Veszélyes, ha egy őrült osztja a pénzt

A korrekt, de nem túl emlékezetes Pénzcsináló után Bennett Miller megint annyira kiválót rendezett, mint első nagyjátékfilmje, a Capote volt. A cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Foxcatcher-ben megvannak pont ugyanazok az elemek, amelyek a Capote-t maradandó élménnyé tették: a film komótos tempóban, nagyon visszafogottan, drámai csúcspontok nélkül halad előre, mégis első pillanattól az utolsóig markában tartja a nézőt, bő két órája alatt egy pillanatig sem lehet unatkozni, olyan intenzív feszültség van benne. Az erős atmoszférát teremtő fakó képek is visszaköszönnek, és persze a színészek itt is egytől egyig zseniálisak.Mark Ruffalo, Steve Carell és Channing Tatum Cannes-banForrás: AFPmiddleÉs hasonlóan az előző két filmhez, a Foxcatcher is megtörtént esetet dolgoz fel: az olimpiai aranyérmes birkózó fivéreknek, Mark (Channing Tatum) és Dave (Mark Ruffalo) Schultznak, illetve a birtokán birkózók számára edzőközpontot létesítő excentrikus milliárdosnak, John du Pontnak (Steve Carell) a tragikus kimenetelű kapcsolatát.A film egyik korai jelenetében Mark és az edzője szerepét is betöltő Dave gyakorolnak egy edzőteremben. Mark mint egy drabális gorilla, Dave mint egy mozgékony csimpánz, és ahogy összekapaszkodnak, újra szétválnak, gyönyörű koreográfiában zúzzák egymást, rögtön megértjük, micsoda kölcsönös függőségi viszonyban létezik egymással ez a két ember, aztán, ahogy Mark bevadul, és Dave vére elered, azt is, hogy Mark neheztel Dave-re azért, mert ennyire szüksége van a bátyjára, és elkeseredetten próbál kikerülni az árnyékából. Ez aztán logikusan vezet ahhoz, hogy amikor Du Pont felbukkan a semmiből, és felajánlja Marknak, hogy a birtokára költözve eddzen a közelgő világbajnokságra, majd a '88-as szöuli olimpiára, Mark megragadja a lehetőséget, annak ellenére, hogy aki kínálja, olyanokat mond, hogy "szólíts csak Arany Sasnak".Channing Tatum és Mark Ruffalo a Foxcatcher című filmbenForrás: Cannes Film FestivalmiddleMindhárom színész végtelenül természetes, lebilincselő alakítást nyújt, és a karfiolfülekkel ellátott, kiszélesített állkapcsú Tatum megjelenése is megdöbbentő, de a show-t Carell viszi el, aki hatalmas sasorrot kapott, olyan elfúló hangon beszél, mintha mindig levegő után kapkodna, és mind fizikumában, mind gesztusaiban tökéletesen formálja meg ezt a sérült embert.Az egyik leggazdagabb amerikai család sarjaként Du Pont hideg anyja árnyékából próbál kitörni azzal, hogy birkózóbajnokokat képez, amivel elképzelése szerint Amerika felemelkedéséhez járul majd hozzá. Valójában azonban nyilvánvaló, hogy egy babaházba zárt emberről van szó, aki sosem nőtt fel teljesen, és a fantazmagóriái között él. De motivációi és vágyai is rímelnek Markéira, sorsszerű, hogy ők ketten egymásra találnak.Steve Carell a filmbenForrás: Cannes Film FestivalmiddleCarell remekül adja át Du Pont nehezen megfogható, nyugtalanító vonásait: kezdettől érezzük, hogy ez a sokszor összezavarodott kisgyereknek tűnő, szánandó férfi fenyegetést is hordozhat. Sok cannes-i tudósító máris megelőlegezte az Oscar-jelölést Carrellnek ezért az alakításáért, és ha ez még nevetségesen korai is, az tény, hogy a drámai szerepben eddig még nem sokszor látott színész egy teljesen új oldalát mutatja meg a filmben.Channing Tatum és Steve Carell a filmbenForrás: Cannes Film FestivalmiddleMiller sok mindent a nézőre bíz: mindig pontosan érezzük a három férfi kapcsolatában bekövetkező finom változásokat, az alá- és fölérendeltségi viszonyok elmozdulását, de nem rágja a szánkba, hogy pontosan milyen okok állnak a változások mögött, inkább csak utal rájuk. Azt sem jelzi, hogy mennyi idő telik el a film kezdetétől a végéig (közel tíz év), és kihagy olyan kulcseseményeket, amelyek egy hagyományosabb hollywoodi filmben biztosan nagy hangsúlyt kapnának. De ezek a megoldások nemhogy nem keltenek hiányérzetet, hanem csak fokozzák a feszültséget, és még jobban bevonnak minket azzal, hogy folyamatosan igyekszünk kitölteni a hiányzó lyukakat.A Foxcatcher a tervek szerint év végén érkezik a magyar mozikba.