Miért kell halálra paráztatni a gyerekeket?

Óriási mellényúlás a Dínó tesó. Ez az a rajzfilm, amit minden normális lelkű ovis befogott szemmel retteg végig, pedig a cuki dinós plakát és a szívmelengető, szimpla sztori őket célozta volna. Teljesen elveszítették az arányérzéküket a Pixar-stúdióban. Kire gondoltak, milyen néző lebegett a szemük előtt, mikor olyan szövegeket adtak a szereplők szájába, hogy "belefulladt a vérembe"? Az élet brutális és kegyetlen, sugallja a film, a gyengék nem maradhatnak gyengék, hozzá kell edződniük a világhoz. Sötét, agresszív mese a Dínó tesó, csak nem értem, miért akarjuk ilyenné formálni a gyermekeinket.

Nem lehet kárhoztatni azt a szülőt, aki azt hitte, a Némó nyomában kedves dinóverziójára viszi el a gyerekét. A történet, legalábbis amit előre lehetett tudni belőle, a kedves figurák, az érzelmes előzetesek mind

azt sugallták, a dinómániás ovisok kapnak most egy bájos, szerethető mesét.

A történetet egyébként valóban rájuk is szabták. Népmesei egyszerűségű ugyanis a sztori: a három testvér közül a legkisebb, legsatnyább kisdinó jó messzire elkeveredik otthonról, és egyedül kell hazatalálnia. Szerencsére mellészegődik egy barát, akit először ellenségnek hitt, és így, együtt felül tudnak kerekedni minden nehézségen.

A Némó nyomában kedves dinóverzióját vártuk - Dínó tesó Forrás: Fórum Hungary

Ismerősen hangzik? Hát igen, a Pixartól azt szoktuk meg, hogy a legklasszikusabb alapsztorin is csavar hármat, többek között ezért is szeretjük nagyon. De nem azért nem ajánlom a Dínó tesó-t, mert unalmas lenne. Sőt a Fehérlófiá-tól Odüsszeusz-on át Manfréd mamutig rengeteg mesehős vándorlás közben jutott közelebb önmagához, ahogy azt is sok mítoszkutató leírta már, hogy minden mese és monda ősi magja valójában az utazás, ha metaforikusan is.

A baj inkább az, hogy

a történet egysíkúságát a félelemérzet folyamatos fenntartása ellensúlyozza.

Az első tizenöt nyugalmas percben egy békés földműves dinócsalád életét ismerjük meg, akik egy tanyán gazdálkodnak szorgosan, apa, anya, három gyerek. Rögtön ezután elkezdődik a csapások sorozata, éhezés és arctalan tolvaj fenyegeti a dinókat, vihar és árvíz borítja fel életüket, majd újabb vihar, újabb éhezés, ismeretlen, vérszomjas teremtmények jönnek sorba, letépett fejű bogár, mérges kígyó, halálmadár pteroszauruszok, hiénatermészetű velociraptorok és a dinótalpak alól vészjóslóan guruló kövek.

Hiénatermészetű velociraptorok - Dínó tesó Forrás: Fórum Hungary

Másfél órát úgy ül végig a gyerek, hogy folyamatosan azt várja, melyik irányból sújt le az újabb szörnyűség. Ahogy a Hős6os-sal a verekedős-szuperhősös képregényfilmek kiskamaszverzióját csinálták meg, úgy

a Dínó tesóval mintha gyerekeknek akartak volna katasztrófafilmet csinálni, hadd szokják.

Az alkotók ki is jelentették, hogy a természetet mint fő ellenséget akarták ábrázolni. Lehet, hogy az ijesztgetés bizonyos életkoron felül jó érzés és érdekes - hiszen horrort, katasztrófafilmet, thrillert is jó nézni néha -, de aki szerint ez gyerekkorban üdvös, az jusson a poklok legmélyebb bugyrába.

Még a jópofának szánt szereplők, a bölénypásztorkodásból élő T-rexek is azzal szórakoztatják egymást, hogy véres tetteikkel nagyszájúskodnak a tűz körül. Legyőzni valakit, megölni, ez lenne a bátorság netovábbja? Feleannyira sem vicces, mint amennyire ijesztő üzenetet hordoz.

Véres tetteikkel nagyszájúskodnak - Dínó tesó Forrás: Fórum Hungary

Nehéz megszeretni a kisdinó barátjául szegődött ősembergyereket, már csak azért is, mert beszélni nem tud, inkább csak hörög és vicsorít. Poénforrás lenne az a kontraszt, hogy kisgyerek létére milyen rettenthetetlen (falevélpelusba bugyolálva marcangol szét mindent), de én például egy idő után túltelítődtem az erőszakkal, nem tudtam nevetni.

Egyetlenegy mellékszereplő bukkan fel, aki tényleg egy Pixar-filmhez méltó.

Különleges és érdekes (végre valaki, aki nem öl): egy sokszarvú, méla styracoszaurusz bújik elő a sötét erdőből, aki színpompás barátokkal veszi körül magát, hogy túlélje a vadont. Sajnos csak három percre jelenik meg a sztoriban, pedig kíváncsi lettem volna, hogy kapták vérszomjas nindzsaneveiket a gallérszarvakon tanyázó kisállatok.

Az egyetlenegy Pixar-filmhez méltó mellékszereplő - Dínó tesó Forrás: Fórum Hungary

Ahogy azt is rettenetesen sajnálom, hogy a Pixar-stúdióban úgy gondolják: senkik nem vagyunk, amíg nem bizonyítunk. Szerencsétlen Arló, a főszereplő kisdinó amúgy is szorongós-félős típus, erre apja azzal paráztatja, hogy csak akkor lehet a család teljes jogú tagja, ha valami "nagyot" tesz.

