Ne csak hollywoodi gumicukorral tömjük a gyereket!

Ritka szép mesefilm A tenger dala, mert tökéletesen mentes az amerikai animációs filmek összes idegesítő tulajdonságától. Ősi ír mondát dolgoz fel művészi színvonalon rajzolt képekben, igényes szinkronnal, fülbemászó ír zenével. Felnőtteket és gyerekeket egyformán rabul ejt, csak a hat éven aluliak kerüljék el. 

Nem dúskál a lehetőségekben az a szülő, aki nem szívesen tömi vizuális gumicukorral - vagyis amerikai tucatfilmekkel - a gyereke fejét. Aki nemcsak érdeklődését, érzékenységét és világlátását, de az ízlését is megpróbálná finoman formálni. Európai animációs film csak elvétve érkezik a mozikba, európai szemléletű még kevesebb.

Pedig a nagy stúdiófilmekkel nemcsak az a baj, hogy olyan ízlésvilágot tükröznek, amely erőszakosan beszippantja őket (hogy aztán még hónapokig könyörögjenek a kapcsolt árukért), hanem a történetmesélés módja is. A cukiskodás, erőltetett viccelődés, a villanó képek, a gyakori vágások, az intenzív effektek, az egész felfokozott, felturbózott, csilli-villi világ, aminek az utolsó utáni percben kanyarintanak tanulságot, hogy az előtte zajló szemfényvesztés értékesnek tűnjön.

A tenger dala Forrás: Szabolcs Cinema Kft.

Ezek a filmek persze nem is gyerekfilmként hirdetik magukat, hanem családi moziként, ami azzal a további kényszerrel terheli az alkotókat, hogy a szülőket is szórakoztassák. Ezért olyan a szerkezetük, mint egy akciófilmé, ezért hemzsegnek bennük agresszív jelenetek, és tűzdelik tele őket felnőtteknek szóló utalásokkal vagy viccesnek szánt kiszólásokkal, amiket a gyerekek nem is értenek. Ráadásul a kicsiket mindez olyan tempóra szoktatja, amiben percenként új ingerek érkeznek, és sosem kell hosszan koncentrálni, az elmélyülésre pedig lehetőség sincs - aminek később a tanulásban, olvasásban súlyos következményei lehetnek.

Szóval aki háromszor is meggondolja, hogy egy esős hétvégi délutánon mozival üsse-e el az időt, az nincs könnyű helyzetben. Szökőévente érkezik olyan film a moziba, mint A tenger dala. Egy európai koprodukcióban létrejött ír alkotás, ami a régi ír mitológiából merít ihletet, vizuális megjelenésében pedig kifinomult, művészi látványvilágot ígér. Szigorúan hat éven felülieknek. Bár a korhatár-besorolás láthatóan sok szülő számára nem jelent iránytűt, most jobban teszik, ha komolyan veszik. A régi történetek – legyenek azok az eredeti Grimm-mesék, Andersen történetei vagy az északi népek legendái és mítoszai - nem azt a habos-babos, cukormázas világot tárják elénk, amit a Disney-filmek. A tenger dala ékes példája ennek.

Szökőévente érkezik olyan film a moziba, mint A tenger dala Forrás: Szabolcs Cinema Kft.

A történet két testvér küzdelmeit követi nyomon, amíg visszaszerzik az otthonukat, és megközdenek a családi békéért. Az idősebbik, Ben akkor veszíti el az édesanyját, amikor megszületik a kishúga, Saoirsa. Édesapjuk, aki parti őrként dolgozik egy elhagyatott világítótoronyban, beleroppan a fájdalomba. A gyerekek így magányosan, de szabadon cseperednek az óceán partján. Saoirsa különös kislány: hatévesen nem beszél még, helyette zenével kommunikál, amit abból a kagylóból csalogat elő, amit édesanyja hagyott hátra. Egy nap a gyerekek nagymamája úgy dönt, ez így nem mehet tovább. Felnyalábolja az unokákat, és magával viszi őket a városba, hogy rendes nevelést kapjanak.

Így veszi kezdetét a gyerekek odüsszeiája, mert rögtön az első nap elhatározzák, hogy visszaszöknek a tengerpartra, az otthonukba. Útközben különös lényekkel találkoznak, akik felvilágosítják őket arról, hogy Saoirsa valójában fókatündér, mint az édesanyja, és mielőbb vissza kell kapnia a tengeri bundáját, különben meghal. Az apró hősök tehát folyamatos küzdésre kényszerülnek: hol a felnőttek ellen, hol egy átokkal szemben, hol konkrétan az életükért. A történet utolsó előtti percéig emberfeletti erőket kell mozgósítaniuk, egyedül kell megállniuk a helyüket, és amint egy akadályt legyőznek, máris újabbal találják magukat szemben.

Az összes snittet áthatják Írország mesés tájai Forrás: Szabolcs Cinema Kft.

Persze a gyerekhősökről írt gyerekmesék többnyire egyébként is arról szólnak, hogyan képesek a kicsik kezükbe venni a sorsukat és valódi hőstetteket végrehajtani. Itt azonban jelentősen nagyobb a tét, nemcsak a saját életük, hanem egy egész mesebeli világ súlya nyomja a vállukat. A képek ennek megfelelően sötét tónusúak.

Csodálatos rajzok sorakoznak a vásznon, minden egyes kép egy műalkotás. Nem túl elvontak, mert azt a gyerekek nem szeretik, de nem is a szokásos lebutított, édeskedő stílus. Ha számítógéppel készítették is a filmet, a kézimunka finomsága, egyedisége árad belőle. Az összes snittet áthatják Írország mesés tájai és a belőlük merített inspiráció, de közben a legnagyobb animációs mester, Hayao Miyazaki hatása is érzékelhető. A mesélés tempója kifejezetten komótos, a zenei betétek diszkrétek, olykor talán túl rövidek is. Az egész csomag egy magával ragadó, mágikus élmény.

Jókora teret enged a fantáziának Forrás: Szabolcs Cinema Kft.

De csak azoknak, akik nem félnek, és bírják a pszichés nyomást, mert A tenger dala olyasmi lehet a gyerekeknek, mint a felnőtteknek egy thriller. A kellemes és kellemetlen bizsergés határán kötéltáncol. Ha vér nem is folyik, a halál árnyéka végig ott lebeg a film felett. Persze régen - amikor a legendák születtek - a halál is egészen mást jelentett, és a gyerekek életében is jelen volt. Még a huszadik század első évtizedeiben íródott Bambi és Babar története is ott kezdődik, ahol ez a mese: amikor a főhős elveszíti az édesanyját, és a hirtelen felnőtté válás megpróbáltatásaival kell szembenézie.

Persze a történet végére minden jóra fordul, így a gyerekekben nem marad félelem. Megértik, hogy az élet küzdelem, és sok más dolgot is tanulnak közben - a testvéri szeretetről, a zene hatalmáról, a gyászról, az elengedésről - anélkül, hogy túl lenne magyarázva. A klasszikus történetmesélés bölcsessége árad A tenger dalá-ból, ami jókora teret enged a fantáziának. Pedig a nézői már olyan generációból kerülnek ki, amelyik egy mítoszok nélküli, tárgyakba kapaszkodó, pillanatnyi élvezeteket hajszoló világba született. Nem is felejtik majd könnyen.