Marion Cotillard kénytelen könyörögni az állásáért

A sok olyan rendező közül, aki automatikusan bekerül a cannes-i versenyprogramba, ha van új filmje, a Dardenne testvérek beválogatása miatt nem bosszankodunk soha, ők még sosem okoztak nagy csalódást. Így gondolták ezt a korábbi évek cannes-i zsűrijei is: az 1999-es Rosetta óta az idei fesztiválon bemutatott Két nap, egy éjszaka a hatodik filmjük, ami itt debütál, és az eddigi öt esetből kétszer Arany Pálmát nyertek, egyszer pedig a zsűri nagydíját vitték el.Jean-Pierre Dardenne, Marion Cotillard és Luc Dardenne a cannes-i filmfesztiválonForrás: AFPmiddleA Két nap, egy éjszaka annyiból újdonságot jelent a munkásságukban, hogy míg korábban amatőrökkel és kevésbé ismert színészekkel dolgoztak, most egy sztárt - Marion Cotillard-t - választottak főszereplőnek. Ettől eltekintve filmjük abszolút felismerhetően és szokványosan Dardenne-es: a szereplőket, mint mindig, most is intim közelségből követik kézikamerájukkal, amely természetesen ezúttal is belga munkások nyomában jár, akiknek az élete nem lett könnyebb, mióta legutóbb találkoztunk velük.Marion Cotillard a Két nap, egy éjszaka című filmbenForrás: Cannes Film FestivalmiddleCotillard egy Sandra nevű kétgyerekes anyát alakít, aki pénteken azt a hírt kapja, hogy el fogják bocsátani a gyárból, ahol dolgozik, mert a főnök megszavaztatta a kollégáit, hogy a bónuszukat vagy Sandra maradását választják, és nem teljesen meglepő módon az előbbi nyert. Csak két kollégája állt ki mellette, és az egyik arról is meggyőzte a főnököt, hogy hétfőn ismételjék meg a szavazást, így az összetört Sandrának van egy hétvégéje, hogy mindenben mellette álló férje (Fabrizio Rongione, a testvérek egyik rendszeres színésze) segítségével megpróbálja meggyőzni a kollégáit, hogy második körben másképp szavazzanak.Fabrizio Rongione és Marion Cotillard a filmbenForrás: Cannes Film FestivalmiddleBiztos lesznek, akik nem bírják majd el- és befogadni a cselekménynek még a Dardenne testvérektől is szokatlan szikárságát: tényleg semmi más nem történik a filmben, mint, hogy Sandra két nap alatt körbelátogatja a kollégáit, egyenként elmondja nekik, mennyire fontos lenne számára az állása megtartása, és megkéri őket, hogy mondjanak le a bónuszukról. A kollégák a teljes, agresszív elutasítástól kezdve a sírva Sandra nyakába borulásig a reakciók széles skáláját vonultatják fel, és ahogy telik a játékidő, folyamatosan változni látszanak Sandra esélyei. Drukkolunk neki, de azért persze ez nem egy visszaszámlálós thriller, nem rágjuk le a körmünket, hogy mi lesz a szavazás eredménye, hanem csak alaposan, kényelmesen kimért tempóban megfigyeljük ezeket az egyszerű, hétköznapi embereket, a problémáikat, az interakcióik finomságait.Két nap, egy éjszakaForrás: Cannes Film FestivalmiddleCotillard derekasan helytáll Dardenne-ék világában: erős, természetes, manírok nélküli a játéka, de azért ott motoszkál az emberben, hogy még ennél is jobb lenne, ha egy teljesen ismeretlen (és talán Cotillard-nál kevésbé szép) színésznőt látnánk a szerepben, akiről fenntartások nélkül el tudnánk hinni, hogy egy idegösszeroppanás és anyagi összeomlás határán álló gyári munkás, és nem kéne még azt a hátrányt is ledolgoznia, hogy óhatatlanul folyton eszünkbe jut a filmet nézve, hogy mégiscsak a leghíresebb francia színésznőt látjuk.----A Két nap, egy éjszaka a tervek szerint októberben kerül a magyar mozikba.