Meghalt Giuliano Gemma

Hetvenöt éves korában, autóbalesetben elhunyt Giuliano Gemma. Igazi filmsztár volt, aki több ízig-vérig olasz zsánerben is maradandót alkotott. Kedvenc színészéhez, Burt Lancasterhez hasonlóan, ő is a mozivászonra termett sportos alkata, ragyogó, csibészes mosolya miatt. A szandálos filmekkel kezdődött a karrierje, egy pillanatra még a Ben-Hur-ban is feltűnt, szerepelt a kosztümös kalandfilmek egyik legjobbikában, az Angelique-ben és folytatásában Michele Mercier oldalán, a hatvanas évek közepén aztán ő vált a spagettiwestern egyik ikonikus hősévé. Az ő főszereplésével készült Ringo visszatér-t beválogattuk a műfaj tíz legjobb darabja közé, A harag napjai-ban pedig magával Lee Van Cleeffel mérte össze az erejét.Bolondozott együtt Bud Spencerrel (Az angyalok is esznek babot), és több megrendítő erejű maffiafilm főszerepében is elvállalta (A Vasprefektus, Térdre kényszerítve). Hosszú és változatos színészi pályája során olyan nagy nevekel játszott együtt, mint Kirk Douglas és Florinda Bolkan (Kettős bűntény Hamburgban), vagy Claudio Cardinale és Michele Placido (Corleone). A legnagyobb szakmai elismerést, az olasz Oscar-díjat (David di Donatello-díj) a Tatárpuszta című filmben játszott szerepéért kapta.Gondolkozom, gondolkozom, és egyre több nagyszerű film ugrik be, amelyek nagyon sokat köszönhetnek az ő alakításának. Gyerekként legtöbbünk a Robin Hood, a tűzes íjász-ban, vagy az Egy lyukas dollár-ban láthatta. Sosem felejtem el, amikor először láttam az Egy lyukas dollár-t, és benne a végső párbajt. Petróleumlámpával világítja meg magát Gemma, egyre közelebb lépked, és közben hagyja, hadd lőjék szíven. Kiürül a tár, de ő nem rogyik össze, hanem előveszi, és felmutatja az érmét. Varázslatos érzés volt ezt gyerekként nézni. Visszagondolva, ez egy fontos állomása volt annak a folyamatnak, amely végén örökre megszerettem a filmeket. Nyugodjék békében.