101 kutyát már láttunk, mi megpróbáltuk 202-vel

Mundruczó Kornél kutyás filmet csinált. A cannes-i filmfesztiválon szombaton debütáló Fehér Istenben a 39 éves rendező arra figyelmeztet, hogy ne nézzük le a kutyákat, mert ők is elviselik a hülyeségeinket. A Fehér Istent tartja az első felnőttfilmjének, és nagyon izgatja, hogyan reagálnak majd rá a nézők, de azért nem fogja kihallgatni őket a vécében. A Kutyám, Jerry Lee nem jelentett neki semmit, a King Kong-filmeket azonban szereti, mert olyan szép, amikor egy állat és egy ember egymásra néz. Azt is elárulta, miből csinálna tévésorozatot, miért gyűlölte a Gravitációt, és melyik a kedvenc rajzfilmje. 

Volt kutyád gyerekkorodban?

Nem. Édesanyámnak voltak macskái, azokkal jóban voltam, de kutyám soha. Nehéz elképzelnem lakásban egy kutyát, de nem zárkózom el a gondolattól.

Mundruczó Kornél Fotó: Magócsi Márton - Origo

Hogyan jött az ötlet, hogy kutyás filmet csinálj?

A Szégyen című előadás készítése közben. Coetzee műve a fehérek és a feketék konfliktusáról szól a posztapartheid idején, és van benne egy kutyatelep, ahol a fehérek elhagyott kutyái vannak. Döbbenetesen szíven ütött az állítás, hogy azért az emberek alatt is van még egy kaszt, amelyet totális kiszolgáltatottságra kárhoztattunk. A kutyáké. Nekik el kell viselniük, milyen hülyék vagyunk sokszor. Ebből született a film alapötlete, hogy egy kutya Budapesten. Utána tíz kutya, és aztán tovább nőtt ez a szám.

Általában nehéz eldöntened, hogy miről akarod megcsinálni a következő filmedet?

Nagyon. Sokkal hosszabb idő, mint megírni egy forgatókönyvet. Legalább fél év, amíg az ember megérzi, hogy merre menjen tovább, aztán megírni az egy hónap, és javítgatni még egy hónap. Hogy mi az, ami érdekes meg revelatív lehet, és miközben kortárs, valahol rólam is szól. Ez egy nehéz mix.

Ilyenkor felmerül három-négy lehetséges téma?

Inkább nyolc-tíz.

És akkor a többit teljesen elveted?

Van, amelyik elsüllyed, van, amelyik folyamatosan visszajön. Vannak témák, amik hat-nyolc éve mellékutcákban parkolnak, aztán majd lehet, hogy előkerülnek valamikor. Ötleteket kitalálni számomra könnyű.

Mundruczó Kornél Fotó: Magócsi Márton - Origo

Emlékszel olyanra, ami most már óriási hülyeségnek tűnik?

Csak olyanokra emlékszem.

Mondasz egy párat?

Hadd ne mondjak sok rossz ötletet.

Küzdelmes volt az út addig, amíg kimondtad, hogy igenis én egy kutyás filmet akarok csinálni most?

Kimondani nagyon könnyű volt, megcsinálni állati nehéz. Voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltuk, hogy ez lehetetlen. A történetben az a gyönyörű, hogy A repülő ember című filmtervet éreztük túl bonyolultnak. A CGI miatt is, pénzügyileg is, ráadásul az egy külföldi film lett volna. Én nagyon idegenkedem az átláthatatlan és bonyolult konstrukcióktól. És akkor azt mondtuk, hogy na jó, csináljunk valami nagyon pici partizánfilmet. Így indult. Aztán megtaláltuk Teresa Millert, aki a főszereplő kutyának lett a trénere. Ő csinálta a Rex felügyelő-t, az édesapja pedig legendás hollywoodi tréner, aki olyan filmeken dolgozott, mint a Cujo, a Kutyám, Jerry Lee és a Beethoven. Amikor ő elvállalta a filmet, és azt mondta, hogy ezt meg lehet csinálni, nagy előrelépés volt. Addig tárgyaltunk három-négy emberrel, de senki nem volt hajlandó úgy elvállalni, hogy talál egy keverék kutyát, azt szocializálja, betanítja, és alkalmassá teszi ennek a szerepnek az eljátszására. Teresának az a filozófiája, hogy a kutyák, akik filmben szerepelnek, színészek. Utólag látom, hogy igaza volt ebben. Csomó más idomár azt mondta, hogy fogjunk egy fajtiszta kutyát, akivel ő már tíz éve dolgozik, és fessük be azt keveréknek. Ezt nagyon nem szerettük volna, mert egy kutya sorsa a pofájára van írva. Utána jött Halász Árpi, aki az összes többi ebet hozta. Ez először tíz volt, aztán húsz, majd ötven, és végül kétszáz. Mindegyik számra azt mondta, hogy jó, és meg is csinálta, de úgy, hogy még Teresának is leesett az álla.

