El kell fogni a politikusokat, és puff, puff, puff!

Képzeljünk el egy világot, amiben a politikusok minden hátsó szándéka egy csapásra láthatóvá válik. Amiben az állampolgárok tudatát elvakító paranoia semmivé párolog. Amiben a pulikutyákat alufóliába csomagolják, és amiben megbolhásodnak a delfinek. Amiben a gyerekek demokráciát játszanak, és a vécédeszkára vágott résen csúsztatják be a szavazócédulát. Amiben a választásokon mindenki elbukik. Amiben boldogság és nyugalom uralkodik. Elég érdekes világ ez, elárulom, hogyan lehet eljutni oda.

Egyszerűbb, mint hinné. Csak elhivatottan kell gyakorolni a kriptoanarchizmust: titkos hatalomtagadóként kell szolgálni a szabadságot. Beépülni, figyelni, bomlasztani, szép sorjában felnyitni a szemeket, hogy csak megvilágosult tudatokat hagyjunk magunk mögött, mint a bérgyilkosok. El kell fogni a politikusokat, hadvezéreket, papokat és puff, puff, puff! Vagy mehet a fogolycsere a nomád hackerekkel, ha nekik nincs zsákmányuk, akkor meg a mélyföld csinos amazonjaival.

Csinos amazonok - Vasvári Emese, Jakab Juli és Szabó Domokos Az itt élő lelkek nagy része című filmben Forrás: Buharov testvérek

De van egy másik lehetőség. Meg kell nézni Az itt élő lelkek nagy része című magyar filmet. Ha elég sokan nézzük meg, kitör a forradalom, és a világ szublimál a következő létállapotba, esetleg azonnal fénnyé válik. Ha nem történik semmi, az talán a legsúlyosabb történés.

De lehet-e a film, a legfőbb propagandaeszköz ma politikaellenes ököl, anarchista-pacifista fegyver, marxista bioterrorista gondolatvírus?

Tök mindegy.

Az van, hogy a Buharov fivérek (nem összekeverendő a Wachowski fiv…, akarom mondani nővérekkel, akik amúgy hasonló problémába futottak bele a Mátrix-szal, csak tömegfilmes változatban) olyanok, mint Isten vagy a Quarelin: akkor is kifejtik hatásukat, ha nem hiszünk bennük. Ha egy árva néző nem sok, annyi sem nézi meg Az itt élő lelkek-et – mert azt borítékolom, hogy nagyon kevesen fogják moziban látni a következő hetekben, és ezzel semmi probléma nincs – akkor is a szabadság manifesztuma marad.

Baszunk, eszünk, iszunk, alszunk

Hiába állítja Az itt élő lelkek, hogy még a kriptoanarchista forradalom utáni posztapokaliptikus világban sincs semmi, ami reményre adna okot, minden képkockája maga a remény. Az anarchista grófot, Batthyány Ervint (mondhatnánk, hogy a film főhősét, de füllentenénk) idegszanatóriumba dugják, újkori reinkarnációja hajléktalanként meghibban („Baszunk, eszünk, iszunk, alszunk, és ami ebből kitüremkedik, az maga a történelem.”), a „külföldönkívüli” szent spermát elkobozza egy nagy ronda ember, így az ellenállás zátonyra fut.

És mégis.

Mégis mondja nekem valaki, hogy ezt az egész felemelő agybaszást lezáró Dolly Rambo-dal nem ad okot reményre egy boldogabb vagy legalább másmilyen jövőben?

Na ugye. Az itt élő lelkek nagy részé-ből amúgy azért is süt a szabadság, mert függetlenfilmként, példátlan produceri-filmszakmai összefogás eredményeként jött létre. Andy Vajnának és a Filmalapnak a közelébe se mentek, ellentétben a szintén (anti)politikai avantgárddal kacérkodó Nemes Gyula-filmmel, a Zero alkotóival – talán éppen ezzel magyarázható Buharovék esztétikai, és ahogy látom, kritikai sikere és a Zero totális kudarca.

Valamiben hasonlít a Rambo 10-re

Buharovék nyilván nem is mentek volna sokra egy alapvetően forgatókönyv-centrikus filmtámogatási szisztémában. Mint ahogy eddigi összes filmjük, ez is tagad szinte mindent, amit egy játékfilmtől elvár az átlagnéző. Addig oké, hogy alapvetően embereket látunk beszélni, mint mondjuk a Rambo 10-ben is (így lesz majd), csakhogy ebből itt nem alakul ki összefüggő történet.

