Nem tudom, ki hogy van vele, de tény, hogy a jó ízlésű embereknek a Skyfall nem igazán jött be. Volt benne egy-két tagadhatatlanul eltalált dolog, de hiába. Valódi Bond-rajongóknak jó ízlés sem kellett, hogy utálják az egészet. A filmet elkövető Sam Mendes röviddel a bemutató után megnyerte a következő rész rendezésének jogát, így mi, ugye, a minőségi idiotizmus, vicc-nemvicc és mesés lankák rajongói joggal aggódhattunk.
Csütörtökön viszont elindították az órát, felemelték a burát, és elmondtak egy csomó mindent a közelgő új filmről. A jó hír az, hogy van remény! Egyrészt Sam Mendes testének sejtjei három év alatt legalább 43%-ban lecserélődnek. Másrészt a legjobbkor húzták elő a Bond-legendárium egyik olyan alapvetését, amit igazán jól még senki sem csinált meg, és ha valamikor, akkor erre épp most adódik a történelmi lehetőség. Ez a Spectre. A világméretű összeesküvés. Mindannyian tudjuk, kikről van szó. De itt a falnak is füle van.
Noha hét korábbi Bond-film cselekménye is a titkos társaság ármányai körül szövődik, meg még pár másikban is utalnak rá, a Spectre-szál kibontásával eddig senki nem bajlódott igazán. Én valahogy sosem bántam ezt, mert inkább mutassanak szép tájakat, jó nőket, gyors autókat és rossz poénokat, mintsem tök fölöslegesen bonyolódjanak bele bármibe.
A Casino Royale-lal viszont megérkezett az a James Bond, akinek egyrészt még rossz humora sincs, cserébe viszont aránylag stresszmentesen képes kezelni összetettebb helyzeteket is. A Quantum csendje operás jelenetében, bár nevüket elhallgatták - sejtjük, miért -, már feltűntek az öltönyös összeesküvők, és lássuk be, minden idők egyik legerősebb 007-es jelenete kerekedett ki belőle. Bond a legnagyobb kúlban fosatta be az urakat, kidobóikat pedig villámgyorsan megölte. Én titkon azóta várom a folytatást, és minden páros ünnep második napján kilógatom az ablakon a "több politikát a Bond-filmekbe"-molinómat.
Hiszen a Bond-filmek sosem szórakoztattak másképp, minthogy görbe tükröt tartottak rohanó világunk elé, amiben viszont minden egyszerűbbnek és szórakoztatóbbnak tűnik. És mivel a világ épp kezd rájönni, valójában kik is mozgatják a szálakat a háttérben (én aztán le nem írom, de szerintem önök is pontosan tudják), épp ideje áttolni az egészet a fikció világába, egyúttal kicsit kiereszteni a gőzt. Ez működik, tényleg az ilyesmiken lehet a legjobban szórakozni. A kolonizáció idején az X-akták, most pedig, mikor már a totális hatalomátvétel óráit éljük... na, de hagyjuk is, még felmondanak nekem valami mondvacsinált ürüggyel.
Lássuk inkább, mit tudunk még: Monica Bellucci garantáltan hozni fogja a szívszorítóan jó nőt - külön öröm, hogy Mendes rávállalt egy ilyen prémium kategóriás MILF-re. A fura kinézetű, titokzatos Léa Seydoux pedig fiatal, de megtörténhet, hogy egyebekben is jó ellenpontja lesz Monicának.
A vasfogú Jaws 1979-ben a Holdkelte végén ott maradt az űrben, multiverzumnyi hiányt hagyva maga mögött a fősmasszer szerepében, de Mr. Hinx figurája most betapaszthatja ezt. Judi Dench szerethető, de teljesen félreértett M-jét viszont egyáltalán nem lehetetlen, hogy Ralph Fiennes fogja kisegíteni a sárból: rövid csillogása a Skyfall-ban ígéretesre sikerült, hiszen M éppen ilyen kiállhatatlan angol seggfej, nem pedig egy szupernagyi.
Sajnos már most rajongok a helyszínekért: mikor járt Bond utoljára az Alpokban? Róma és London mennyire ősklasszik helyek? Mexikóvárosnál vajon van-e jobb terep annak bemutatására, miként teszik tönkre egyes érdekcsoportok földünk lakosságát? Aligha!
És egyik bejelentett színészt sem könnyű elképzelni Blofeldnek, de legyünk Christoph Waltz vendégei egy meglepetésre. Én ígérem, akkor is meglepődök, ha ő lesz az, meg akkor is, ha nem, csak haladjanak már azzal a forgatással!