A főszereplő kutya a Fehér Istenben Fotó: Fegyverneky Sándor - Proton Cinema

Írás közben jött, hogy egyre több kutya legyen?

Igen, mert később jött az ötlet, hogy szabaduljanak ki a kutyatelepről, és támadják meg a várost. 101-et már láttunk, mi megpróbáltuk 202-vel megcsinálni. Azt gondoltuk, hogy nagyon sokat jelentene, ha szembesülne azzal egy város, hogy milyen az, ha a tömegek megindulnak.

Most dolgoztál először együtt Rév Marcell operatőrrel. Mennyi önállóságot vársz el egy operatőrtől?

Sokat tudok arról, hogy hogyan szeretném felvenni a filmet. De szerintem az operatőrnek nem is az a dolga, hogy úgynevezett képi világot teremtsen, ugyanis ha a képi világ meg vagyon teremtve, az rögtön távolságtartóvá válik. Sokkal inkább az operatőr az első néződ, és ezért nem mindegy, hogy kire bízod a feladatot. Tehát hogy ő mit lát, és hogyan látja, hogy mi az a lelkület, amin átmegy először a film, az az igazán fontos. Én nagyjából megmondom, hogy honnan akarom látni az adott jelenetet, nagyjából mi legyen a fény hangulata, és hogy szerintem mi szolgálja a történet dramaturgiáját – amiről én tudok a legtöbbet –, de abban mégis őrületes szabadság van, hogy az operatőr, a kamera hordozója hova rakja a lámpákat, milyen kompozíciót választ. Mégis, a film elsősorban egy lelkiállapot, amit a néző tisztán érzékel. De ha az operatőr nem érez semmit, akkor a néző sem fog semmit se érezni. Szerencsére Rév Marcell nagyon odaadó volt ebből a szempontból, de azok is, akikkel korábban dolgoztam.

Rév Marcell operatőr (kamerával a vállán) a Fehér Isten forgatásán Fotó: Fegyverneky Sándor - Proton Cinema

Bosszantóbb, ha a forgatáson egy kutya nem csinálja azt, amit mondasz neki, mint ha egy ember teszi ugyanezt?

Nem, inkább az öröm nagyobb, ha megcsinálja. Ugyanaz az öröm, mint amikor egy gyerek először vágja rá az ötször ötre, hogy huszonöt. Másfelől rendkívül jó volt, hogy türelemre tanítottak. Teresa módszere annyira ekvivalens példája annak, hogy a nevelésről mit kéne gondolnunk, és hogy milyen sokszor megfeledkezünk a türelemről. Akármit csinált a kutyája, az "good boy" volt. Ha ellenkező irányba ment el, ha teljesen félreértette a feladatot, akkor is "good boy" volt. És aztán mindent megcsinált tökéletesen, és ez szerintem összefüggött azzal, hogy a kutya végig azt gondolta, hogy játszik, semmilyen skrupulusa nem volt, soha nem volt megbüntetve. Szép volt ezt látni.

A Fehér Istenben a legkisebb szerepekre is ismert színészeket választottatok. Miért döntöttetek így?

A barátainkat választottuk. Nagyon örülök, hogy egy pár emberrel végre dolgozhattam, még ha olyan pici szerepben is, ami nevetséges a tehetségükhöz képest. De legalább annyi civil is van benne, mint színész.

Hogyan változott meg a kutyákhoz fűződő viszonyod a film után?

