Robbanhatott volna nagyobbat

Hány bőrt lehet lehúzni a legendákról? Ez lett a központi kérdése A feláldozhatók folytatásának, mivel ugyanúgy kizárólag a nosztalgiára épít, mint az első rész. Akinek elég, hogy együtt láthatja pusztítani a nyolcvanas és kilencvenes évek akciófilmes bálványait, az elégedett lesz. Aki viszont az ismerős arcok felsorakoztatásán túl jó filmet is vár, az csalódni fog.

"Mi a francot képzel, ki maga?" - kérdezi az egyik rendőr. "Minimum egy Rambó" - kontráz rá a másik. Aztán jön a válasz: "Rambó? Az egy buzi." A recept nem változott a második részre sem, A feláldozhatók-sorozat azon tömegek számára készül, akik rögtön tudják, honnan van ez az idézet, és még most, 23 év után is mosolyognak rajta. Stallone vállalkozása tulajdonképpen egy cirkuszi külsőségek között megrendezett közönségtalálkozó, amelynek segítségével újraélhetjük a lőpor- és égetthússzagú múltat. A baj vele, hogy maga a produkció háttérbe szorul, és bőven elégségesnek vélik azt, hogy a megöregedett akciósztárok felállnak egymás mellé a színpadra, és meghajolnak.

A feláldozhatók 2 | Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone és Bruce Willis

Túlságosan is bízik az anekdotázás, a kikacsintások erejében. A fentebb idézett poén szenzációs volt a Tango és Cash-ben, mert váratlanul jött egy egyébként önmagában is megálló, nagyszerű akciófilmben. A feláldozhatók második részében viszont úgy jönnek a viccesnek szánt utalások régi nagy klasszikusokra, mintha darabra járt volna értük pénz. Egy idő után erőltetetté válnak, és pont az a varázs veszik el, amelyet meg akartak idézni. Chuck Norris néhány perces feltűnése is csalódást keltő, mivel igazából nem egy szuperkatonát személyesít meg, hanem önmaga legendájának utóbbi években poénná silányult változatát. Chuck Norris ne meséljen Chuck Norris-viccet, ezt hagyja meg az internetes kommentelőknek. Neki az lett volna a feladata, hogy olyan őrültségeket műveljen a filmben, amelyekből aztán poént lehet gyártani.

A feláldozhatók 2 | Chuck Norris

Az első negyedóra történéseiben még nem lehet hibát találni. Sylvester Stallone zsoldosserege páncélkocsikat vezetve dönt romba egy kelet-európai települést, és közben annyi gonosz katona bukik a porba, hogy ha elkezdenénk strigulázni, már Arnold Schwarzenegger első beköszönése előtt görcsbe rándulna a csuklónk. Ráadásul nem felejtik el, hogy egy látványosabb találat után kötelességük önelégült vagy éppen a társat froclizó, macsó kommentárt benyögni. Valami ilyesmiért szerettük a nyolcvanas évek akciófilmjeit, pofátlanul túl volt pörgetve az egész.

A bajok ezután kezdődnek. Úgy váltják egymást a nagy öldöklések és a csendesebb, beszélgetősebb részek, mint a fekete és a fehér a sakktáblákon. Fokozatosan gépiessé válik a film. Stathamnek van még egy templomos verekedése, amely új színt visz a mészárlásba, de egyébként csak hullanak és hullanak az emberek, és hiányzik a kellő változatosság. Próbálkozik a karakterépítéssel A feláldozhatók 2, de egyik szálra sem lehet rámondani, hogy érdekes lenne. Jason Statham féltékenykedik, mert szerinte Stallone túlságosan is figyelmes a csapat új tagjával, a Kölyökkel (Liam Hemsworth). Csatlakozik még egy kínai harcművész (Nan Yu) is, akivel kapcsolatban az a nagy kérdés, hogy Stallone a nőt látja benne, akivel randizni kellene, vagy a meg nem született lánygyermekét, akit minél távolabb szeretne látni a veszélyes helyzetektől.

A feláldozhatók 2 | Nan Yu, Terry Crews, Sylvester Stallone, Randy Couture, Dolph Lundgren

A poénok segíthettek volna még izgalmasabbá tenni a filmet, de sajnos jellemzően erőtlenek. Illetve megint beigazolódtak a szokásos félelmek: a kevés, igazán jó viccek nagy részét ellőtték már az előzetesben. Aki látta a trailert, biztos emlékszik arra a gegre, amikor Schwarzenegger kiszakítja egy kétszemélyes miniautó ajtaját, és a cipőjéhez hasonlítja a kocsit. Remek poén, de mire elért a mozikba, már mindenki látta tucatszor, és a nézőtér néma maradt. Dolph Lundgren bombagyártó-magánszámát is csupán azok a rajongók fogják mérsékelten viccesnek találni, akik tisztában vannak a svéd színész végzettségével. A magyar szinkron sem segít, nincs az a szélsőséges tudatállapot, amelyben a "béke lőporaira" szóvicc humorosnak hat.

Az első részhez képest nagyobb szerepet kapott Bruce Willis, és ahogy az tőle elvárható, megfelelő színvonalon hozza a seggfej CIA-s figuráját. Azonban a film egyetlen igazán pozitív meglepetése, a főgonosz szerepére szerződtetett Jean-Claude Van Damme. Ő az egyetlen, aki nem viszi túlzásba a kikacsintásokat, akin nem érződik az, hogy éppen önmaga szobrát csiszolgatná. Úgy játszotta el Vilaint (ez is egy olyan poén), mintha A feláldozhatók 2, csak egy B-film lenne a sok közül. Próbál minél gonoszabb, furcsább és kegyetlenebb lenni, és jobbára sikerül is neki. Azok az apró finomságok, amelyeket belevisz a karakterébe, a színpadias hadonászás a késsel, a film legeltaláltabb pillanatai közé tartoznak. Nemcsak a nagy robbanások és a jó dumák miatt szerettük a nyolcvanas, kilencvenes évek akciófilmjeit, hanem az olyan indokolatlannak tűnő baromságok miatt is, mint például amikor ollóval ette a pizzát Stallone a Kobrá-ban. Úgy tűnik, erről most megfeledkezett.

A feláldozhatók 2 | Jean-Claude Van Damme (középen, napszemüvegben)

Arról szólnak a hírek, hogy a következő részben már Wesley Snipesot, Nicolas Cage-et, Harrison Fordot és Clint Eastwoodot is fel akarják ültetni a nosztalgiavonatra. Ez azonban vakvágány, nem lehet örökké a múltból élni. Ha Stallone és Schwarzenegger úgy érzi, hogy van még helyük a filmvásznon, ideje önálló filmekkel bizonyítaniuk, hogy tényleg nem öregedtek ki az akciósztárságból. Ezt szerencsére ők is így gondolhatják, mert nemsokára jön a Bullet to the Head Stallonéval, és a The Last Stand Schwarzeneggerrel. Ebből a két filmből fog igazából kiderülni, hogy van-e szükség nagypapakorú pusztítógépekre. Azt azért látni kell, hogy a műfaj nélkülük is él és virul. Manapság a The Raid-et szokás az akciófilmek legújabb csodájának tartani, de a franciák is letettek az utóbbi években két kivételesen erős zsánermozit (Visszakézből, Fehér éjszaka). Őszinte kíváncsisággal várjuk, meddig képesek feltornászni magukat ebben a mezőnyben. A feláldozhatók 2 sajnos csak arra volt elég, hogy ismét eszünkbe juttassa a dicsőséges múltat.