Tőlük kell megvédeni a magyarok Oscar-díját

Harmincöt böjtös év után végre eljött a pillanat, hogy újra egy magyar film számít a nem angol nyelvű filmeknek fenntartott Oscar kategória éllovasának. A Saul fiát szinte minden hollywoodi Oscar-szakértő biztos befutónak tartja, és legalább a jelölés sima ügynek tűnik, de ehhez még nyolcvan másik ország indulójának is lesz pár szava. Gyönyörű török tinilányokat, pedofil chilei papokat, egy náci bűnöket kutató német ügyvédet, osztrák paraikreket és izlandi kosokat kell többek között legyőzni a magyar Oscarért.

Érheti bármilyen kritika Andy Vajna személyét és a nevével fémjelzett, központosított filmtámogatási rendszert, egy biztos: az utóbbi években a magyar film nemzetközi megítélése jobb, mint a rendszerváltás óta bármikor. Két jelentős cannes-i fődíj, több kitüntetés Karlovy Varyban és egy Oscar-előszobába kerülés után úgy tűnik, eljött az a pillanat, hogy huszonnyolc év után újra jelölést kaphat egy magyar film, sőt harmincöt év után talán újra nyerhet is.

Mads Mikkelsen és Nemes Jeles László a cannes-i díjkiosztón Forrás: AFP/Valery Hache

A Cannes-ban az Arany Pálma utáni legfontosabb elismerést, a zsűri nagydíját bezsebelő Saul fia nyár eleje óta a külföldi film Oscar-kategória éllovasának számít. Elsőként jelentettük be a nevezést, azóta nyolcvan másik ország is közzétette, hogy mely filmet indítja, de minden elfogultság nélkül állítható, hogy kevés a Saul fia igazán komolyan vehető konkurense.

Éllovas a Saul fia, mert:

Forradalmian újszerű

Egy olyan témát dolgoz fel, ami az Akadémia tagjait nagyon is érdekli. Csak az ezredforduló óta tízszer jelöltek a második világháborúval foglalkozó filmet, viszont a tíz közül egyikről sem állította senki, hogy forradalmian újszerű lenne a megközelítése, ellentétben a Saul fiá-val.

Nyomják ezerrel

Cannes-ban gyorsan lecsapott rá az egyik legnagyobb díjvadász forgalmazó, a Sony Pictures Classics. Ezt a kategóriát 2013-ban (Szerelem - Ausztria), 2012-ben (Nader és Simin - Irán), 2011-ben (Egy jobb világ - Dánia) és 2010-ben (Szemekbe zárt titkok - Argentína) is általuk forgalmazott film nyerte, így biztosak lehetünk benne, hogy jó kezekben van a Saul fia Oscar-kampánya.

A Saul fia aloldala a Sony Pictures Classics honlapján Forrás: Sony Pictures Classics

A hírek szerint ráadásul nemcsak a külföldi film kategóriában akarják nyomatni, hanem a Szerelem mintájára legjobb rendezői, forgatókönyvírói és színészi jelölésekben is bíznak.

Prezentálható arcok csinálták

Nem hátrány, hogy Nemes Jeles László és a film főszereplője, Röhrig Géza is kiválóan beszél angolul, és lelkiismeretesen végigturnézzák az Oscar-kampány főbb állomásainak tekinthető rendezvényeket.

Ott voltak Telluride-ban, Torontóban, Londonban, meghívták őket az amerikai liberálisok körében nagyon népszerű Fresh Air című rádióműsorba, és úgy általában olyan bizalomgerjesztő fiatalembereknek tűnnek, akikkel Hollywood is szívesen kezdene valamit. Nemes Jelesnek már hollywoodi ügynöke is van, az Oscar-kampány nagy része pedig igenis személyes kapcsolatokon alapul.

Lassan a testtel azonban!

Intő példa

Nem szabad elbízni magunkat, még semmi nincs lejátszva. Intő példa lehet az Amélie csodálatos élete vagy a Pán labirintusa; mindkettőt jelölték más kategóriákban is Oscarra és abszolút éllovasnak számítottak a külföldi film kategóriában, de végül mindkettő veszített. Bár azt érdemes megjegyezni, hogy mindkettő történelmi/háborús filmmel szemben maradt alul.