Nyilván elmélyült. Mi is csak egy faj vagyunk, és ők is egy faj, és egyenlően övék a Föld, nem csak a miénk. Ha ennyire közel vagy egy másik fajhoz, ennyi időt töltesz velük, és alkalmazkodsz a ritmusukhoz, ezt megtanulod. Ez egy fontos tudás, amiről nagyon könnyen elfeledkezünk. A fogyasztói társadalom arra tanít bennünket, hogy ha miénk az Aldi, és be tudunk vásárolni, akkor miénk az egész Föld, és ezt átélve büntetlenül leuralhatjuk. Terápiás volt a forgatás. Tényleg igaz a Csányi Vilmos által is megfogalmazott gondolat, hogy a kutya olyan régóta van az emberhez szocializálva, hogy már valamennyire ember. Egy jó környezetben tartott, érett gondolkodással nevelt kutya egy négy-öt éves gyermek színvonalát üti. Érzelmileg nagyon gazdagok. Ott van a vásznon, hogy ezek a kutyák érzelmileg fel vannak töltve, beleélték magukat.

Fehér Isten Fotó: Fegyverneky Sándor - Proton Cinema

A film zenéjét az Izraelben élő magyar származású zeneszerző, Asher Goldschmidt készítette. Miért őt választottad?

Már régóta dolgozunk együtt színházban, ha olyan zenére van szükségem, amiben nem énekelnek, tőle kérem. Hét-nyolc éve ismerkedtem meg vele, amikor Izraelben zsűriztem egy filmfesztiválon; díjaztunk egy kiváló rövidfilmet , aminek ő írta a zenéjét. Utána szembesültem csak vele, hogy ő magyar. Filmzeneszerzést tanult, Amerikában is járt kurzusra, és nagyon ért hozzá, hogy milyen zene működik vásznon. Nagyon limitált, hogy mi működik filmen, és mi nem. És mi az, ami nem üres. A magyar zeneszerzőkkel mindig az a probléma, hogy nem értik a film működését. Nagyon jó lenne, ha ezt elkezdenék tanítani itthon, mert ez igazi hiánycikk. Ráadásul sokszor le is nézik a műfajt, pedig filmzenében is lehet nagyon jót csinálni.

Az előadásaidban használsz ikonikus zenéket (például a Chop Suey! A Jég-ben, vagy a California Dreamin’ a Frankenstein-terv-ben), a filmjeidben miért nem?

Azért néha használok. A China Girl a Szép napok-ban ilyen volt, a Deltá-ban Félix zenéje nagyon ilyen volt, a Fehér Isten-ben pedig van a Magyar rapszódia Liszttől, és egy bulijelenetben a Volkova Sisters játszik két dalt.

Viszont ahogy az előadásokban ironikus ellenpontozásként használod ezeket a számokat, azt filmben nem szoktad csinálni.

Nem, és véleményem szerint nem is jönne jól ki. A színházban mindig minden zárójelben van, eleve attól, hogy semmi köze nincs a valósághoz. Ott elidegenítő elemként használjuk ezeket a dalokat, hogy megnyugodjon a néző, hogy mi is tudjuk, hogy nem a valóságban vagyunk. Filmben pedig én egy olyan alkatú rendező vagyok, aki a valóságból indul ki. Nem is nagyon élvezem azokat a filmeket, amik nem ezt teszik. Adott esetben játékos, meg klassz, de közben nem áll igazán közel hozzám.

Mundruczó Kornél a cannes-i filmfesztiválon Forrás: AFP

Az előző két filmed a cannes-i versenyprogramban debütált, a Fehér Isten az Un certain regard szekcióba került. Ezt lefokozásként élted meg?

Nem különösebben. Én azzal is békében lettem volna, ha nem válogatnak be, ráadásul picit első filmnek is érzem abban az értelemben, hogy ez egy kanyar, amit be kell venni. Elfogadtam, hogy véleményük szerint ez megfelelő hely a filmnek, innen szólhat a legnagyobbat. Szívből szerették a filmet, és mindig is bíztam a véleményükben. Az ötödik filmmel szerepelek Cannes-ban, most miért ne hinném el nekik. Nagyon szomorú, ha valaki elkezdi célnak tekinteni a cannes-i filmfesztivált. Az egy eszköz arra, hogy a film piacra kerüljön, minél több újságíró lássa, minél többet beszéljenek róla. De engem az izgat, hogy a nézők hogy fognak rá reagálni. Hogy beveszik-e velem ezt a kanyart.

