Nyaljál, kékhajú lány!

adele
Vágólapra másolva!
Az Adele élete (La vie d'Adele) volt messze a legjobb film idén Cannes-ban, és tényleg nem azért, mert majd tíz percig szemérmetlenül mutatja a kamera, ahogy érzékien szexel két fiatal lány. A tunéziai származású francia Abdellatif Kechiche filmje egyszerűen azért jó, amiért a mai román mozit is szeretni lehet: mellbevágóan hiteles és életszagú. Egy kamaszlány elkezd járni egy másikkal, nincs ebben semmi extra. Ez az egyszerű sztorit viszont olyan közvetlenséggel és természetességgel meséli el a film, mintha a szomszéd jófej lányt lesnéd folyamatosan egy láthatatlan, mozgó kulcslyukon át. A háromórás leszbitémájú Adele életé-t valószínűleg nem vetítik majd a magyar mozik, de meglepődnénk, ha nem nyerne fontos díjat vasárnap.
Vágólapra másolva!

Filmekkel kapcsolatban gyakran emlegetjük a hitelességet, mint legfontosabb jellemzőt. Tom Cruise hitelesen alakította a 200 éves vámpírt az Interjú a vámpírral-ban? Hitelesen ábrázolta a polgárháború előtti Amerikát a Django elszabadul? Hiteles volt a normandiai partraszállás a Ryan közlegény megmentésé-ben? Fogalmunk sincs. Nem vagyunk vámpírok, nem éltünk akkor. Ezek maximum hitelesnek tűnhetnek. A cannes-i filmfesztiválon bemutatott Adele élete című francia filmben viszont kizárólag olyan dolgok történnek, amik már mindannyiunkkal megestek.

Forrás: Festival de Cannes
Adele élete | Adele Exarchopoulos és Léa Seydoux

Az ismerkedés izgalma egy szórakozóhelyen. Az első csók. Az első együttlét. Az első közös vacsora az új csajod szüleivel. A buli, amin csak egy embert ismersz, de mindenki más ismer mindenkit. A találkozás az exszel, aki szakított veled évekkel ezelőtt, de te azóta is rá vagy kattanva, és szeretnéd visszaszerezni. Ha ennyire ismerős helyzeteket mutatnak filmen, nagyon könnyű kiszúrni a hamisságot. Az Adele életé-ben semmi sem hamis.

Sokan próbáltak az elmúlt pár évtizedben valódi szexet belopni mozifilmekbe, de valahogy ez eddig senkinek sem sikerült. Vagy pornográf volt, vagy röhejes, vagy béna, de mindenképp azonnal kizökkentett minket a film hatása alól. Nehéz műfaj ez. Amikor az Adele élete kilencvenedik perce körül azt láttam, hogy Léa Seydoux a nyelvével Adele Exarchopoulos csiklóját izgatja, bennem is felmerült a kérdés: hogy az istenbe mentek bele ezek a színésznők ebbe? De ez csak egy villanás volt. Addigra már nem a színésznőket láttam, hanem két fülig szerelmes lányt. Előtte minden mást megmutatott belőlük a kamera, arcrezdülésüket és életük apróbb mozzanatait is. Miért pont ezt ne mutatta volna meg?


Abdellatif Kechiche rendezőnek óriási mázlija volt. Megtalálta a világ legkifejezőbb arcú színésznőjét, akinek minden gondolatát azonnal ki tudjuk olvasni a tekintetéből, a szája rándulásából. Akinek két percbe telik elnyerni a néző odaadó figyelmét és maximális szimpátiáját. Az hagyján, hogy ilyen szerepet egyszer kap életében az ember, de a színészek 99,9 százaléka még csak hasonló kaliberű szerepet sem kap soha. A 19 éves Adele Exarchopoulost most teljes emberi valójában dokumentálták filmen, az emberi érzelmek teljes skáláját eljátszhatta, ott a vásznon a teste és a lelke. Elképesztő bátorság kell ahhoz, hogy valaki így odaadja magát a kamerának.

Az Adele élete naturalizmusához foghatót eddig csak a közelmúlt román filmjeiben láttam. A hatás mégis más, ugyanis a románok mindig megtartják a távolságot, Abdellatif Kechiche viszont szinte csak közelikkel dolgozik. A legkisebb hamisság is azonnal észrevehető lenne.

Forrás: Festival de Cannes
Adele élete | Adele Exarchopoulos és Léa Seydoux

Valaki coming of age eposznak nevezte ezt a filmet. A coming of age magyarra nehezen lefordítható terminus. Az ebbe a műfajba sorolható filmek általában egy kamaszkorú főhős útkereséséről szólnak, és egy olyan rövidebb, intenzív időszakot mutatnak be, amikor a főhőst olyan élmények érik, amelyek később nagy hatással lesznek a személyiségfejlődésére. Adele 15 éves, amikor először találkozunk vele, a film végén 23-24 lehet. Az élmény, ami a legnagyobb hatással van rá, hogy beleszeret egy kékhajú lányba. Nincs arról szó, hogy leszbikus-e vagy biszex, azt sem látjuk, ahogy a szüleinek elmondja, hogy egy lánnyal él együtt. Az ilyen mellékes drámázásokat mind kihagyták a filmből. Az első két óra többnyire könnyed hangulatban telik, éppen ezért, amikor végül történik egy durva árulás, az azt követő veszekedés olyan erővel robban, mintha egy zongorát ejtenének a néző fejére. Addigra már akkora az érzelmi befektetésünk, olyan szinten törődünk a két főhőssel, hogy letaglózó ez a jelenet.

A cannes-i vetítésen csak úgy elkezdődött a film. Semmi logó, semmi főcím. A végén sem volt stáblista, csak kiírták a címet, meg egy sornyi jogi szöveget. Lehet, hogy a film az utolsó pillanatban készült el, és már nem volt idő rárakni a kópiára a logókat, én mégis azt éreztem, ez is tökéletesen illik a koncepcióba. A szokásos betűsorok hangsúlyoznák a filmes formát, amit a film a maga tömény életszerűségével zárójelbe tesz.


Senki ne higgye, hogy a hosszú és érzékletes szexjelenet miatt most az én személyes cannes-i kiskedvencem az Adele élete: a naponta szavazó kritikusoktól is magasan a legmagasabb pontszámot kapta (már el is nyerte a FIPRESCI-díjat), és a twitterbejegyzések is arról árulkodnak, hogy tarolt a film. A csütörtök délelőtti vetítésen a szexjelenet konkrétan tapsot kapott a nézőktől.

Az Adele élete valószínűleg soha nem jut majd el a magyar mozikba, mert a naturalista szexjelenetek miatt megkapná a legmagasabb korhatárbesorolást, és azt a pluszköltséget, amivel ez jár, egyik forgalmazó sem vállalná be. Kár, mert nem az a film, amit letölt az ember, és megnézi otthon vacsora után. Kell hozzá a nagyvászon és a teljes figyelem.

- - - - - - - - - -

A film teljes címe La vie d'Adele Chapitres 1 et 2, tehát Adele élete - első és második fejezet. A rendező a sajtótájékoztatón kilátásba helyezte, hogy később újabb fejezetekkel bővítené a történetet. A film angol címe Blue is the Warmest Colour, ami magyarra fordítva (A kék a legmelegebb szín) gyönyörűen kétértelmű.