Mi is ilyen morcosak lennénk, mint Amélie Forrás: Budapest Film

Még durvább volt 2008-ban, amikor az Arany Pálma-nyertes, egekig magasztalt román Négy hónap, három hét, két nap-ot még csak nem is jelölték Oscarra, bár pont ez után lett akkora a felháborodás, hogy megreformálták a kategória szabályait, és beiktattak egy plusz korrekciós bizottságot, amelynek az a feladata, hogy az ilyen égéseket kiküszöbölje.

Sötét és lehangoló

A legtöbben épp azt méltatják a Saul fiá-ban, hogy nem hősöket, túlélőket és megható katarzist tol a néző képébe, hanem a holokauszt értelmetlen és felfoghatatlan borzalmát minden szépítés nélkül.

Röhrig Géza vidámkodik a Saul fia című filmben Forrás: Mozinet

Csakhogy van egy pár Akadémia-szavazó, akinek egyáltalán nincs ellenére a szépítés és a megható katarzis, és inkább olyannak képzeli el a holokausztot, mint Az élet szép-ben. Lehet, hogy ők meg se akarnak nézni egy ennyire sötét és lehangoló filmet. Biztató viszont, hogy tavaly is egy nagyon lehangoló, ám csodálatos kelet-európai film, az Ida nyerte ezt a kategóriát.

Jöhet egy meglepetés

Nyolcvanegy ország nevezéseinek jó, ha az egyötöde bemutatkozott már a világ főbb filmfesztiváljain, és persze rendszerint Cannes-t, Berlint, Velencét vagy Torontót megjárt film nyeri ezt a kategóriát, de nem kizárt, hogy Guatemala, Malajzia vagy Pakisztán nevezéséről derül ki, hogy megkerülhetetlen remekmű.

Ott lopakodik a malajziai nevezett! Forrás: Everything Films

Tavaly az észt Mandarinok számított valamelyest meglepetésjelöltnek, 2009-ben pedig a japán Departures tudta úgy megnyerni ezt a kategóriát, hogy előzőleg szinte senki nem hallott róla a nyugati féltekén.

Esélyeink

Összességében most 90% esélyt adnánk annak, hogy a Saul fia ott lesz a legjobb külföldi film Oscar-jelöltjei között, és mernénk nagyobb összegben fogadni arra, hogy győzni is fog. Tavaly a Fehér Isten jelölési esélyeit 40%-ra taksáltuk, de még a kilencbe sem jutott be végül, egy évvel korábban viszont A nagy füzet-et egyáltalán nem tartottuk nagy esélyesnek, mégis bekerült a legjobb kilencbe, csak a végső öt jelölt közé nem fért be.

Ezek a filmek állhatnak a Saul fia útjában

A következőkben a Saul fia nyolcvan vetélytársa közül tíz olyat emeltünk ki, amelyről már sokat lehetett hallani idén, és valószínű, hogy az Akadémia szavazói is odafigyelnek majd rájuk. A filmekre, ha van már magyar címük, azon, ha nincs, akkor az angol címükön hivatkozunk.

Ausztria: Goodnight Mommy (Severin Fiala & Veronika Franz)

A horror műfaja nem tartozik éppen az Akadémia kedvencei közé, de a Goodnight Mommy rendezése, látványvilága és forgatókönyve elegendő művészi értékkel bír ahhoz, hogy felülemelkedhessen a műfaji előítéleteken. Nem hátrány, hogy az Egyesült Államokban már bemutatták, és kisebbfajta kultstátusznak örvend a horrorrajongók körében.

Ausztria kétszer is nyert az utóbbi tíz évben, de ez a rizikósabb nevezéseik közé tartozik, ezért csak 10%-ot adnánk annak, hogy jelölik.

Belgium: Legújabb testamentum (Jaco Van Dormael)

Még őrültebb nevezés Belgiumé, bár a tavalyi év is bizonyította, hogy a Dardenne-testvérek realizmusa csak Cannes-ban jön be, az Akadémia nem tud mit kezdeni vele, így nem rossz ötlet egy könnyedebb, közönségbarátabb filmet indítaniuk idén.