Mikre vagy kíváncsi a szekciódból?

Rettentő furcsa, hogy a generációmat sokkal erősebben vélem felfedezni az Un certain regardban, mint a versenyprogramban. Tök sok kollégám ott van, például Lisandro Alonso és Jessica Hausner. Személyes viszonyom is van velük, meg hát velük vagyok egyívású. Tényleg öregecskébb lett a versenyprogram, annak meg örülök, hogy a „szobrok” nem rám vetik most az árnyékukat.

Úgy hallottam, hogy a film happy enddel végződik, ami a korábbi munkáidra nem volt éppen jellemző. A korral egyre optimistább leszel?

Nem szoktam ilyeneken gondolkozni. A Fehér Isten ugyanúgy végződik, mint a Szégyen (a Coetzee regényéből készült előadást 2012-ben rendezte meg Mundruczó). Magyarországra is végtelenül igaz az, amit a dél-afrikai regény állít: elölről kell kezdeni mindent. Csak semmivel. És ez szerintem igaz. Teljesen felesleges rágódni a régi sérelmeinken, újra megvívni a régi harcainkat, mert különben a történelem elkezdi ismételni magát, ami egy veszélyes és felesleges folyamat. Ez a film is így ér véget, van egy kép arra, hogy ez a nulla pillanat megszületik. Nem lettem optimistább, de az elmondható, hogy már nem érzem magam tinédzsernek. Azt érzem, hogy az első öt filmem tinédzserfilm, a tinédzserkori problémáimat fedik le jobban. Ezek a problémák megszűntek létezni, és most már felnőttebb kérdések izgatnak, vagyis az én felnőttkorom kérdései. Lehet, hogy ez másnak sokkal gyerekesebb, mint a tinédzserkorom, de ettől függetlenül van egy ilyen érzésem. És a színházi előadások is nagy hatással voltak rám.

Mundruczó Kornél Fotó: Magócsi Márton - Origo

Tudod, hogy mi volt az a pont, amitől fogva úgy érezted, hogy szakítottál a tinédzserkori problémáiddal?

A Szelíd teremtés volt. A film elkészülte után nagyon éreztem belülről, hogy ennek nincs folytatása, ennek véget kell érnie. Az a film rengeteg olyan motívumot használt, amit a Szép napok-ban is használtunk, csak modellszerűen rakja le a dolgokat, arspoetica-szerűbb, filozofikusabb munka. És akkor azt éreztem, hogy most még egy ilyet? Attól el kellett távolodni, nem akartam a saját síromat kiásni. Nem azt mondom, hogy szerencsés volt, hogy ennyi ideig befagyasztották a támogatásokat, de az a két és fél év szenvedés, amikor nem nagyon foglalkozhattunk filmmel, az számomra egészséges volt. Volt időm végiggondolni dolgokat. Az utóbbi időben az az érzés erősödött meg bennem, hogy le kellene tudni számolni egyfajta Kelet-Európa-toposszal, ami időközben elavulttá vált. Az a kommunista majd posztkommunista Magyarország, amelyet évtizedeken keresztül ábrázoltunk, már nem létezik, a figurái sem úgy igazak, mint azelőtt. Egy másik Budapestet akartam láttatni, egy másik Kelet-Európát.

A Fehér Istenből kiadott kutyás fotókról nekem a 4 című orosz film nyitójelenete ugrott be. Inspirált téged az a film?

Abszolút, az csodálatos. És Carlos Reygadas is használt kutyákat, a Post Tenebras Lux elején van egy hosszú kutyás snitt a kisgyerekkel. Egyébként én még a Beethoven-filmeket is élveztem. Úgy éreztem, hogy van ereje, amikor abban futnak az utcán. A King Kong-filmeket is nagyon szeretem, még ezt az utolsó Naomi Watts-osat is. Olyan szép, amikor egy állat és egy ember egymásra néz.

