Ez a maci a szülőknek se ciki

Paddington
Vágólapra másolva!
Bár családi filmekkel lassan Dunát lehet rekeszteni, egyre kevesebb olyat találni köztük, ami nem egyenesen kártékony a kicsikre nézve. A Paddington maci ritka kivétel, igazi kincs. Európai ízlés és történetmesélés, de amerikai profizmus, és a sok kedves geg és poén mögött ott egy valódi menekült-történet, egy második világháborús visszaemlékezés, sőt, még egy magyar bevándorló is. 
Vágólapra másolva!

A világ meseirodalma tele van cuki macikkal, de ha angol gyerekekről van szó, számukra csak kettő létezik: Micimackó és Paddington. Karinthynak hála az előbbi a magyar gyerekekek kollektív tudatába is bekerült, de hiába fordította Paddingtont is egy irodalmi nagyágyú (Tandori Dezső), neki nem sikerült ugyanezt elérni. Szerencsére most itt a film, ami némiképp pótolja a mulasztást, mert nem kérdés: Paddingtont érdemes a szívünkbe zárni.

A történet Sötét Peruban kezdődik, még jóval Paddington születése előtt, ahol egy angol felfedező új medvefajra lel, amelynek egyedei egyrészt különösen barátságosak, másrészt bámulatosan fogékonyak az angol kultúrára, azon belül is a narancslekvár-fogyasztásra (itt marmeládé). Az angol úr hálából inkább meghagyja őket természetes környezetükben, és hazatér üres kézzel, a macik pedig generációról generációra adják tovább anglomán karakterjegyüket, míg a legfiatalabb egyedet, Paddingtont a sors arra nem kényszeríti, hogy személyesen is felkeresse az "ígéret földjét".

Paddington Forrás: A Company Hungary Kft.

Mire itt tartunk a történetben, már tudjuk, hogy egy igazi minőségi filmmel állunk szemben, aminek nemcsak a látványa lenyűgöző, de a humora is kedves, és megvalósítja, amit a legtöbb animáció csak állít magáról: az egész családnak élvezetet nyújt. És még csak a prológusnál tartunk. Ugyan arról a rövid kis intermezzóról is hosszan tudnék értekezni, milyen édes, ahogy a maci elvergődik Londonba, a lényeg mégis csak ott kezdődik, amikor örökbe fogadja egy hamisítatlan angol nyárspolgár család. Egy olyasmi família, amilyen a Mary Poppins-ban szerepel, szakasztott annak egy későbbi változata.

Bocsánat, mégsem fogadják örökbe Paddingtont, csak átmeneti otthont biztosítanak számára, míg nem találnak egy jobb megoldást, de innentől természetesen annak drukkolunk, hogy ez a pillanat sose érkezzen el. Már csak azért se, mert hamarosan felbukkan egy gonosz nőszemély is - Szörnyella deFrász modern változata -, akitől mindenáron meg kéne védeni a szegény árva mackót. Ez a vérmes dög persze csak a bundájára áhitozik, de nem azért, hogy szőrmekabátot varrasson belőle, hanem hogy kipreparálva kiállíthassa a természettudományi múzeumban.

Nicole Kidman a Paddington című filmben Forrás: A Company Hungary Kft.

Hogy erre a sötét cselekményszálra feltétlenül szükség van-e, az még kérdés bennem - a fiatalabb korosztály szerint egyértelműen nem. Ezt még a negatív hőst alakító Nicole Kidman gyerekei is így gondolják, pedig nekik lehetett a legkevésbé félelmetes. Viszont ha Michael Bond így találta ki a történetet, akkor nincs jogunk fanyalogni rajta, annál is inkább, mivel a sztori egyértelműen működik, és csak a végefelé sötétül el. A fanyalgás helyett inkább örüljünk annak, hogy van egyáltalán történetünk, és sok más animációval ellentétben nemcsak akciójelenetekből, vetődésekből, robbanásokból és effektekből áll a film.

Persze van abból is néhány, mintha ez manapság kötelező kelléke lenne egy széles közönségnek szánt filmnek. De nem mindegy, hogyan csinálják, és milyen a körítés. Ahogy például Paddington a zsebtolvajt üldözi, az egyenesen zseniális, de az első fürdőszobai attrakció is mesteri. Az olyan apróságok pedig, mint a narancslekvárkészítő gép erdei és házi változata, minden gyerek kedvencei, ezek azok a részletek, amiktől igazán tátva marad a szájuk, és amikről még otthon is hosszan fantáziálnak.

Hugh Bonneville a Paddington című filmben Forrás: A Company Hungary Kft.

Ami pedig a felnőtteket ejti rabul, az az angol ízlésvilág giccsesített turbófokozata, ami - valljuk be -, ellenállhatatlanul szexi. A tweed zakó, a kötött pulcsi, a kockás szövetszoknya, és a fagombos viharkabát, vagy a ház enteriőrje, mind az évszázados polgári öntudat kellékei, amik annyira irigylésreméltóak itt. Még a film szereposztása is annyira angol, amennyire csak lehetséges: Jim Broadbentnél és Hugh Bonneville-nél nem létezik ma autentikusabb reklámarca Nagy-Britanniának. Hogy egyedül a gonosz nőci nem odavalósi, hanem egy ausztrál származású hollywoodi sztár, talán nem is véletlen - bár valószínűleg inkább annak szól, hogy így még nagyobb piacon lehet a filmet eladni.

De a lényeg, hogy az "angolság" nemcsak a külcsínben nyilvánul meg, hanem a tartalomban is. Csak a viccelésben is komoly angoloknak jut eszébe egy gyerekmesébe beleszőni a második világháborús történelmük egy epizódját - történetesen azt, hogy London bombázása elől sokan vidékre menekítették a gyerekeiket, akiknek egy cédulát akasztottak a nyakába, hogy örökbe fogadja őket valaki -, vagy kedves, hóbortos figuraként ábrázolni egy bevándorló régiségkereskedőt, aki az eredeti mesekönyvben épp magyar menekült. De nemcsak a régi London, hanem a mai is erőteljesen ábrázolva van. Látunk például egy vicces betétet arról, mit tesz az emberrel a szülővé válás, és az sem kerülhetje el a figyelmünk, milyen olvasztótégellyé változott a város: a világból mindenhonnan érkeznek ide újrakezdők, ezért van helye itt még egy perui árva mackónak is.

Sally Hawkins és Jim Broadbent a Paddington című filmben Forrás: A Company Hungary Kft.

Paddington maci beilleszkedésével persze csak a folytatásos történet első részét abszolváltuk, és csak reménykedhetünk benne, hogy készül majd a filmből második rész is. Mert ez olyan ritka egysége volt a tartalom és a forma minőségi megmunkálásának, és olyan tökéletesen szólította meg az összes korosztályt, hogy az ember el is felejti közben, hány éves, és egyáltalán, hogy filmet néz. Még arra is csak később ébred rá, hogy te jó ég, hiszen ennek legalább a fele animáció volt! Pedig annyira igazi.