A Brüsszelben lakó Istenről szóló kattant vígjáték nem épp egy tipikus Oscar-film, de tavaly az Eszeveszett mesék-nek is összejött egy jelölés a sok komor versenyző között, ezért 15% esély a Legújabb testamentum esetében is indokolt.

Brazília: The Second Mother (Anna Muylaert)

Az év első felében, különösen Cannes előtt ez a brazil dráma számított a legnagyobb esélyesnek arra, hogy majd egy évvel később is emlékezzenek rá, hiszen a berlini és a Sundance fesztiválon is díjazták. Egy bentlakásos házvezetőnőről szól, akire munkaadói gyermeke pótanyaként tekint, de az évtizedes idillnek vége szakad, amikor a nő vér szerinti lánya is beköltözik a háztartásba.

A sok látványosabb történelmi/politikai film között elsikkadhat ez a szerény, humanista film, bár a modernkori kasztrendszer témája igenis aktuális és figyelemre érdemes. A főszereplőnő Regina Case-t sokan nem tartják esélytelennek egy női főszereplői Oscar-jelölésre sem, bár brazil színésznőt tizenhét éve (Ferdanda Montenegro - Központi pályaudvar) nem jelöltek. A film viszont 60%, hogy bekerül a legjobb ötbe.

Chile: The Club (Pablo Larrain)

Larrain előző filmjét, a No-t is jelölték, a The Club viszont kicsit komorabb, lehangolóbb darab, de témája nagyon is időszerű, és némileg az angol nyelvű filmek között egyik legnagyobb esélyes Spotlight-éra rímel: a katolikus egyház egy isten háta mögötti tengerparti házban szállásolja el a pedofil papjait. A klubtagok egész kellemesen töltik napjaikat, egészen addig, míg egy korábbi áldozat meg nem jelenik a ház előtt.

Nagyon erőteljes és provokatív film, amit látni kell, hogy elhiggyük. Remélhetőleg az Akadémia is így gondolja majd, ennek egyelőre 70%-ot adnánk.

Franciaország: Mustang (Deniz Gamze Ergüven)

A kategória legnagyobb meglepetése idáig, hogy a franciák nem az Arany Pálma-nyertes menekültdrámát, a Dheepan-t indították, hanem a török nyelvű, török rendezőjű, Törökországban játszódó Mustang-ot. Mivel azonban a rendező Franciaországban él, és a producerek között is vannak franciák, Törökország pedig nem indíthatta, mert a határidő előtt ott még nem mutatták be, nincs akadálya, hogy véget vessen a gallok eddigi leghosszabb balszerencsés időszakának (2010-ben pont a Dheepan rendezője, Jacques Audiard hozott utoljára jelölést A prófétá-val).

A fiatal muszlim nőkre nehezedő társadalmi nyomás van olyan fontos téma, mint a menekültválság, ráadásul a Mustang egy igazi lenyűgöző közönségkedvenc, így egyáltalán nem biztos, hogy rosszul választottak a franciák. Egyelőre arra tippelünk, hogy a Saul fia legnagyobb konkurense lehet, és 80%, hogy jelölik.

Izland: Kosok (Grímur Hákonarson)

Izlandi filmet eddig egyszer, 1991-ben jelöltek Oscarra (A természet gyermekei) és papíron a Kosok sem tűnik egy tipikus hollywoodi díjvadász sztorinak; két birkatenyésztő testvérről szól, akik 40 éve nem szólnak egymáshoz, de a díjnyertes nyájukat megtámadó járvány miatt kénytelenek elásni a csatabárdot.

A szívmelengető tragikomédia végigtarolt egy rakás filmfesztivált, és Cannes-ban is elnyerte az Un certain regard szekció fődíját, ami az utóbbi hat évben kétszer Oscar-jelölést is eredményezett (bár tavaly a Fehér Isten-nek pont nem jött be), 20%-ot tennénk arra, hogy idén is így lesz.