Tinédzserkorod két klasszikus kutyás filmje, a Kutyám: Jerry Lee és az Egyik kopó, másik eb jelentettek bármit számodra annak idején?

Nem. Semmit.

Wéber Katával írtátok együtt a forgatókönyvet. Hogy zajlik a közös írói munka?

Lassan alakult ki, hogy hogyan dolgozunk. Egyszer gondba kerültem egy színházi rendezésem közben, és Katához fordultam. Már régóta tudja mindenki, hogy ő egy nagyon okos színész. Az okos színész az egy kategória, olyan, aki dramaturgiában is tud gondolkodni. Az írásnál a jelenetek is fontosak, de a lényeg, hogy mi a nagy gondolat benne, és mi az a szerkezet, amiben az egész áll, és ebben ő nagyon ügyes. Sokat beszélgetünk hárman, de a Fehér Isten-ben számos ötletet ő hozott, aztán ő írta le a jeleneteket, ezért is nagyítottuk fel a nevét a főcímben. Petrányi Viktóriával állandó partnerek vagyunk. Zsótér Sándor és Bíró Yvette után most Katával dolgozunk. Miatta is más a Fehér Isten.

Wéber Kata és Mundruczó Kornél a Fehér Isten forgatásán Fotó: Fegyverneky Sándor - Proton Cinema

Van olyan téma, ami annyira fontos számodra, annyira közel áll hozzád, hogy semmiképpen nem csinálnál róla filmet?

Magamról, a magánéletemről sosem csinálnék filmet. Nekem kell egy távolság. Van az a típusú rendező, aki nagyon bátran, nagyon nyíltan megmutatja, hogy ez az életem, de én szemérmesebb, zárkózottabb vagyok ennél. Másrészt pedig van a gonoszságnak egy olyan szintje, amibe én nem akarok belelátni, amitől én magam megijedek. Taszítanak azok a filmek, amiknek nincs igazi drámai szerkezetük, hanem csak bemutatják az emberi gonoszságot. Szerintem ettől nem születik meg a szembesülés.

Mondasz erre példát?

Pándyról nem csinálnék filmet Nem akarom megérteni, hogy mi mozgat egy ilyen embert. A szülő megerőszakolja a gyermekét, arról sem csinálnék filmet. Sok tabu ledőlt, csomó mindenről lehet filmet csinálni, de ami bennem masszív elutasításba ütközik, azzal nem tudok mit kezdeni. Tulajdonképp a horrorfilmektől is félek. Ezerszer inkább nézek limonádét, mint horrort. Kivétel ez alól Kubrick Ragyogás című filmje.

Egy kollégád mesélte, hogy azt mondtad neki, hogy a humornak nincs helye egy filmben. Ezt tényleg így gondolod?

Ezt mondtam volna? Az a véleményem, hogy filmben iszonyú nehéz valódi komédiát azon a regiszteren vagy abban a mélységben rendezni, ami mondjuk a színházban létrejön. Van ellenpélda, például George Cukornak vannak olyan komédiái, amikbe az embernek belesajdul a szíve, de ezt előállítani borzasztó nehéz. Ki tudja ezt megcsinálni? Kinek van olyan hangja? Erre születni kell.

Mundruczó Kornél Fotó: Magócsi Márton - Origo

Te min szoktál nevetni? Tudsz mondani egy filmet az elmúlt időszakból, amit viccesnek találtál?

Például Roy Anderssontól a Dalok a második emeletről. Inkább negyvenes-ötvenes évekbeli filmek jutnak eszembe, mint például a Van, aki forrón szereti, de A Grand Budapest Hotel-en is nevettem. Wes Andersonnak szellemes dolgai vannak, A fantasztikus Róka úr címűt nagyon szerettem. Rajta lehet érezni, hogy teljesen egyéni. De minden viccesnek szánt magyar dologgal nagyon nehezen vagyok, mert nem tudom azt ünnepelni, hogy lemásolunk egy idegen életérzést, ami nem igaz, és ennek örülünk. Pedig lehetne igazat csinálni. Egyfelől tényleg nem zárhatod ki, hogy hol élsz, és ha a külföldi mintát leveszed, attól az még itt nem működik. Nagy problémáim tudnak lenni filmekben például a magyar gengszterrel, mert úgy nem igaz, ahogy van. Vannak magyar gengszterek, de biztos, hogy nem ilyenek. Ami kurvajól áll Jack Bauernek, az Gipsz Jakabnak nem áll olyan jól, és nem Gipsz Jakab tehet róla.