Vagyis nem lehetsz gyenge, mert még az apád sem fogad el, ha az vagy.

Nem lehetsz gyenge, mert ha kikerülsz az életbe, ahol embernek ember (dinónak dinó) a farkasa, meghalsz. Ha már tanulság és üzenet, akkor az Így neveld a sárkányodat! jóval többet és értékesebbet tudott mondani ennél.

Nekem úgy tűnt, Arló a vándorútján addig retteg, amíg hozzá nem edződik. Persze emellett barátságról, együttműködésről is szól a Dínó tesó, de ezt a mesealapvetést már az Őslények országa kiválóan hozta majdnem 30 évvel ezelőtt, jóval barátságosabb stílusban. A képi világ persze rengeteget fejlődött ez idő alatt, a Dínó tesó lélegzetelállítóan látványos és szép, de mire megyünk vele. Épp a Pixar-stúdió mottója volt nem is olyan régen: a történet az első, a legfontosabb, annak kell állnia a lábán.

Lélegzetelállítóan látványos és szép - Dínó tesó Forrás: Fórum Hungary

A Dínó tesó alkotói más irányba akartak egyébként indulni: a kerettörténet, amely szerint a valóságban a dinók kihalását okozó meteor a mesében csak elsuhan az őslények mellett, elkerüli a Földet, eredetileg sokkal hangsúlyosabb lett volna, és jobban megismertük volna a földműves dinók közösségét is. Lehet, hogy az egy békésebb mese lett volna.

A szülő hajlamos átsiklani a korhatár-besorolás mellett, főleg ha egy bájos dinó hirdeti a filmet. Ráadásul a Pixar-filmek többsége korhatár nélküli, és ezt az ember megszokja.

A Dínó tesót a forgalmazó hat év fölött ajánlja, és tanúsíthatom, nem véletlenül.

A Pixar problémás húzása, hogy vett egy olyan szereplőt, aki jellemzően a kisebb korosztály (2-5 év) nagy kedvence, majd kreált hozzá egy olyan filmet, ami nagyobbaknak való. A hét-nyolc éveseknek meg sem kottyan, ha tízpercenként leselkedik a vásznon a halál, de a "dinó megy haza az anyukájához" típusú történetet ők dedósnak fogják találni, vagy csak legyintenek: "semmi különös, A hihetetlen család jobb".

Hány évesnek való egy Pixar-film?

A Pixar rajzfilmjeinek döntő többsége G korhatár-besorolást kapott Amerikában, tehát korhatár nélkül megtekinthető. Öt volt olyan, ami PG minősítést kapott, vagyis csak szülői felügyelet mellett ajánlott (Magyarországon hat éven felülieknek): A hihetetlen család, a Fel!, a Merida, a bátor, az Agymanók - és a Dínó tesó. (A Pixar és a Disney koprodukciójában készült Hős6os is PG-s.)

A fő kérdés, ami bennem a Dínó tesó után megmaradt, hogy miféle ördögi megfontolás rejlik a mögött, hogy a gyerekekre saját felnőtt képi kultúránkat akarjuk túl korán erőltetni? Gyors vágások, villámtempó, villódzó képek uralják a gyerekcsatornák B kategóriás meséit, de az erőszak képei a mozifilmekbe is folyton-folyvást beszüremkednek.

A Minyonok is agyalják egymást Forrás: UIP Dunafilm

A nézőközönség maximalizálásáért a felnőttek kedvére is akarnak tenni a filmek készítői?

Vagy már kondicionálják a gyerekeket, a jövő multiplexeinek reménybeli nézőit a következő blockbusterre?

Vagy figyelmetlenség, simán az empátia hiánya? Nem tudja elképzelni a felnőtt a maga világába zárva, hogy mennyire ijesztő egy gyerek számára már egy fékevesztett folyó látványa is több négyzetméteres mozivásznon (főleg ha fulladozik benne valaki)? Vagy butaság? Nem tudják Hollywoodban, hogy képileg ábrázolni a gonosz legyőzését, az erőszakot mindig erőteljesebb hatású, mint szóban elmesélni, hogy a királyfi lenyisszantotta a sárkány fejét?

Amikor a gyerek hallva a mesét csak elképzeli a harcot, az pont annyira véresen és agresszíven fog megjelenni előtte, hogy azt még az ő lelki érettsége és a személyisége segítségével fel tudja dolgozni. Rajzfilmnél ez máshogy működik. Nagy felelősség rajzfilmet csinálni, és néha úgy tűnik, vagy okos gazemberek, vagy lelketlen-agyatlan gyári munkások ülnek az asztalnál. A Pixar azért világszám, mert másképp csinálták. Most valami félrement.

Hindu istenek figyelmeztettek

Ha van valamirevaló eszünk, gyanút fogunk, és már a Dínó tesó előtti rövidfilm alatt kimegyünk a moziteremből. A Szandzsaj szupercsapatában a szuperhősökre rágyógyult kissrácot édesapja tévézés helyett az otthoni imaszekrény elé ülteti egy jó kis közös családi meditálásra. A fiúnak nem tetszik a dolog, de aztán elszalad a képzelete, és még durvább akciómesét fantáziál magának, mint amit a tévében látna. A hindu istenek úgy ellátják a gonosz baját, hogy az én lányaim még mindig ettől álmodnak rosszat. A kisfilm egyébként gyönyörű.