Scarlett Johansson sem ér fel az önkielégítéssel

Vágólapra másolva!
Joseph Gordon-Levitt egyelőre jobb színész, mint rendező, de sokat nevettünk Berlinben a Don Jon című első filmjén, amelyben pornófüggő Don Juanként még akkor is az internetes szexfilmekről ábrándozik, amikor Scarlett Johansonnal hempereg.
Vágólapra másolva!

Ben Afflecket rengeteget kritizálták amiatt, hogy Az Argo-akció-ban benne hagyott egy snittet a kidolgozott kockahasáról, sőt egyes vélemények szerint még a rendezői Oscar-jelölés elmaradását is ennek a hiú döntésnek köszönheti. Joseph Gordon-Levitt (A sötét lovag - Felemelkedés, Looper) első rendezésében ehhez képest az első öt percben bemutatja, hogy 32 éves gyerektestét irtózatosan kigyúrta, és különböző jobbnál jobb csajokat dönt le két önkielégítés között. Csakhogy mindez a komédia szolgálatába állítva sokkal enyhébb elbírálás alá esik, mint Affleck fitt CIA-ügynöke, ráadásul kifejezetten elismerésre méltó az az elhivatottság, amellyel Gordon-Levitt átvedlik izomagyú italo-amerikai suttyóvá. Figurája pornófüggő, akinek a szex csak a trófeagyűjtésről szól, és mindig kissé kiábrándító a szexfilmek repertoárjához képest. Az intimitásról és a partner tiszteletéről gőze sincs, de ne várjunk Shame-típusú fájdalmas pszichológiai mélységeket, a Don Jon vígjáték, és annak kellően vicces.

Forrás: Berlinale
Don Jon's Addiction | Joseph Gordon-Levitt

A történet ugyan meglehetősen soványka, ennek megfelelően a kelleténél kicsit többször sütik el ugyanazokat a poénokat (Jon minden héten meggyónja a templomban, hogy hányszor maszturbált, Jon minden aktus után kilopózik pornót nézni, húga minden egyes családi eseményen unottan masszírozgatja a telefonját stb.) és a mellékszereplők többsége is csak egydimenziós poénforrás. Gordon-Levitt azonban ha író-rendezőként még egyértelműen kezdő is, színésznek elsőosztályú. Komikusi időzítése makulátlan, és minden szereplőtársával könnyedén együttműködik. A-listás színészként ráadásul viszonylag könnyű dolga volt, hiszen még egy-egy cameo erejéig is beugrottak nagy nevek, a két legfontosabb női szerepre pedig Scarlett Johanssont és Julianne Moore-t sikerült megnyernie.

Johanssonról épp a minap írtam, hogy ráférne némi karrier-újragondolás, de ezt a Don Jon-ban való feltűnésekor majdnem meg is bántam. Don Jon álomnőjeként ugyanis magabiztosságot és öniróniát (karakterének Facebook-oldalán még olyasmi szexi fotók is láthatók, amilyeneket a való életben leloptak a telefonjáról) sugall, és első blikkre szinte lubickol a tapló külvárosi liba szerepkörében. Sajnos a kezdeti kellemes meglepetés nem tart ki végig: eltúlzott akcentussal való hápogása a harmadik jeleneténél már inkább fárasztó, és egy Saturday Night Live-szkeccsbe lenne való. Nem kedvez neki a másik fontos női karakter, Esther (Julianne Moore) feltűnése sem, mert a Jon alkalmi szexpartnerét alakító özvegy szerepében Moore képes drámai mélységet is kölcsönözni a vígjátéknak.

Forrás: Berlinale
Don Jon's Addiction | Scarlett Johansson és Joseph Gordon-Levitt

A műfaji fordulat egyébként nem százszázalékosan sikerül, de dramaturgiai szempontból nélkülözhetetlen, hiszen a mókás macsóskodás nem tölt ki egy egész estés filmet, kell némi fejlődéstörténet. Gordon-Levitt egyébként a Sundance-Berlin fesztiválkör után nekiáll közönségbarát korhatár-besorolásúra vágni a filmjét (leginkább a pornóbetéteket kell majd megritkítania), és valószínű, hogy rendes moziforgalmazásban is szeretni fogják helyenként esetlen, de szórakoztató rendezői bemutatkozását. Ben Afflecknek egyelőre nincs félnivalója, de az már látszik, hogy Joseph Gordon-Levittnek érdemes lesz tovább próbálkoznia a hivatáshalmozással.