Vágólapra másolva!
Másnak is feltűnt, hogy John Waters-reneszánsz van? Noha a rossz ízlés pápája tíz éve, a Szégyen és gyalázat óta nem készített filmet, nincs olyan évszak, hogy a világ menő nagyvárosai közül valamelyikben ne lenne filmjeiből retrospektív. Most éppen New Yorkban tűzik újra műsorra az összes eddigi filmjét, köztük az ötven éve, harminc dollárból készült Hag in a Black Leather Jacket-et (A fekete bőrdzsekis maca) is. Londonban pedig csodálatos szagosfilmjét, a Poliészter-t vették elő, amely idén májusban a cannes-i filmfesztivál tengerparti vetítései között is helyet kapott, továbbá még egy rakás országban vetítik a mázsás transzvesztita múzsájáról, Divine-ról szóló remek dokumentumfilmet, az I am Divine-t.Nálunk csak Hajlakk és a Cry Baby utáni, némileg konszolidáltabb művei elérhetők, pedig semmihez nem hasonlítható érzés moziban látni a Rózsaszín flamingók-at, a Female Trouble-t, vagy a Desperate Living-et. Waters korai filmjei persze féktelen gusztustalanságuk miatt hírhedtek, de a 68 éves rendező időközben érzékenységéről is tanúbizonyságot tett; két legutóbbi könyve (Role Models, Carsick) például a hajmeresztő humor mellett kifejezetten megható pillanatokat is tartogat.John WatersForrás: AFPmiddleAz idén nyáron megjelent Carsick, amely arról szól, hogy keresztülstoppol Amerikán (pontosabban az első részben elképzeli, hogy mi lehet a lehető legjobb, a másodikban a lehető legrosszabb stoppolós élmény, a harmadikban pedig a tényleg megtörténteket írja le) letehetetlen könyv és nagyobb sikert ért el, mint filmjei bármikor.A New York-i retrospektív miatt most rengeteg interjút lehet olvasni a mesterrel (itt például a New York Times és a Rolling Stone cikke) és azt állítja, hogy bár íróként most sokkal jobban megy a szekere, még nem adta fel végleg a filmkészítést.
Vágólapra másolva!