Átmegyek akár a falon is, ha kell

Gryllus Dorka
Vágólapra másolva!
Pár nappal korábban még Kölnben vonult a vörös szőnyegen, hogy egy új német vígjáték női főszerepében mutatkozzon be. Onnan Montreálba repült, ahol a Félvilág című tévéfilmet mutatta be egy A kategóriás fesztiválon. Csak két napra ugrott haza, hogy a Víkend című filmjét elkísérje a mozikba, de ő maga meg sem tudta nézni, mert csak a premiervetítés alatt volt ideje fogadni az újságírókat. Másnap pedig már Berlinben van dolga, ahol a Rotfront nevű zenekarral koncertezik. Ilyen az élete manapság Gryllus Dorkának.
Vágólapra másolva!

Három filmet promotálsz párhuzamosan - tudod még, melyikről kell épp beszélni?

Igen, nagyon vicces, ilyen még sosem történt velem. Egy hét alatt három bemutatóm volt, három különböző országban. Az a furcsa, hogy tök jól érzem magam. A Víkend premierjét pedig úgy élem meg, mint az elmúlt napok megkoronázását. Itt van a vetítésen az összes barátom, a szüleim, a családom - ez az este elsősorban erről szól nekem.

Gryllus Dorka és Simon Kornél a Víkend díszbemutatóján Fotó: Marton Szilvia - Origo

Nekünk meg azért érdekes, mert egy teljesen új arcodat látjuk a filmben. Magyarországon legalábbis még nem játszottál ehhez hasonló, szélsőséges karaktert.

Nagyon örültem, amikor megkaptam a szerepet, mert hatalmas lehetőség egy színésznek. Kihívás és izgalmas kaland volt.

Hogy jutottál egyáltalán Mátyássy Áron rendező eszébe? Nem sokan asszociálnának rád egy gátlástalan, törtető, ravasz ügyvédnő szerepe kapcsán.

Több körös castingon nyertem el a szerepet, és Áron utólag azt mondta - ami egyértelműen az ő érzékenységét és szemét dicséri -, hogy szerinte van bennem egyfajta keménység, és érzi bennem azt a mentalitást, hogy átmegyek akár a falon is, ha kell.

Kitalálom, mi lenne jó nekem, és elszántan elindulok arra.

Aztán persze nekem se mindig sikerül célba érnem... Mindenesetre Áron azt mondta, a próbafelvételen azt látta, hogy ez a határozottság jön belőlem.

Egyfajta keménység - Gryllus Dorka a Víkend című filmben Forrás: InterCom

Te is így gondolod?

Én egy sokkal humánusabb világban mozgok, nem vagyok olyan kegyetlen állat, mint a filmbéli Márta, de biztos van egy részem, amire fel lehetett építeni a figurát.

A forgatókönyv több évig készült, és ezalatt többször átíródott. Ez érintette a figurádat is?

Nem, csak a cselekményt. A három főhős kezdettől fogva olyan karakter volt, akiket ma a korunk hőseiként tartunk számon - biztos te is ismersz ilyen embereket. Ők a legsikeresebbek, leggazdagabbak, legmagabiztosabbak, de ha egy másik mérce alapján ítélnénk meg őket, elég kínosnak találnánk a teljesítményüket. Van egy ügyvéd ismerősöm, akivel megosztottam a történetet, és azt mondta, azért ez így, ebben a formában fikció, nem így zajlik például egy zsarolás, de a karakterek megfelelőit könnyen megtalálhatnánk a környezetünkben. Biztos lesznek majd olyan nézők, akik ráismernek az ismerőseikre.

Nem kegyetlen állat - Gryllus Dorka Fotó: Marton Szilvia - Origo

Te is kerestél a környezetedben mintát a szerephez?

Persze, kerestem, de közben Áron sokszor hangsúlyozta, hogy a film nem egy az egyben akarja a valóságot leképezni. Erdély sem egy az egyben ilyen, és az ügyvédek sem. Nem is kell a realitáshoz ragaszkodni, mert ez egy thriller, nem dokumentumfilm.

Élvezted, hogy negatív hős lehettél?

Áronnak az volt az elképzelése, hogy Márta nem magától ilyen, hanem ilyenné vált. Vidékről jött Pestre, és az évek során felvett egy stílust, egy manírt, mivel csak így tudott érvényesülni. Szó volt egy olyan jelenetről is, amiben több is kiderült volna Márta életéről, hogy min kellett keresztülmennie ahhoz, hogy ilyen emberré váljon, de Áron végül kihagyta ezt a részt, csak egymás közt beszéltünk Márta háttértörténetéről.