A saját filmjeidben viccesnek találsz dolgokat?

Igen, nagyon sok elemet, de ez talán kevés visszhangra talál.

Te mit vársz egy filmélménytől? Mit szeretsz érezni egy film nézése közben?

Mindig fontos, hogy a szíven keresztül jöjjön egy film, a nagyon teoretikus vagy tézisfilmeket nehezen nézem. De ha valami üres, akkor végtelenül kifosztva érzem magam, és azt nagyon nem szeretem. A Gravitáció-nál éreztem ezt például. Első snitt, ez a világ legjobb filmje. Második snitt, ilyet én még nem láttam. Harmadik snitt, csodálatos, de mire megy ki a játék? Megy tovább, és a végén azt éreztem, hogy ezek úgy elintéztek engem, de én ezt egyáltalán nem akartam. Volt egy nagyon üres érzés a végén, hogy én ebben a játékban nem voltam benne. Mondhatjuk, hogy nem igazolta vissza az érzéseimet a piac, de én azt egy nagyon üres filmnek találtam. Ellenben mondjuk a Phillips kapitány-nyal, ami egy csodálatos film a fekete fiúval és Tom Hanksszel, akit még nem is láttam ilyen jónak. Amikor az amerikai birodalom megjelenik egy lélekvesztő mellett... ennyire gyönyörű gondolatot, hogy erre épül a világ. És a végén, ahogy Tom Hanks ezt megértvén elérzékenyül. Van még két női rendező, akit nagyon szeretek. Például iszonyatos félreértés, ahogy Sofia Coppola Marie Antoinette-je alul volt értékelve. Nagyon sokféleképpen nem lehet történelmi filmet csinálni, mert egy szar illusztráció lesz, de így lehet. De ugyanezt el tudom mondani Kathryn Bigelow utolsó két filmjéről. A Zero Dark Thirty és A bombák földjén is olyan okos, mint a nap.

Phillips kapitány Forrás: InterCom

Szerinted milyen korhatárkarikát fog kapni itthon a Fehér Isten?

Nagyon remélem, hogy 12-est.

Amúgy mit gondolsz a korhatár-besorolásokról? Egyetértesz a szempontokkal, amelyek szerint meghatározzák őket?

A világ legálszentebb műfaja. Nem bírom összerakni a fejemben, hogy ugyanazt a 16-os karikát kapja a 300, amiben három másodperc alatt nyolc fejet vágnak le, és A Grand Budapest Hotel.

Gondolom, megkérdezték már a gyerekeid, hogy mivel foglalkozol. Mit mondasz nekik, hogy milyen filmeket csinálsz, és miért nem mutathatod meg nekik őket?

Azt szoktam mondani, hogy 18 éven felülieknek szóló filmeket csinálok. Miska fiam nagyon figyel a karikákra, és nagyon örül, ha egy 12-est megnézhet kilencévesen. A magányos lovas-t például simán megmutattam neki, az egy tök jó film, annyira sok invenció volt benne. Nekem sokkal nehezebben megy át az X-Men, amit a környezetében egy csomó gyerek látott, de szerintem nagyon brutális.

Akkor te szoktad elbírálni, hogy mit nézhetnek meg?

Persze, és az anyukájuk. Nem könnyű, mert a fiam annak ellenére, hogy idősebb, jobban beleéli magát a filmekbe, mint a lányom. Meg tud ijedni, nagyon fel tud töltődni érzelmekkel. Vicust kevésbé érintik meg, nem fél annyira.

Mundruczó Kornél Fotó: Magócsi Márton - Origo

Láttak már bármit, amit te csináltál?

Részleteket maximum, de nem is akarom, és nem szeretem, ha kijönnek a forgatásra. Legyenek gyerekek, most az a feladatuk, aztán majd eldöntik, hogy mit akarnak.

Neked melyik a kedvenc Pixar-filmed?