Németország: Labirynth of Lies (Giulio Ricciarelli)

A németek hagyományosan jól teljesítenek ebben a kategóriában, de idén tényleg kiváló évet zártak a nemzetközi filmvilágban; óriási siker a Victoria (nem indíthatták, mert nagyrészt angol nyelvű) és a Phoenix bár (tavaly nevezhették volna, de otthon korántsem volt olyan pozitív a fogadtatása, mint külföldön) és a végül kiválasztott Labirynth of Lies is szépen muzsikál Amerikában.

Előny a téma (náci háborús bűnösök kézre kerítése), hiszen eddig mindig történelmi filmmel nyertek, valamint hogy a főszereplő, Alexander Fehling a Homeland új évadjának köszönhetően egyre ismertebb Hollywoodban, ráadásul a filmnek - a Saul fiá-hoz hasonlóan - a Sony Pictures Classics a forgalmazója. Minden klappol tehát, kivéve, hogy száz ilyen, korrekt tévéfilm minőségű feldolgozás született már a témáról, de még így is legalább 70%, hogy ott lesz a jelöltek között.

Portugália: Arabian Nights volume 2. - The Desolate Ones (Miguel Gomes)

Bátor, sőt vakmerő lépés Portugália részéről Miguel Gomes antikapitalista kiáltványát indítani, főleg, hogy a három külön filmből álló trilógia második darabját nevezik. A három rész külön-külön is élvezhető, de kérdés, hogy az Akadémia tagjai közül hányan be se raknak egy olyan DVD-t, amire az van írva, hogy második rész, ha az elsőt nem látták.

Gomes jobban sikerült és agyonajnározott Tabu-ját sem értékelte az Akadémia, így minimális, 5% esélyt látunk arra, hogy most jelölnék, és azt is csak azért, mert a korrekciós bizottság átmentheti a kilences szűk listára.

Svédország: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről (Roy Andersson)

A korrekciós bizottság lehet az egyetlen reménye Roy Andersson velencei Arany Oroszlán-díjas filmjének is, hiszen nincs az az isten, hogy az átlag Akadémia-szavazó megnézzen egy ennyire elvont filmet.

Viszont vannak elegen, akik Anderssont legendaként tisztelik, és elérkezettnek láthatják az időt arra, hogy a velencei fődíj után végre első Oscar-jelölését is megkapja, 20% esélyt látunk erre.

Tajvan: The Assassin (Hou Hsiao-Hsien)

Roy Anderssonhoz hasonló Hou Hsiao-Hsien helyzete is; hardcore művészfilmrajongók számára megkerülhetetlen, a kommersz felé húzó filmőrülteknek viszont nincs türelmük hozzá. Jól példázza ezt az ellentmondást, hogy Cannes-ban a kritikusok nagy része Arany Pálmát jósolt a The Assassin-nek, a Coen testvérek zsűrije, benne Jake Gyllenhaal-lal, Sienna Millerrel és Sophie Marceau-val viszont egy legjobb rendezői (Cannes-ban ez körülbelül a hatodik legfontosabb díj) vigaszdíjjal szúrta ki a szemét.

Az Akadémia egyébként kedveli a wuxia műfaját, a Hős-t jelölték, A nagymester legjobb kilencig jutott, a Tigris és sárkány pedig meg is nyerte ezt a kategóriát, de a The Assassin sokkal lassabb, líraibb harcművészeti film, így szüksége lehet rá, hogy végül a korrekciós bizottság mentse meg. 40%, hogy ez végül jelöléshez juttatja majd.

VÉGSŐ TIPPÜNK

Minden hazafias érzést félretéve, teljesen objektíven szemlélve a mezőnyt, egyelőre nem látjuk, hogy bármelyik nevezett film megelőzhetné a Saul fiá-t. Természetesen egy rakás versenyzőt még nem volt alkalmunk látni, és az Akadémia mindig szolgál meglepetésekkel ebben a kategóriában, de így két hónappal a jelölések bejelentése előtt magyar-francia-német-brazil-chilei kategóriára tippelünk.

A kilencre szűkített mezőnyt valószínűleg karácsony előtt, december 18. körül, a végső jelöltek névsorát pedig 2016. január 14-én jelentik be. Az Oscar-díj-átadó 2016. február 28-án lesz, ekkor derül ki, hogy 35 év után újra elhangzik-e "Az Oscart kapja: Magyarország" mondat.