Nagyon családias lehetett a forgatás: te is a pároddal, Simon Kornéllal érkeztél, és a rendező, Mátyássy Áron is a feleségével, a film másik fontos női szerepét játszó Vass Terézzel. Gondolom, a gyerekeit is mindenki vitte magával.

Igen, velük ráadásul a nagyszülők is jöttek, velünk meg babysitter, és időnként Kornél mamája. Amikor együtt mentünk forgatni, a gyerekek is együtt játszottak. Tényleg kicsit kommuna-élet volt. Szuper, hogy Áron ebből semmiféle problémát nem csinált.

Mivel Soma fiam akkor még kicsi volt, éjszaka gyakran felébredt, és csak én tudtam visszaaltatni. Ezért az éjszakai forgatásokra kapott egy helyet, és így a közelemben lehetett. Hálás vagyok a produkciónak és a stábnak, hogy mindig mindenben a segítségünkre voltak. Hallottam már olyan színésznőről, aki még szoptatott, amikor felkérték egy filmszerepre, és amikor azt kérte, hadd legyen a közelében a baba egy lakókocsiban, azt válaszolták:

Gondolom, Németországban viszont mindig megoldják valahogy...

Ez szerintem nem az országtól, hanem a rendezőtől függ. Kint először Justus von Dohnanyival forgattam a szülés után, és ő rögtön úgy kezelte ezt a helyzetet, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Annyira jófej volt, hogy azóta én is természetesnek veszem.

A koncentrációban sem okoz gondot, ha ki kell szaladnod visszaaltatni a kisfiad?

Nem. Öt hónapos volt, amikor felléptem egy magyar tévéműsorban, és akkor még egyáltalán nem tudtam átkapcsolni az agyam.

Olyan civil voltam, hogy semmi közöm nem volt az egészhez.

Aztán mire Justusszal elkezdtem dolgozni, visszatalált bennem a színésznő, és azóta nincs ilyen gondom.

Simon Kornél és Gryllus Dorka a Víkend díszbemutatóján Fotó: Marton Szilvia - Origo

Amikor feszült hangulatú jeleneteket vesztek fel, érzitek a vibrálást a levegőben ott, a forgatáson is, vagy semmi nincs?

Színészként csak a rendezőre hallgatok, az ő instrukcióit követem. Ő tudja, hogyan fog majd hatni a vásznon, amit csinálok, és hogy mit fog később rápakolni a képre - effektet, zenét, bármit. Nekem nem kell arra külön figyelnem, hogy ez mitől lesz izgalmasabb. Volt, hogy Áron mondjuk azt mondta:, "Most nagyon lassan menjél azzal a késsel!". Más filmekben is úgy van, hogy a rendező fejében van meg a vízió, mi, színészek pedig megpróbáljuk őt jól szolgálni.

Fontos neked, hogy Magyarországon is rendszeresen jelen légy a filmszakmában? Úgy tűnik, Németországban már megvetetted a lábad, egyik munkádat követi a másik.

Azért még mindig más magyarul játszani, nagyobb a skála, amin megszólalok.

Most, amikor Montreálban voltam a Félvilág című filmmel, megint eszembe jutott, hogy milyen jó lesz ezt otthon elmesélni.

Bármekkora a siker bárhol a világban, mégis csak az a legjobb benne, ha itthon megoszthatod azokkal, akik veled együtt örülnek neki. Amikor megkapok egy szerepet, akkor örülök neki a legjobban, amikor felhívom anyukámat, és ő örül neki.

Egy banya - Gryllus Dorka a Félvilág című filmben Forrás: Szupermodern

Itt meg érdekes látni, ahogy felnősz a szemünk előtt. Már nem az a lány vagy, akit az Érzékek iskolájában láttunk.

És akkor még nem láttátok a Félivilág-ot! Abban Kulka karaktere azt mondja rám, hogy egy banya vagyok. Egy olyan nő, akinek elveszett a fiatalsága, és ezért halálosan meg van sértődve a világra. Ahogy néztem a filmet Montreálban, nekem is eszembe jutott, hogy na, ez már egy másik dimenzió.

Szóval elkezdtél karakterszerepeket kapni?

Nem tudom. Biztosan változik a személyiségem is. De szerencsére a legutóbbi német filmemben, a Die Kleinen und die Bösen-ben még mindig egy kedves, aranyos angyallányt játszom. Addig jó, amíg megvan ez a kettősség.