A WALL-E jó, a L’Ecsó-t annyira nem kedveltem. Az animációs filmek közül a Rangó-t kifejezetten élveztem, és a Belleville randevú világát is nagyon szerettem, ezek tetszettek a gyerekeknek is. Most, mint mindenki A Gyűrűk Urá-n vagyunk rajta, meg a Star Wars-on.

Nemrég beszélt arról nekem egy magyar rendező, hogy mennyire nehéz neki őszinte visszajelzést kapni az emberektől a munkáira. Te is szomjazod néha azt az őszinte véleményt, ami nem a barátaidtól vagy a munkatársaidtól jön? Bemész néha egy előadás vagy vetítés után a vécébe, hogy kihallgasd, miket mondanak a nézők?

A vécébe nem azért megyek, de persze érdekel. Annyira azért izgat ez a flow, hogy a Proton színházban majdnem minden előadás után tartunk közönségtalálkozót. És én nem félek tesztvetíteni sem.

Fehér Isten Fotó: Fegyverneky Sándor - Proton Cinema

Nézel tévésorozatokat?

Igen, sokat. A régiek közül láttam a Drót-ot, a 24-et és a Sírhant művek-et, az újak közül a Csajok-at és a Be Here Nowish-t. Az még durvább, mint a Csajok. A Breaking Bad-ből csak egy évadot láttam, de az nagyon tetszett. Azt is például nagyon nehéz lenne ide Magyarországra elképzelni, hogy kémiatanárból drogbáró lesz, és ha megcsinálod, hülyét csinálsz mindenkiből. Magadból elsősorban, de az összes színészből is, aki ebben részt vesz.

Bruno Dumont most csinált egy tévésorozatot, amit Cannes-ban mutatnak be. Te is szívesen csinálnál valami ilyesmit?

Nemhogy nem zárkózom el, hanem izgat egy sorozatnak a lehetősége. Érdekes lehet ilyen hosszban elmesélni valamit. Tíz év alatt végre sikerült megvennünk A Jég-trilógiát Szorokintól, van rá hat évünk, hogy megcsináljuk, és még az is felmerült, hogy nem játékfilmben csinálnánk meg a részeket, hanem adott esetben sorozatnak. Mert van benne mítosz, sokáig mesélhető.

Az első Deltával lesz még valami szerinted?

Hát, ha rajtam múlik, nem. Egy halottat nem bolygatunk.

Bertók Lajos és Tóth Orsi az első Delta egyik jelenetében Forrás: Proton Cinema

Meg vagy elégedve a helyzeteddel mostanában? Hagynak dolgozni?

Nem titok, hogy az biztosítja az egzisztenciámat, hogy tudok külföldön dolgozni színházban. Ezért Magyarországon nagyon szabad a létezésem, és emiatt nagyon szerencsésnek tartom magam. Itthon filmből egyáltalán nem élnék meg, ha négy év alatt tudok egy ilyen filmet csinálni, az zabkására sem lenne elég. Noha a Proton Színház egyre komolyabb, sajnos kevés támogatással dolgozunk. Azoknak a kollégáimnak, akiknek ez nincs meg, és a magyar színház- és filmpiacon kell megélniük, az komoly kompromisszumokkal jár.

Jövőre negyvenéves leszel. Készül valamiféle számvetés?

Dehogyis, negyven az semmi. Volt egy lengyel kollégám, azt hiszem, pár évvel volt idősebb nálam, és egy vastag, hatalmas albumot kiadtak róla a lengyelek. És nem tudtam mást mondani neki, mint hogy részvétem. Én előregondolkozom. Ennek a filmnek befejeztem egy éve a forgatását, összevágtuk novemberben, ott vagyunk vele Cannes-ban, most már azon gondolkozom, hogy mit csinálok szeptemberben, meg jövő tavasszal. Nem is szeretném megélni azt, hogy most csak a Fehér Isten-re gondoljak még egy évig, és kövessem, hogy miért nem vették meg Dél-Koreába, de milyen jó, hogy megvették Portugáliába. Ebből kiszállok, szerintem egy rendezőnek nem szerencsés ezzel foglalkozni. Nekem gondolatokat kell tudnom megjeleníteni történeteken keresztül, és ezt élvezem.