Emberek beszélnek - Hajdu Szabolcs Az itt élő lelkek nagy része című filmben Forrás: Buharov testvérek

A jelenetek nem is az elbeszélő logika szerint, hanem szabad asszociációkkal kapcsolódnak egymáshoz: ugrálunk térben és időben, ha felismerünk egy színészt, az nem biztos, hogy ugyanazt a figurát játssza, jelöletlenül járunk át az emlékek és a valóság, a képzelet és a realitás között, soha nem tudhatjuk, melyik szereplő tudatába költöztünk be. Ezt a lírai filmstílust Buharovék csúcsra járatták mostanra, és a nemzetközi kísérleti filmes szcénában is nevet szereztek maguknak vele.

Az itt élő lelkek nagy része annyit csavar ezen, hogy a szereplők kábé végig politikai filozófiai beszédeket mondanak fel, és a legritkább esetben reagálnak egymás mondandójára.

Csúcsra járatták a filmstílust - Az itt élő lelkek nagy része Forrás: Buharov testvérek

Viszont míg a korábbi filmek szemcsés super 8-as képei és a szürreális-spiritális tudatfolyam-elbeszélés valami bizarr egységet alkotott, ami brutálisan beszippantotta az ilyesmire fogékony nézőt, addig Az itt élő lelkek-ben a csilivili képi világ (operatőr: Rév Marcell) és a profi színészek (Nyitrai Illés, Szabó Domokos) néhol modoros játéka megtöri a varázst. A társadalomelméleti traktátusok szavalásából a film utolsó harmadára elegem is lett, kiveszett belőlem a forradalmi hevület.

Engednek az olcsó szatírának

Az itt élő lelkek-ben a korábbi filmekben uralkodó páratlan stilisztikai egység kettéesik ütős vizuális ötletekre és filozofálásra, és a kettőnek elég kevés köze van egymáshoz. Ez nagyon nem tesz jót Buharovék művészetének, főleg, hogy így túl közel kerülnek a nagy művészi sikerekkel nem vádolható utolsó három Jancsó-film lila, művészieskedő, futószalagos ökörködéseihez.

Az meg egyenesen lelombozó, amikor ezek a zseniális elmék engednek a legolcsóbb szatirikus baromkodásnak, és percekig nézzük egy tévés beszélgetős műsor meglehetősen ötlettelen paródiáját.

Beszélgetős tévéműsor ötlettelen paródiája - Az itt élő lelkek nagy része Forrás: Buharov testvérek

Hasonlóan mókás, ám értelmetlen Vágvölgyi B. András, Paizs Miklós, Wahorn András, Ujj Zsuzsi vagy feLugossy László szerepeltetése is. Jó poén lehet ez a fajta elitista kacsintgatás, mégis úgy érzem, nincs funkciója, főleg, hogy az Andrások le is esnek a vászonról. Plusz valamiért feLugossy feltűnésétől hirtelen a nyolcvanas években éreztem magam, és arra gondoltam, hogy a Jégkrémbalett spin-offját nézem éppen. Meglepően rossz érzés volt.

Egy dolog feleslegesebb a felesleges forradalomnál

Buharovékra, hétköznapi nevükön Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor, amúgy előszeretettel sütik rá az öncélú szürrealizmus címkéjét, akár rajongóikról, akár kritikusaikról van szó. Azt sugallva, hogy ez a közel húsz éve formálódó életmű valamilyen módon elfordul a valóságtól és egy súlytalan álomvilágba, a lila művészet rózsaszín elefántcsonttornyába menekül. De ez tévedés. Az itt élő lelkek nagy részé-vel Buharovék az európai művészfilm egyik szélsőséges irányzatához, az úgynevezett politikai csömörfilmekhez visszanyúló munkája nagyon is az itt és most Magyarországából indul ki, még ha fájdalmas is ennek belátása.

Nem öncélú szürrealizmus - Az itt élő lelkek nagy része Forrás: Buharov testvérek

Merthogy az a világ, amiben a politikusok hátsó szándéka látható válik, amiben lyukas kenyeret sütnek a sámánok, amiben a választásokon mindenki elbukik, amiben megbolhásodnak a delfinek, amiben boldogság és nyugalom uralkodik, az nem fog eljönni soha. De ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme a harcnak. Mert ahogy a kriptoanarchisták vallják: a felesleges forradalomnál csak a bukott felesleg forradalom feleslegesebb.