Apából előtör az állat

A Fogságban ravaszul krimiköntösbe bújtatott egy kőkemény sorsdrámát, amivel, aki emberből van, nem tud nem azonosulni. Tévésorozatként talán még jobban működne, de így is a lehető legszélesebb közönséget célozza meg. Hugh Jackman elemi erejű alakítása láttán pedig egy kicsit minden szülő azt fogja érezni, hogy gyermekéért bármikor hőssé változna. Vagy vadállattá. 

Az utóbbi időben szinte külön alműfajjá váltak az eltűnt gyerekek után kutató, sötét titkokat felfedő drámák. A trend új évezredbeli kiindulópontja Clint Eastwood dupla nyomasztása; a Titokzatos folyó és az Elcserélt életek, majd ugyanezen az úton járt Ben Affleck (Hideg nyomon) és televíziós minisorozat formájában Jane Campion (Top of the Lake) is.

A québeci Denis Villeneuve-re a Felperzselt föld megérdemelt Oscar-jelölése után gyorsan lecsapott Hollywood, és megdobták egy olyan forgatókönyvvel, amit pont az imént emlegetett filmek hatására rendelhettek be pár évvel ezelőtt. Noha lehetetlen elvonatkoztatni az elődöktől, sőt a sorozatgyilkosos A bárányok hallgatnak - Hetedik - A Zodiákus (utóbbi nem csak a némileg hasonló szerepet alakító Jake Gyllenhaal miatt) vonal is gyakran eszünkbe juthat, Villeneuve-nek sikerült meglepően egyedi és hatásos - ám távolról sem hibátlan - filmet forgatnia.

Hugh Jackman és Paul Dano a Fogságban című filmben Forrás: ProVideo

Ha már megemlítettem a Top of the Lake-et, annyit mindenképpen érdemes leszögezni, hogy a Fogságban esetében is jó ötlet lett volna inkább 7-8 részes minisorozatban feldolgozni a túlzsúfolt történetet. Bár könnyen lehet, hogy arra nem tudták volna megszerezni a karrierje csúcsán lévő Hugh Jackmant, és a még mindig nagyon fiatal, de már második reneszánszát élő Jake Gyllenhaalt. Viszont a jelenleg is zajló tendencia, miszerint a minőségi, felnőtteknek szóló mozi egyre inkább a tévébe költözik át az Egyesült Államokban, könnyen azt eredményezheti, hogy pár év múlva egy olyan történetet, mint a Fogságban, még hollywoodi szupersztárokkal is igenis inkább tévésorozatként készítenének el.

Ez azért lenne jobb nekünk, nézőknek, mert a korhatárbizottságtól tartva nem kellene 15 éves kamaszfiúk szintjéhez szelídíteni egy ilyen sötét forgatókönyvet, és nem vágnának ki egy rakás izgalmas mellékszálat a két-két és fél órás (itt még így is merészek voltak a 153 perces játékidővel) átlag nézői tűrőképességhez idomulva. A Fogságban ezért egy érdekes hibrid, ami még éppen jól működik mozifilmként, de mégis fel lehet fedezni rajta a kommersz siker érdekében tett engedményeket.

Jake Gyllenhaal a Fogságban című filmben Forrás: ProVideo

Egy pennsylvaniai kertvárosban vagyunk, ahol két baráti család hálaadásnapi pulykavacsorához készülődik, amikor a kislányaiknak nyoma vész. Az utcán korábban egy gyanús lakókocsi parkolt, amelyből pár óra múlva a rendőrségnek sikerül is kihalászni egy potenciális gyanúsítottat (Paul Dano), de a lányok továbbra sem kerülnek elő.

Az ügyre egy szívós, munkamániás nyomozót (Jake Gyllenhaal) állítanak rá, de az egyik áldozat apja (Hugh Jackman) inkább saját kézbe venné a dolgokat. A nyomozás hemzseg a dramaturgiai félrevezetésektől, és néha nehéz eldönteni, hogy szándékos elterelő fogásokról van szó, vagy egyszerűen nem jutott idő egy-egy szál teljes kifejtésére. A hosszú játékidő végig izgalmas, és viszonylag gyorsan pereg, de a zsúfoltság miatt egyes mellékszereplők kifejezetten rosszul jártak. Pazarlásnak tűnhet például Viola Davis, Terrence Howard vagy Maria Bello szerződtetése az elrabolt kislányok szüleinek szerepére, ha a forgatókönyvnek nincs ideje Hugh Jackmanen kívül másra koncentrálni.

