. Wajda azonban ebben az új közegben is megtalálta a sikerhez vezető utat, és egy Lengyelországban mindenki által ismert epikus költemény, Adam Mickiewicz Pan Tadeuszá-nak feldolgozásával tudta megszólítani honfitársait, és aratott hatalmas kasszasikert: hatmillió lengyel ült be az 1999-ben bemutatott filmre. Összevetésül: egy évvel korábban a Titanic 3,5 millió nézőig jutott el.

A 21. században is megmaradt természetesen Wajda rendkívüli tehetsége. Már elmúlt 80 éves, amikor 2007-ben végre egy filmmel is meg tudott emlékezni meggyilkolt édesapjáról. A Katyń című történelmi dráma a szovjetek által elkövetett és sokáig tagadott mészárlás történetét meséli el, amely során több mint tizenötezer elfogott lengyel tisztet és civilt végeztek ki, és ezzel gyakorlatilag lefejezték a lengyel értelmiséget.

2014-ben forgatta a Wałęsa: A remény embere című filmjét, amely kikerülte az életrajzi filmek buktatóit, és elérte, hogy ne egy unalmas, szoborba öntött államférfiként gondoljunk a villanyszerelőből lett politikusra, hanem sokoldalú, szuggesztív személyiségű emberként ragadjon meg az emlékezetünkben.

Lech Wałęsa és Andrzej Wajda a 70. velencei filmfesztiválon 2013-ban Forrás: AFP/TIZIANA FABI/Tiziana Fabi

Utolsó filmjét, az idei torontói fesztiválon Afterimage címmel debütált Powidoki-t jövő januártól játsszák a lengyel mozikban, illetve ezt a filmet indítja Lengyelország az Oscarért. Andrzej Wajda nagy színházi rendező is volt, már az ötvenes évektől kezdve rendezett színdarabokat. Magyarországon egyetlen alkalommal dolgozott, 1994-ben a Nemzeti Színházban ő állította színpadra a Menyegző-t.