Most lett kínos a koppincs tini sci-fi

A lázadó
Vágólapra másolva!
Az éhezők viadala farvizén próbál rajongókat szerezni A beavatott-sorozat. Hiába tehetséges a főszereplő Shailene Woodley, A lázadó című második részben a sztori összeomlik, blődségek közepette kergetnek valami dobozt. 
Vágólapra másolva!

A lázadó első része, A beavatott többszörös hátrányból indult, hiszen azzal az egyébként jogosan ráégetett billogot kellett elfeledtetnie, hogy ez csupán egy másolat másolata. Az eredetiséggel nehezen vádolható, viszont más frontokon ügyesen teljesítő Az éhezők viadala sikere után - képletesen beszélve - minden kapualjban kisarjadt egy disztópikus jövőképpel fenyegető ifjúsági sci-fi. Még főszereplőnek is az első ránézésre Jennifer Lawrence-epigon Shailene Woodley-t tették meg.

Ehhez képest egyáltalán nem volt borzasztó A beavatott, aki beült rá, azt talán még furdalni is kezdte a kíváncsiság, hogy mi történik majd Trissel, miután megakadályozta Négyessel (Theo James) az Önfeláldozók teljes kiirtását. Ezt az ingatag lábakon álló bizalmat dönti le teljesen A lázadó, amely olyan hányaveti és dilettáns húzásokat enged meg magának, amiket talán még a könyv legelvakultabb rajongói is nehezen fognak elviselni.

Shailene Woodley, Theo James és Ansel Elgort A lázadóban Forrás: Big Bang Media

A beavatott történetének legnagyobb és nehezen kiküszöbölhető hibája az volt, hogy felvázolt jövőkép valós, működőképes világként nem volt értelmezhető, csupán allegóriaként. Banális vádbeszédként a kasztrendszer mai napig velünk élő formái ellen. A posztapokaliptikus filmek állandó velejárója, az összeomlás után, öt csoportra oszlik Chicago lakossága. A csoportokba személyiségjegyeik alapján osztják be az embereket, akik végső soron maguk dönthetnek, hogy hova állnak be, de a lényeg, hogy betagozódjanak, a választott közösség viselkedési normáit kövessék, és így könnyedén lehessen őket irányítani, kijátszani őket egy másik, démonizált csoport ellen.

A Műveltek, Jeanine nevű vezetője (Kate Winslet) ezt a rendszer alakítja át a saját szájíze szerint, és az Önfeláldozók után az Elfajzottakat teszi meg újabb bűnbaknak, akik több csoport személyiségjegyeit is magukon viselik. Ezzel meg is érkeztünk a második rész elejére, melyben Tris, Four és két társa menekülni kényszerül, mivel Jeanine addig nem nyugszik, amíg el nem kapja őket.

Kate Winslet és Ansel Elgort A lázadóban Forrás: Big Bang Media

Az első epizód azért tudott élvezetes módon eldöcögni a végéig, mert nyílegyenes és zárt dramaturgiával rendelkezett: Trisnek ki kell állnia a próbákat, hogy a Bátrak tagjává válhasson. Ehhez képest a második részben kinyílik a világ, ezzel nyilvánvalóvá válik annak átgondolatlansága, a különböző csoportok szálláshelye közt ugráló történet pedig kapkodóvá, egyre gyakoribb következetlenségei miatt nevetségessé válik.

A lázadó először ott lövi magát lábon, mikor kiderül, hogy egy doboz birtoklása adja a film fő konfliktusforrását. Ahhoz jóval nagyobb tehetségek kellettek volna a kamera mögött, hogy a semmiből egy Frigyláda-szintű, kellően rejtélyes, valóban cselekményszervező erejű tárggyá nője ki magát az a kínosan sokat mutogatott doboz. Ez persze nem történik meg, és a végén is csak egy, szépen megmunkált felületű ládikát láttam a képeken, ami jól néz ki ugyan, de csalódott lennék, ha azt kapnám a születésnapomra. Ennyire tudott izgalomba hozni A lázadó.

Theo James, Shailene Woodley és Miles Teller A lázadóban Forrás: Big Bang Media

A ládikáért folyó harc közben pedig egymást érik a blőd megoldások. El kell viselnünk, hogy Négyes családi drámája tovább bonyolódik, és most már a semmiből előkerült, a számkivetetteket vezető anyja (Naomi Watts) előtt is vágja a sértődött arcokat. A legrosszabbul a köpönyegforgató Peter (Miles Teller) és Tris testvére (Angel Elgort) járt, akiknek gyakorlatilag egyetlen racionálisan értelmezhető cselekedetük sincsen, meglepő helyeken bukkannak fel, váratlan dolgokat művelnek, és a film ezeket a pálfordulásokat még csak meg sem próbálja megmagyarázni - vagy ha mégis, foghatjuk a fejünket az elhangzottak miatt.

A lázadó-ban csak úgy megtörténnek a dolgok: igazságszérummal bebiztosított tárgyalás, öngyilkosságra programozott lázadók, beültetett, halálos chip, aminek a problémáját aztán csip csup megoldják, mintha nem is létezett volna. Ne várja tőlem senki, hogy mindezt egy érthető, koherens egészként funkcionáló történetként írjam le, mert azzal hazudnék. A végén, utolsó tőrdöfésként még egy teljesen értelmetlen üzenetet kapunk a múltból, ami amúgy csúcspontként van beállítva, és a film világában újraír mindent. Köszönöm mindenkinek a részvételt, de engem végleg elveszített ez a sorozat.

Naomi Watts A lázadóban Forrás: Big Bang Media

Ha A lázadó közben minden egyes alkalommal, amikor feltettem magamban a kérdést, hogy "De miért?!", leírom ugyanezt egy papírra, lehet én is begolyóztam volna, mint Jack Nicholson a Ragyogás-ban. Összecsapott, érdektelen zagyvaság, ami nem csupán az elvesztegetett idő miatt dühítő, hanem Shailene Woodley miatt is, akiről a The Spectacular Now (Az élet habzsolva jó) óta lehet tudni, hogy nagy tehetség, és ennél sokkal jobb filmekben lenne a helye.