Viola Davis és Jake Gyllenhaal a Fogságban című filmben Forrás: ProVideo

Jackman egyébként óriási lehetőséghez jutott ezzel a szereppel, és tudott is élni vele. Évek óta lehet sejteni, hogy többre képes ő, mint vaskarmokkal, félmeztelenül befeszíteni a mellizmait, és A nyomorultak már az Amerikai Filmakadémiát is kellően meggyőzte, hogy megszerezze első Oscar-jelölését. A Fogságban-ért simán járhatna a második, és itt ugyan nincs alkalma ősz parókában trillázni, de egy sokkal izgalmasabb és ellentmondásosabb karaktert hoz életre, akivel nehéz nem azonosulni, hiába halmoz hibát hibára.

Valahol olvastam, hogy ő az agresszív, megelőzésen alapuló amerikai külpolitika metaforája a filmben, szemben Gyllenhaal gondos, szabályokat betartó és azok által korlátok közé szorított diplomatájával szemben. Kicsit erőltetettnek érzek ilyen párhuzamokat belemagyarázni egy gyerekrablásos krimibe, de abban van valami, hogy a gyermeke védelmében a legbrutálisabb eszközöktől sem visszariadó családfő sokkal inkább egy konzervatív értékrendet megtestesítő, időtlen amerikai ideál, mintsem hús-vér ember. Az utóbbi időben Liam Neeson akciófilmjeiben vitték el karikatúrairányba ezt az ideált, és itt is hajszál híján múlik (konkrétan egy kínzásjeleneten), hogy elszaladjon Jackmannel a ló, de a film érdeme, hogy meg meri kérdőjelezni ennek az apatigris-szimbólumnak a feddhetetlenségét - legalábbis egy ideig.

Hugh Jackman a Fogságban című filmben Forrás: ProVideo

Jake Gyllenhaalé a kevésbé látványos szerep, mégis megérdemel minden méltatást az alakítása. Denis Villeneuve-vel zsinórban két filmet forgattak együtt, és a másik, az Enemy, amelyben saját hasonmását is megformálja, tűnik a merészebb vállalkozásnak, viszont a Fogságban fogja lehetővé tenni, hogy továbbra is tudjanak kockázatosabb projekteket vállalni, akár együtt, akár külön. Gyllenhaal karrierjében a Fogságban egyébként szinte trilógiát képezhetne A Zodikákus-sal és Az utolsó műszak-kal, hiszen mindegyikben megszállott, idealista nyomozót alakít, akik a sötétség legmélyebb bugyraiba kénytelenek leszállni.

Nagy különbség viszont, hogy míg A Zodiákus-ban megismerjük a komplett élettörténetét, itt csak apró jelzések utalnak arra (ismét csak azt lehet mondani, hogy egy sorozatban sokkal szebben ki lehetett volna fejteni a karakter hátterét), hogy ki ez az ember, és honnan jöhetett. Másrészről pedig Az utolsó műszak legfontosabb eleme az együtt dolgozó rendőrpáros volt, a Fogságban viszont mintha azt sugallná, hogy csak ez az egyetlen zsaru dolgozik az egész városban. Néha már a nevetségesség határát súrolja, hogy némely kockázatos akcióhoz hogy nem voltak képesek erősítést küldeni.

Jake Gyllenhaal a Fogságban című filmben Forrás: ProVideo

Hibái és megkérdőjelezhető döntései ellenére a Fogságban maradandó moziélményt kínál azoknak, akik csak egy csavaros, izgalmas krimire vágynak, és azoknak is, akik a mesteri színészi alakításokat és a művészi igényű filmkészítést értékelik. A film sötét (szó szerint is, a gyönyörű fényképezés Roger Deakinst dicséri), de nem túl sötét, kiszámítható, de nem túl kiszámítható és 14 felett minden korosztálynak ajánlható. Ha egy rendező egyszerre akarja kielégíteni a multiplexek és a művészmozik közönségét is, akkor általában két szék közül a földre esik, Villeneuve-nek azonban első hollywoodi kirándulásában valahogy pont sikerült csak annyi kompromisszumot vállalnia, hogy büszkén nézhet a tükörbe.