James Bond megenné ezt a palit uzsonnára

Pierce Brosnan 2002-ben akasztotta szögre a 007-es szmokingját, és egészen mostanáig kellett várni arra, hogy visszatérjen a kémkedés világába. Ennek ellenére a November Man még véletlenül sem jelent konkurenciát az újabb fénykorát élő James Bond-sorozatnak. Hiába nem vall szégyent a hajdani Bond, továbbra is jól áll rajta az öltöny, és a kora ellenére is hihetően játssza az egyszemélyes hadsereget, de a köré épített film története felejthető, a rendezés pedig még a tévéfilmek mezőnyében is erőtlennek számítana. 

Vannak műfajok, amikből bármennyi filmet el tudok fogyasztani, anélkül, hogy megunnám. Elsősorban a western, de a kémthrillereknél sem éreztem soha azt, hogy ebből most egy időre elég. Aki így áll hozzá a November Man-hez, vagyis elég neki, ha csak a sokadik újrajátszását látja a megszokott kémes kalandoknak, országokon átívelő összeesküvéssel, szuperügynökkel és gyönyörű, riadt arcú nővel, az nem fog csalódni.

Aki viszont egy jó filmet akar látni a pénzéért, az már legyen sokkal óvatosabb. Aki még ennél is igényesebb, például azt várja Brosnantől, hogy szúrjon oda a sokak szerint kőműves segédnek való, baltaarcú Daniel Craignek, és bizonyítsa be, hogy elegancia nélkül nem ér semmit a kémkedés, az rögtön felejtse is el a filmet.

Pierce Brosnan a November Man című filmben Forrás: Freeman Film

Brosnan ügynökfiguráját ezúttal Peter Deveraux-nak hívják, aki több éves szünet után tér vissza, hogy kimentse kollégáját és gyermeke anyját egy magasrangú orosz politikus mellől. Moszkva után Belgrád a következő helyszín, ahol Deveraux a változatosság kedvvért ismét egy nőt (Olga Kurylenko) vesz a pártfogásába, akit egyszerre üldöz a CIA és egy orosz bérgyilkos. A bérgyilkoscsaj egyébként úgy akar félelmet kelteni, hogy nagy léptekkel halad, és kínosan odafigyel arra, hogy egyetlen arcizma se ránduljon. Ezen a karakteren még sokat kellett volna dolgozni, ha már egyszer újból és újból feltűnik, mert így csak egy béna karikatúra.

A November Man leginkább a csupán vázlat szintjén létező mester és tanítványa-kapcsolat kidolgozásával tűnhetett volna ki a kémfilmek közül. A fiatal ügynök (Luke Bracey) régi kiképzőtisztjét, Deveraux-t üldözi, és közben mobilon társalognak és gúnyolódnak a másikon. A következő generáció már a Daniel Craig-féle ügynökiskolát képviseli, nem érdekli hány embert öl meg, és arra is tesz, hogy őt mikor ölik meg.

Pierce Brosnan és Luke Bracey a November Man című filmben Forrás: Freeman Film

Egy valóban emlékezetes film is kisülhetett volna ebből, ha a régi idők, még lelkiismerettel is rendelkező titkosügynökét úgy ütköztetik a faltörő kosként működő, fiatal kollégáival, hogy annak súlya is van. Itt azonban csak olyan rögtön hamisan csengő tételmondatra futja, miszerint döntened kell, vagy ember leszel vagy emberek gyilkosa. A kémregények mestere, John Le Carré biztosan felhúzná a szemöldökét, ha ezt hallaná. Pont tőle tudjuk, hogy sohasem ennyire egyszerű a titkosügynökök világa.

Ennyi elég is a történetből, ugyanis legyen akármennyire átlagos is háborús bűnös politikussal, a Bourne-sorozatot másoló keménykedéssel és képernyőkre mutogató öltönyös figurákkal, mégiscsak ad némi izgalmat a benne lévő két csavar miatt. Az a lusta forgatókönyvírói húzás azért kifejezetten bántó volt, amikor holtpontra jutott nyomozás úgy lendül tovább egy pillanattal később, hogy Brosnan rámutat egy addig nem is említett körözött személy portréjára, és közli, ő kell nekünk.

Olga Kurylenko a November Man című filmben Forrás: Freeman Film

Lássuk inkább azt, hogy mik azok a további részletek, amelyek egy nap múlva is élesen megmaradtak a filmből. A James Bondként mindig elegáns és mindig megnyerő modorú Brosnan most már alpári poénokra is vetemedik. Felmutatja a középső ujját, és így szól: ülj rá és pörögj rajta. A lapáttal hatástalanított gonosz a kevés váratlan és ügyes húzások egyike, de sajnos a tündérmesébe illő, nyálas lezárást is nehéz feledni. A szalvéta nagyságúra összehajtogatható fekete minidresszt viselő Kurylenkóra két nap múlva is fogunk emlékezni. Akinek ez nem elég, de ragaszkodik a kémfilmes műfajhoz, az inkább Az üldözött-re váltson jegyet. John le Carré azonos című regényét ugyanis gondos kezek ültették át filmre.