Láttuk Andy Vajna rémálmát

Hétfőn elkezdődött a Magyar Filmhét, amely az elmúlt két-három év hazai filmtermését mutatja be a lehető legnagyobb teljességre törekedve. El is mentem rá az első nap, és egy vetítéssel a hátam mögött elmondhatom, hogy hívhatjuk ezt filmszemlének vagy filmhétnek - a lényeg nem változik. Megnéztem ugyanis a szerb-magyar Az erdő-t, és hiába koprodukció, hiába beszélnek benne felerészben szerbül, benne volt az összes tipikus, magyar művészfilmes klisé, amit a Valami Amerika 2 is kiparodizált. Bandukoló emberek, sokáig kitartott, eseménytelen snittek, vízmelegítés fazékban, kilátástalanság.Igazából egy időutazáson vettem részt, mivel régen, amikor még filmszemlének hívták a rendezvényt, és Andy Vajna nem volt sehol, ilyen típusú alkotásból sok volt a programban. Akkoriban ez idegesített, most csak rácsodálkoztam, hogy jé, még léteznek ilyen magyar filmek? Az azért sokat segített, hogy a játékidő csak 77 perc volt.Az erdőForrás: Magyar FilmhétmiddleAz egyik ok, amiért elmentem a vetítésre, hogy Pohárnok Gergely operatőr arról mesélt, szürreális elemekkel oldják a kemény történet. Aztán kiderült, hogy az interjúban emlegetett két szürreális elemnél nincs is több a filmben. A feleség egy áramütés után világítani kezd a sötétben, illetve egy vonat által vágott erdei alagútban sétál, ennyi. Minden más a keserűen, lassan és nyomasztóan ábrázolt, kelet-közép-európai valóságban gyökerezik. A házaspár heroinfüggő fia eltűnik egy drogosoknak otthont adó tanyáról, a férj és feleség pedig külön utakon a keresésére indul.A megbolygatott időkezelés azért ad minimális feszültséget a filmnek, illetve a feleséget és férjet alakító G. Erdélyi Hermina és Tilly Róbert annyira elütnek egymástól, hogy néha már az is izgalmassá válik, hogy miképpen tudnak egymás mellett, egy képkivágásban létezni. Szóval nem mondhatom, hogy szörnyű film Az erdő, csupán csak nincs senki az ismeretségi körömben, akinek ajánlani merném.Az erdőForrás: Magyar FilmhétmiddleA Magyar Filmhét nagy problémája, hogy a programban helyett kapó izgalmasabb nagyjátékfilmeket már mind vetítették a mozik korábban. Premier előtt pedig csak a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-t adják, és ezzel is csak két héttel előzik meg a bemutatót. (A Senki szigeté-t nem veszem ide, mivel annak a rendes mozis forgalmazása is elindul ezen a héten.)Egyébként a kísérőjelenségek sem változtak a filmszemléhez képest. Például az érdeklődés hiánya: hiába volt ez Az erdő első magyarországi vetítése, jó ha harmincan ültünk egy nagy, kínosan kongó teremben. Valamint a végefőcím alatt már jött is oldalról a kérdés, hogy te figyu, mi történt annál a résznél? Picit elbóbiskolt a mellettem ülő. Talán ez a legtipikusabb élményem a filmszemlékről, én is mindig tök jókat aludtam ott.A vetítés végén a rendezőt és az első asszisztenst kihívták ugyan a színpadra, de meghajolás után már iszkoltak is el. Ha legalább egy pár kérdést feltett volna nekik a nyilvánvalóan lámpalázas bemondó, Isten bizony ott maradtam volna. Kilépve a fényre, rögtön belehallgathattam valakinek a felhevült mondókájába, ahogy éppen a filmet szidta. Én azért nem adom fel, megyek is a Drága Elza! című világháborús drámára.